Ismét ősbemutatóra készül a Manna: augusztus 2-án látható Zsámbékon Harangi Mária rendezése, A vámkisasszony.
Az előadásról:
Kállai R. Gábor díjnyertes novelláját Harangi Mária rendezésében láthatja a közönség augusztus 2-án 20 órától a zsámbéki Ifjúsági Házban.
2005-ben a Magyar Napló az Év novellájának választotta Kállai R. Gábor művét, melyet most először láthatunk színpadon, két nőnek köszönhetően. A monodráma ötlete Czifra Krisztina színésznőé, aki már többször játszott korábban Kállai R. dokumentumjátékaiban, és a közös munkák során felkérte a szerzőt, hogy írjon egy neki való darabot. A vámkisasszony című novella átírásával született a monológ, melyet a rendező, Harangi Mária az augusztusi ősbemutatóra egy-két verssel egészített ki.
Kállai szerint fontos, hogy olyan színésznő játssza el ez a szerepet, aki hozza a szigorú hivatalnokot, a léha szépséget, a meditáló kékharisnyát, az esendő középkorú asszonyságot, a kardos menyecskét, hiszen az előadás alapja az örökérvényű Don Juan téma.
Darabtörténet:
A Manna produkciójaként készülő monodrámában a vámkisasszony egy állami hivatalnok, emancipált nő - a XVIII‒XXI. századból, mivel a szerző egyszerre tartja a maga korában, s adaptálja a problémát és a történetet a XXI. század elejére is. Jelmez- és kelléktára több kort érint – így alakítja univerzálissá a szituációt.
Egy fegyelmezett, önálló, középkorú nő jól felépített, kellőképpen szabályozott hivatali és magánéletéletébe pillanthatunk be, amely egy csapásra fordul ki sarkaiból egy váratlan hír hatására... Egy férfi érkezik az asszony életébe. A kísértés házhoz jön – hiszen a vendég azon a kapun át érkezik majd a városba, ahol hősünk teljesít szolgálatot. A végkimenetel pedig nem kérdéses... Mit tud kezdeni a maga kreálta, magára kényszerített szereppel?
Hogyan dől össze pillanatok alatt az én-építmény, és hogyan küzd a végsőkig, még önmagát megtévesztve is a „magam ura vagyok” látszat megóvásáért?
A női függetlenedés, a férfi szakmáknak a gyengébbik nem által való meghódítása, az oly divatos egyenjogúsági harcok és jelszavak, a nemek közti vágyott különbségtétel-eltörlés korában izgalmas, égető kérdéseket vet fel A vámkisasszony dilemmája. Helyzete sok mai nő elé tart tükröt, s szegezi nekik a kérdést: lehetséges-e - s ha igen, hogyan, milyen áron szembemenni, ellenállni...
Interjúrészlet Kállai R. Gáborral:
Jogot és filozófiát tanítasz a Zsigmond Király Főiskolán. Írtál regényt, novellát, esszét, tanulmányt, tankönyvet, publicisztikát. Mikor írtál először színdarabot? Honnan jött az ötlet?
Szétszórt vagyok, úgy érted? A téma elvben megköveteli a műfajt, ámbár a büntető törvénykönyvből nem csak tanulmányt és tankönyvet írtak, hanem verset is. Színdarabot először 1995-ben írtam, Stemmer Ödön visszaemlékezései alapján, az Antiquar № 44. a Szombatban jelent meg, Kafkománia címen pedig két egyfelvonásos – Irodában, Nyaralás – a Criticai Lapokban, 2003-ban. Ezeket nem játszották – még. Amiket viszont játszottak, azok a Petőfi Irodalmi Múzeum és a füredi Jókai ház felkérésére írt dokumentumjátékok, szám szerint öt, sajnálom, hogy egyszer csak elmaradtak a meghívások.
A Vámkisasszony című novellád 2004-ben megjelent. Ugyanaz a története a monodrámának is, mint a novellának?
Ez a novella eredetileg egy ciklus része, minden novellában Kierkegaard gondolatmenetét fűztem tovább a magányról, a felelősségről, a csábításról, ha nagyképűen akarok fogalmazni. A Vámkisasszony a Don Juan mítosz kierkegaard-i értelmezésének továbbgondolása, egy olyan aspektus felvetésével, amivel a mester nem számolt. Hogy mi ez konkrétan? Kiderül a darabból.
Honnan jött az ötlet, hogy színpadra írd?
Olyan XIX. századi formán. Czifra Krisztina egy internetes beszélgetésben említette, hogy szívesen játszana egy kifejezetten neki való darabban. S mert dokumentumjátékaimban többször játszott, tréfásan felvetette, hogy nekem van-e ilyen darabom. Azt mondtam, nincs, de írok.
A VÁMKISASSZONY
Író: Kállai R. Gábor
Dramaturg: Szűcs Katalin
Játssza: Czifra Krisztina
Zene: Czifra Zoltán
Mozgás: Fejes Kitty
Jelmez: Nagy Viktória
Produkciós vezető: Gáspár Anna
Rendező: Harangi Mária