"Vannak áldott állapotok" - Vass Teréz újra játszik

Az Utolsó idők megerőszakolt, autista lányát Mátyássy Áron filmjében játszotta el 2009-ben. Törőcsik Mari még nem is látta őt a mozivásznon, amikor azt nyilatkozta: ha újraforgatnák a Körhintát, ennek az érzékeny színésznőnek kellene a helyébe lépnie.

Vass Terézt kérdezte az Új Szó:

 

Vass Teréz a férjével forgatott Utolsó idők után egyszerűen láthatatlanná vált a nagyközönség számára. A Nemzetiből eljött, amikor Alföldi Róbert lett az igazgató, szült két fiúgyermeket, s a pálya széléről figyelte a történéseket. Öt év elteltével most újra látható Heather Raffo Fátyol nélkül című darabjában, a Vígszínházban.

 

terez

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

 

„Az Utolsó idők bemutatója után már a terhesség hatodik hónapján is túl voltam. Akkor már fél éve nem játszottam. A Nemzetiből el kellett jönnöm. Nem kaptam szerződést. Mindenki azt tanácsolta, hogy menjek el szülni. Harmadik éve voltam együtt Áronnal, de még nem akartam, csalódott voltam a pályám alakulása miatt. Aztán leforgattuk a filmet, és olyan jó volt a munka, hogy annak a boldogságából, kiteljesedéséből éreztük meg, hogy itt az ideje a családalapításnak. Házasok is voltunk már akkor. Várandós lettem. Az Utolsó idők fődíjat kapott a filmszemlén. Örültek és hálásak voltak az autista intézetek dolgozói, hogy ez a film megszületett. Hitelesnek tartották, és ez minket is boldoggá tett. Áron első játékfilmje volt, azt éreztem, hátra kell húzódnom. Várandósan én már a közelgő csodára összpontosítottam. A születő gyermekemre” – mesélte a színésznő, aki 4 évet töltött a Nemzetiben Jordán Tamás igazgatása alatt.

 

Törőcsik Marival Füst Milán darabjában, a Boldogtalanokban találkoztunk. De látott a Lear királyban is. Mindkettő borzasztóan nehéz próbafolyamat volt. Mari szeretett. Én is őt. De ő mindenkit szeret. Azt, mondjuk, nem tudom, hogy engem mennyire, erről sosem beszélt. A tények beszéltek helyette. Be kellett ugranom a Bunda című darabba, amelyben Mari Bodrogi Gyulával játszott. Nyúlfarknyi volt a szerep. A főpróbahéten lebetegedett az egyik szereplő. Jordán Tamás már hívott valakit, Mari arra kérte őt, szóljon inkább nekem. Jólesett. Ez lett a legkedvesebb előadásom a Nemzetiben, pedig csak az első tíz percben voltam színpadon. Mari különleges művész. A szakma óriása. Felnőni sem könnyű hozzá, de ellesni vagy ellopni tőle valamit egyszerűen lehetetlen. Volt egy jelenetem a Boldogtalanokban, amikor nevetnem kellett. Nem ment. Ő a szerepétől függetlenül elkezdte kicsit mórikálni magát, hogy fel tudjak kacagni. Szuper volt. A főpróbahéten megkértem őt, hogy nézze meg az utolsó jelenetemet. Azt hittem, majd mond valamit, ami átlendít a bizonytalanságon. Ő nem tud mit tanácsolni – közölte velem. »Jó lesz az úgy, ahogy csinálod – mondta. – Amikor annyi idős voltam, mint te, nekem nem volt ennyi erőm«” – számolt be Vass Teréz.

 

„Nem vagyok otthon ülő anyuka. Nincs tévénk, nincs videózás sem. Nekem mindig akkor kezdődik az élet, amikor a fiaim már alszanak. Mindig van valami dolgom, nincsenek üresjárataim.  (…) Öt évig voltam otthon a gyerekeimmel. Öt év nem kis idő, főleg ha folyamatos készenléti állapotban van az ember. Igaz, volt egy kis szerepem egy tévéfilmben. Próbára tehettem az idegrendszerem, hogy tudom-e még használni, és alkalmas vagyok-e még a pályára. Nagyon sok energiát belevittem abba a kis szerepbe. (…) Ma már azt gondolom, vannak áldott állapotok, amikor elhiszem, hogy én erre tényleg alkalmas vagyok” – vallotta Vass Teréz, akit először a Mikvébe hívott Eszenyi Enikő. Örült a felkérésnek, de végül nem vállalta. A Fátyol nélkül új színfolt az életében, minden egyes alkalommal örömmel tölti el, hogy ismét színpadon lehet.

 

A teljes beszélgetést itt olvashatja.