Hirtling István: "Színészóriások között játszottam"

Több színházban is játszik a Jászai Mari-díjas, érdemes művész. Hirtling István

A Vasárnap Reggel cikkéből:

A kérdésre, mit tud az őseiről, a családja eredetéről, HIrtling István úgy felelt: "A sváb Hirtlingek a 17. században telepedtek le Magyarországon. Dédapámnak kocsi- és hintógyára volt. Nagyapám Soroksárra költözött, benősült a vendéglős Stark családba. Édesanyám, Böröndy Viktória olasz hajós kereskedő ősökkel dicsekedhet. (..) A gyerekek, Marci és Rozina tizenegy és kilenc és fél évesek, most kezdenek kérdezősködni. Stark nagybátyám, a 83 éves Gabi bácsi, aki a pótnagyapjuk, szívesen mesél nekik. Marcit például az érdekli nagyon, hogy lehetett az, hogy a háború alatt egy Doxa aranyórát kellett adni egy zsák lisztért" - mesélte a színész, akit annak idején zenélni taníttattak a szülei, ugyanakkor mechanikai műszerészként érettségizett. 

Hirtling István, Pál András és Adorjáni Bálint a Radnóti Színház Hedda Gabler előadásában

"A nagyszüleim vendéglőjét 1948-ban államosították. A szüleim sok mindent tapasztaltak az ötvenes-hatvanas években. Miután bizonytalan voltam benne, mi akarok lenni, azt tanácsolták, tanuljak ki egy szakmát. Ugyanakkor az irodalmi, színházi igény is megvolt: anyám egyik unokatestvére, Böröndy Katalin jó nevű színésznő volt. A Budapesti Gyermekszínházban kezdtem a pályát, jó tanáraim voltak ott. Amikor az Új Színházhoz szerződtem, azt mondtam: "Gyerekek, körbeértem." Ugyanaz az épület, ahol hajdan a Gyermekszínház volt" - árulta el Hirtling, aki időközben jelentkezett a színművészetire, de nem vették fel elsőre.

"Meg is sértődtem. Már játszottam, rendezőasszisztenskedtem, nem tartottam fontosnak a főiskolát, de Bohák György barátom meggyőzött, hogy a főiskolát el kell végezni, meg kell, hogy ismerjen a szakma" - tette hozzá a színész, aki Kerényi Imre osztályába került, akinek később az igazgatása alatt játszott is a Madách Színházban.

"Meghatározta a pályám elejét, és amikor diploma után a Vámos László vezette Nemzeti Színházhoz szerződtünk hárman is az osztályból, azt mondta nekünk: "Ami magukkal történik, ezt hívják magas indításnak." Nagyon jó volt az indulásunk, Dürrenmatt János királyát átvette a Nemzeti az Ódry Színpadtól. Főszerepből főszerepbe léptem. Színészóriások között játszottam" - fejtette ki Hirtling, aki játszik prózát, musicalt, Székesfehérváron társulati tag, de az Operettel Szegeden lép fel az Abigélben, a Pesti Magyar Színház My Fair Lady előadásában Gyulán.

"Hál istennek sokat játszom, sokféle karaktert, jót, rosszat, csúfat, gonoszat, hőst. Mostanában kicsit több gonoszt" - jegyzi meg a színész, aki az Újszínháztól Dörner György igazgatásának kezdetével távozott. "Általában igazgatóváltáskor mentem el. Egy új ember hozza a sajátjait a régiek helyett - nem akartam kivárni, amíg rám kerül a sor. Szerencsére mindig volt hova mennem! (...) Székesfehérvárott jól érzem magam. Olyan szerepeket játszom, amelyeket a magunk és a kor képére formálunk. A fösvény Harpagonja például egy ötvenes pasas, aki még élni akar. Az Amadeus sem egy rizsporos darab nálunk, hiszen ma is vannak zseniális Mozartok és intrikus Salierik" - számolt be Hirtling István.