Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója újra megpályázza a direktori posztot, de nem emiatt hívta meg rendezni az osztályába Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház főigazgatóját, hanem mint mondja, független értelmiségiként a színházával is a párbeszédre törekszik. Lapszemle Balogh Gyula interjújából.
A kérdésre, mit gondol, korai lenne-e, ha a harmincasok helyzetbe kerülnének, Máté Gábor úgy válaszolt: “Ezt nem tudom. Volt, amikor a harmincasok lehetőséget kaptak: például Zsámbéki Gábor és Székely Gábor is fiatalon kerültek a Nemzetibe, majd megkapták a Katonát, de ők előtte vidéken is kipróbálhatták magukat vezetői pozícióban. De nem csak rájuk volt ez jellemző, hanem másokra is. Most az is egy kérdés, hogy a fiatalabb generáció egyáltalán miként közelít a kőszínházi léthez, jelent-e számukra ez bármilyen jövőképet. Úgy látom, nem igazán. Inkább a független színházak vonzásának engednek. Valószínű, ahhoz sincs kedvük, hogy bármilyen szinten belekeveredjenek a politikába. Másrészt egy fiatalembert nem lehet csak úgy rászabadítani egy társulatra. Ezt meg kell, hogy előzze egy tanulási folyamat” - fogalmazott a direktor.
A megállípatásra, miszerint a független szféra egyre nehezebb helyzetbe kerül úgy reagált: “Egy korábbi kormány idejében a kőszínházaktól vettek el pénzt, a függetlenek támogatásának növelésére. A kőszínházak nem tudják megmenteni a függetleneket, nem az ő feladatuk. Én foglalkoztatok független színházi rendezőket és színészeket. Nem egyszer szerepelhettek, alkothattak a Katona József Színházban, vagy a Kamrában. Ez kultúrpolitikai kérdés. Nálunk jövőre Pintér Béla rendez majd, idén Schilling Árpád rendezett, előtte pedig Bodó Viktor. Dömötör András, Kovács D. Dániel is rendez rendszeresen nálunk. Én hiába vagyok kinevezett igazgató, nem vagyok a gazdája ennek a szakmának semmilyen értelemben. (…) Hol lobbizzak? Saját magamért sem lobbizok. Azt sem tudtam elintézni, hogy a Katona József Színház előcsarnokának átépítését a főváros fizesse” – fejtette ki a színész-redenzp, aki szerint az ember azért felel, amit csinált, ami látszik.
“Azt látja az ember, hogy aki a politikához közel megy, annak előbb-utóbb csurran-cseppen valami. Ezt lehet látni, nem? Ugyanakkor azt is, hogy sokszor hamarabb leáldozik a szakmai karrierje” – tette hozzá.
Máté Gábor arról is beszélt, hogy meghívta Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház főigazgatóját rendezni a színművészetis osztályába.
“Nekem elegem van a háborúskodásból. Független értelmiségiként a színházammal is a párbeszédre törekszem. Vidnyánszky jelentős művész, másként gondolkodik a színházról és most nem a különböző elkötelezettségeire célzok, hanem arra, hogy korábban a kijevi egyetemen végzett, később tanított is. Amikor az ember a tanítványainak keres tanárt, kell, hogy arra gondoljon, ahhoz képest, amit én adtam, valami újat adjon a másik. Szakmai szempontból ez izgalmas időszaknak ígérkezhet a diákjaim számára. Úgy érzem, bennük van nyitottság arra, hogy ők ezt annak fogadják el, ami. De ha ön arra gondol, hogy azért hívtam meg a Vidnyánszkyt, hogy igazgató maradjak, a válaszom az, hogy ez nem fordult meg a fejemben. (…) Én nem fogom feláldozni a tanítványaimat azon az oltáron, ami egy másik történethez kapcsolódik. Ha így gondolkodnék, akkor a Katonába hívnám rendezni” – szögezte le Máté Gábor.
A teljes interjú itt olvasható.