Major Tamás osztályában végzett színészként, majd rendező lett. Volt a Jászai Mari Színház és a Ferencvárosi Művelődési Központ vezetője is. 5 éve él Londonban, ahol egy mozi helyettes vezetője. Zubornyák Zoltán válaszolt.
A 168 Óra cikkéből:
"2000-ben is politikai okból küldött el a Fidesz a tatabányai színház éléről. Színes repertoárunkról úgy fogalmaztak: Tatabánya nem lehet liberális fészek. 2010-ben is hasonló okból rúgtak ki hét év után a Ferencvárosi Művelődési Központ igazgatói posztjáról, ahol a Pinceszínház és a Bakáts téri Nyári Játékok vezetése is feladatom volt. (...) Annyit mondtak: szakmailag nincs értelme értékelni a munkámat, mert az előző rendszer kinevezettjeként kollaboráns vagyok. Akkoriban lett például párthű vadász a helyi szociális intézmény vezetője az addigi pszichológus szakember helyett. Kezdődött a társadalmi szintű kontraszelekció" - mesélt kivándorlásának hátteréről Zubornyák Zoltán.
Elmesélte, még tatabányai direktor korában kereste meg a jobboldalhoz tartozó Pozsgai Zsolt színműíró és Kiss József rendező. "Elpanaszolták: minden színháztól kidobták őket Pozsgay Szeretlek, Faust című darabjával. Én sem tartottam remekműnek, de láttam benne fantáziát. Arról szól: Magyarország azon helyek egyike, ahol együtt ülhet börtönben barát a baráttal, barát az ellenséggel, elvtárs az elvtárssal. Bemutattam. Utóbb Kiss Józsi - amúgy a színművészeti főiskola utolsó KISZ-titkára - felhívott, hogy töröljem még a telefonomból is, mert semmiféle kapcsolatot nem akar olyan emberrel, aki állami ünnepséget konferál az Operaházban, vagyis a kommunisták szekerét tolja. Operaházi fellépésem szerintem amúgy vállalható: nem pártrendezvény tribünjén voltam biodíszlet. Amikor aztán Kiss Józsi és Pozsgay kerültek pozícióba, szóba se álltak velem. Persze a történetben nem is a személyek a fontosak, hanem a jelenség. A végtelen sértettség és frusztráció. Az önreflexió teljes hiánya. Magát jobboldalinak, konzervatívnak valló szakmabeliektől gyakran hallottam egyik kedvenc mantrájukat: zsidók vagy melegek akadályozzák, hogy igazi karriert csináljanak" - mondta Zubornyák Zoltán.
Úgy fogalmazott, ötvenévesen, mindent feladva, kint élő lányára támaszkodva, némi nyelvtudással került Londonba. "Lényegében hatalmas tehertől szabadulva. Esterházy Péter írja: ha nincs semmid, az éppen olyan aggodalommentes lelkiállapot, mint amikor mindened megvan. Az első állásomat producerként kaptam egy off-westend színház musicalprojektjében. Kellett hozzá egy ismerős ajánlása is, de a teljesítmény döntött. Ahogy utóbb is, amikor egy híres moziban kezdtem dolgozni. Korábban színházként működött, ahol Sarah Bernhardt is játszott. Máig legendás hely, olyan találkozásokra adott lehetőséget, amelyek során elbeszélgethettem például Ralph Fiennesszel, Jeremy Ironsszal. Színészként erős élmények ezek, még ha most más szakmában élem is ki a kreativitásomat" - számolt be Zubornyák Zoltán.
A teljes interjú a 168 Órában olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.