Július 24-én mutatta be az Orlai Produkció az Aranytó című darabot a Szentendrei Teátrumban. Ennek kapcsán az egyik főszereplőt, Benedek Miklóst kérdezte a Librarius.
"Sokszor mondják, hogy nem írnak szerepeket öregeknek. Dehogynem írnak! Engem egyszerre négy nagyapaszerep is elért. Így, közel a hetvenhez, elgondolkodtam a darabok filozófiáján. A Napsugárfiúk, az A nagy négyes, az A folyón túl Itália és most az Aranytó is arról szól, hogy az ember utolsó pár évében egyszer csak tartalma, értelme lesz az életnek. Újra van dolgunk. A Négyesben művészek vagyunk, készülünk egy előadásra, a Napsugárfiúk két komikusa negyven év után szintén megint előad valamit. Az Itáliában az unoka készül a világ túlsó végére költözni, mert ott kap munkát, de a nagyszülők nem akarják elengedni, és azon szorgoskodnak, hogy valamivel otthon tartsák. Az Aranytóban pedig a várva várt kisunoka helyett hirtelen megjelenik egy kamasz, aki új lendületet ad Ethelnek és Norman-nek. A legnagyobb dolog, ami egy idős emberrel történhet, az, hogy fontosnak érzi magát és a célt, amit el akar érni" - mondta Benedek Miklós.
Fotó: Erdélyi Gábor, gentleman.hu
Arra a kérdésre, hogy színészként érzi-e a korát, elmondta, amikor rengeteg szövege van, mint most, akkor igen. Majdnem hetven oldalt beszélnek végig ketten Vári Évával. Elárulta, bár a tanulás manapság sem megy nehezebben, attól fél, hogy elfelejti a szöveget. "Még soha nem kellett súgóra hagyatkoznom" - tette hozzá.
"Gálffi László rendező követeli, hogy nagyon mélyre ássak magamban, és Évától is ezt várja. A Négyest is ő rendezte, de ez a darab még annál is jobban érdekelte. Gondolom, az izgatta, hogy miért olyan sikeres a világon mindenhol. Megtalálta azokat a pontjait, amiktől minden jelenet igazan, hitelesen szól valamiről, nem pedig felszínes társalgás. Rengeteg olyan dolgot észrevett, amire magunktól nem figyeltünk volna fel, és ehhez bizony mélyre kellett ásni. Sokat vitatkozott, veszekedett velünk, de megérte. Remélem, ez a színpadon is meglátszik majd. (...) Nem gatyaletolós vígjáték, amit mire kiérnek a színházból, már el is felejtenek a nézők. Sokat mutat a világunkból. Például azt, hogy mit jelent negyven év együttélés után a szeretet, az egymásra utaltság. A nagyon aktív feleség mindent megtesz, hogy a férj teljesíteni tudjon az egyetemi tanári állásában. Végigharcol egy életet úgy, hogy nincsenek jóban a lányukkal; kezeli a kicsit depressziós, életunt professzort. Amikor az Aranytónál lévő nyaralóba váratlanul megérkezik a negyvenéves gyerekük a vőlegényével, akinek van egy kiskamasz fia, meg kell tanulniuk közeledni az újdonsült unokához. Korábban nem tudták, milyen ragaszkodni egy gyerekhez, törődni vele, átadni neki a tudásukat, és most ez a fiú kárpótolja őket mindazért, amit a saját lányuknál elvesztegettek. A darabból az is kiderül, hogyan lehet az érzelmeket úgy adagolni, hogy a szeretet ne giccses ütyürke-pütyürkézésben nyilvánuljon meg, hanem a közösen töltött idő, a játék örömében. Az öreg házaspár elkezd újra élni, ötletelnek, mindig kitalálnak valamit" - mesélte Benedek Miklós.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.