Akit a néphadsereg is színésznek nyilvánított - Szilágyi Tibor mesélt

Katonai szakképzettsége:színész címmel új kötettel jelentkezett nemrég Szilágyi Tibor. A színművészt a Népszava kérdezte.

A Népszava cikkéből:

"Nemrégiben az ötvenedik szezonomat tölthettem ezen a pályán, talán nem is eredménytelenül és azt gondoltam, hogy ez egy annyira fantasztikus évszám, hogy alkalmat ad egy kötetre. De nem egy önfényezős, átlagos színészkönyvet szerettem volna, inkább olyat, amely átölel egy korszakot. Ha tetszik, valamilyen formában általam, rajtam keresztül egyfajta kultúrtörténet is, sőt kortörténet, vagy, ha tetszik kórtörténet. Hiszen a szakmában is rengeteg változásra lenne szükség és úgy látszik, hogy a negatívumok, a finanszírozási nehézségek az adott kortól, vagy rendszertől függetlenül állandóak. Ötven évvel ezelőtt is nehéz volt, most más szempontból nehéz" - fogalmazott a színész.

"Az első kötetemet Emlékszilánkok címmel a 65. születésnapomra írtam meg magamnak. Az előzménye pedig az volt, hogy akkoriban két vagy három délelőtt versben megírtam az egész életemet. A barátaim tudták, hogy szoktam írni, de soha nem bombáztam egyetlen szerkesztőséget sem. Keleti Éva fotóművész barátom és mások is biztattak, hogy ez ne maradjon az asztalfiókban. Egyszer egy komoly könyvkiadó vezetőjével voltam egy társaságban, elkérte a kéziratot. Azt mondta, majd elolvassa és reagálni fog. Azt hittem, hogy ez csak egy udvariassági gesztus a részéről, kiderült, nem erről volt szó, egy hét múlva felhívott és azt mondta nagyon tetszik neki, amit írtam és szerez rá kiadót. Így került az anyag a Palatinus Kiadóhoz. Ráadásul olyan megtiszteltetésben volt részem, hogy a kiváló író, Háy János, aki akkor épp a Palatinusnál dolgozott, vállalta a szerkesztését. Soha nem felejtem el, amikor az első találkozásunkkor azt mondta: nem gondolom, hogy te egy Rilke vagy, de, ilyen őszinteséggel ritkán találkoztam" - mesélte Szilágyi Tibor.

Fotó: Szalmás Péter, nepszava.hu

Gondolatmonológok című kötetéről elárulta, úgy született, hogy kettőszázhuszonhatszor játszotta Arthur Miller Lefelé a hegyről című darabját a Budapesti Kamaraszínházban, és a száznyolcvanadik előadás körül eszébe jutott, hogy mire gondolt előadás közben. "Ebben a darabban elejétől végéig bent voltam a színpadon és természetesen az összes partnerem szövegét is tudtam. Egyszer lementem a Balatonhoz és leírtam, hogy előadás közben éppen mire gondoltam. Sokan azt hiszik, hogy a színész a szerep közben nem gondol semmire, de ez nem így van. Igaz, hogy más mondatait mondom, de én nevetek, zokogok, ha kell és azt az érzelmi állapotot valahonnan elő kell csalogatnom" - mutatott rá a Kossuth-díjas színész.

Legújabb könyvének címéről Szilágyi Tibor így mesélt: "1960-ban érettségiztem. Akkoriban harminchat hónap volt a 'napfényes' katonai szolgálat. Két év múlva, már főiskolás voltam, amikor egész napos sorozásra és fejtágítóra rendeltek be minket a XII. kerületi hadkiegészítő parancsnokságra. Egy tiszt, aki a fejtágítót tartotta, állandóan a bűnös Horthy-korszakról beszélt, Horthyt ty-vel ejtette, de nem lehetett röhögni. Később a sorozóbizottság előtt kellett meztelenül megjelennünk, képzelheti, háromszáz fiatalember. Aztán én kerültem sorra, egy asztalnál ültek a sorozó tisztek, egyikük azt mondta: na színész, szavaljon valamit! Gáti tanár úr néhány napja éppen Arany János Vörös rébék című versét adta fel és én bele is csaptam. Vörös Rébék általment a Keskeny pallón s elrepült. Nagy röhögés támadt. Akkor nyilván jutalomból beírták, hogy mindennemű katonai szolgálatra alkalmas vagyok. De szerencsére mégsem rántottak be minket és megúsztuk. És képzelje, amikor tíz év múlva, 1972-ben megkaptam az obsitos könyvemet, akkor láttam, hogy az van beírva: katonai szakképzettsége: színész és mellette egy ötjegyű szám áll. Innen a cím, mert nagyon büszke vagyok arra, hogy már a néphadsereg is színésznek nyilvánított."

A teljes interjú itt olvasható.