Médeia - Antik görög és japán színház találkozása Magyarkanizsán

Augusztus 8-án mutatják be a Médeia c. produkciót a vajdasági Magyarkanizsán a Művészetek Házában. Az antik görög témára írt nó-játékot az SZFE színházi dramaturg osztályán frissen végzett Cseh Dávid rendezte.

Az alkotók ajánlója:

„Harag és bánat lelkemben
egy tőről fakadó,
feketéllő két ág”

Egy utazó érkezik Görögországba, a Perakhora-szentély kőoltárához, ahol egy kétségbeesett asszonnyal találkozik. Az anya gyermekeit keresi - nem tudja, hova tűnhettek, de sejti, hogy egy isten bünteti őt. A gyanútlan utazó különös események szemtanúja lesz: feltárul egy ősi mítosz, és elfeledett, szörnyű titkok kerülnek napvilágra.

Az antik görög és római tragédiák, valamint különböző középkori japán nó-játékok által ihletett táncelőadásban az alkotók arra keresik a választ, hogy a görög mítoszok kegyetlen asszonya, Médeia milyen büntetésben részesül tetteiért - és miként küzd meg lelkiismeretével.

Médeia megbocsáthatatlan bűnöket követ el: legyőzi magában az anyát, és gyermekei meggyilkolásával elvágja a közte és Iászón közt lévő családi köteléket. Miután elrepül a sárkányfogaton, felmerül a kérdés: ha újjáéled benne az anya, Médeia miképpen számol el önmagának? Az antik feldolgozások, bár ábrázolják Médeia vívódását, a tett utáni eszméléssel már nem foglalkoznak.

A középkori japán nó-játékokban viszont tipikusnak mondható, hogy egy ilyen súlyos tett után a szereplők emlékezésen, értékelésen és vezeklésen keresztül szembesülnek saját döntéseikkel. A készülő előadásban az érdekelt minket, mi történik a végzetes gyilkosságok után? Mi lesz Médeiával, ha elmúlik a démoni bosszúvágy, a szerelmi bánatból fakadó gyilkos láz?

Röviden az alkotókról:

A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen idén végzett Cseh Dávid első délvidéki rendezésével az arché /azaz az ember origóját még őrző/ időszakából merítve próbálja megfogalmazni a mát, újraforgalmazni az ember lényét, lényegét.

Előadásában az ógörög tematikát a középkori japán nó-színház gondolatiságának segítségével fogalmazza meg, ehhez pedig Márkos Albert különböző kultúrákat és korokat ötvöző organikus zenéjére épít. Médeia nemcsak európai, hanem típusa szerint japán hősnő is – a produkció ezért ezeknek a térben és időben nagyon távoli, mégis közös emberségünk révén hasonló kultúrák találkozásáról is szól. A vajdasági és magyarországi fiatalok közös alkotásának bemutatója augusztus 8-án lesz, Magyarkanizsán.

Kiss Anikó magyarkanizsai táncművész. A budapesti Színművészeti Egyetemen színházrendező- fizikai színházi koreográfus szakon végzett. A régió színházaiban több előadáshoz készített koreográfiát (Újvidéki Színház, Bitef Teatar-Belgrád, Maribor, Kosztolányi Dezső Színház…)

"A néptáncban nagyon sok páros tánc van, és nagyon szeretem ezt a formát. Ehhez képest Pesten a balett- és moderntáncórákon elkezdtünk a tükörrel szemben dolgozni, persze pár nélkül. A képzések során az első évben leginkább a testtudatról tanultunk, és ez nagyon jó alapja volt minden, a későbbiekben elsajátított tánctechnikának. Eleinte nem éreztem, hol vagyok a térben, mert hiányzott egy másik testtel való kommunikáció. Az ember a tükörrel szemben tudja, hogy nincs minden a helyén, és az is nagyon izgalmas, amikor kiderül, hogy mennyi minden nincs a helyén. Ez egy tanulási folyamat, amely során rá kellett éreznem, hogy mekkora vagyok, meddig tart a karom... Viszont biztonságérzetet nyújtott, hogy tudtam, jó irányba haladok, afelé vezetnek, hogy minél többet megtudjak a saját testem minőségéről. Azután már lehet csatlakozni egy másik testhez, amelyet nagyon nyitottan próbálok fogadni. /…/" - mesélte Kiss Anikó a Hét Nap interjújában.

A nó-színházról: 

" (...) A X. században történt dinasztikus válság a katonai szellem uralomra jutását eredményezte. Ekkor már teljes és végleges a buddhizmus térhódítása Japánban. A bonzok azonban nem tiltják el a sintoista eredetű táncokat. A dengaku soha eddig nem tapasztalt népszerűségnek örvend. A XIII. században hivatásos zenészek játékára táncolják a fizetett táncosok a dengakut, melynek előadási helye már nem kizárólagosan a pagoda udvara, hanem a folyók partjai is. A XIV. század első felében pedig az énekes táncos játéknak egy új fajtájáról tudunk, melynek elemei között megtaláljuk mind a hindu, mind a kínai pantomimika hatását. Az új énekes-táncos drámának, megjelenése döntő jelentőségű a japán színjátszás történetében. Az új műfaj neve nogaku, melyet röviden no néven emleget a színháztörténet.

A no már nem japán nemzeti eredetű játék. Elemeit a hindu és kínai tánc-és pantomimkultúrából vette. Népszerűsítői pedig bonzok voltak, akik a harcosok tetteiről szóló dalokból, a heijokuk-ból átvettek néhány motívumot és beleszőtték a no-ba, melynek előadására külön termet építtetek. Ez volt az első sajátos japán színház.

Allen Maybom, a keleti színháztörténet jeles szakértője, így írja le a japán no előadásának színhhelyét: ,,A színpadot három oldalról láthatta a néző. Olyan volt, mint egy magánlakás előrenyúló terasza, melyet egy galéria hosszabbított meg a lakosztályok felé. A teraszt néhány lépcső kötötte össze az udvarral, ahol a nézők sorakoztak. A zenészek és a karénekesek a színpad baloldalán helyezkedtek el."
A no főszereplője a site, álarcot viselt. A főleg koreografikus jellegű, énekes no-k előadása közben a színészek rövid, burleszkszerü jeleneteket is előadtak. Ezeket kiogen-nek nevezték. A kiogen-nek csak két szereplője volt. Cselekménye egyszerű, komikus, sokszor befejezetlen. De a no, és a kiogen azonban nem tekinthető a mai japán színjátszás ősi formájának. (...) " /László Zoltán írása a literatura.hu-n olvasható./

A Regionális Kreatív Műhely produkciója
A Nemzeti Kultúrális Alap, a Tartományi művelődési és tájékoztatási titkárság

és a Magyarkanizsai Önkormányzat támogatásával

MÉDEIA
nó-játék antik görög témára
antik görög szerzők, Euripidész és Seneca szövegeinek felhasználásával

Utazó, vaki TÓTH LAURA
Helybéli öregember, ai-kjógen LÉPHAFT ÁGNES
Asszony, maesite KISS ANIKÓ
Médeia, nocsidzsite KISS ANIKÓ
Kórus LÉPHAFT ÁGNES, TÓTH LAURA

A felvételen játszó zenészek:

ITTZÉS GERGELY – fuvola, alt és basszusfuvola
MÁRKOS ALBERT – zeneszerző, cselló
MIKLÓS SZILVESZTER – dob, ütőhangszerek

Díszlet, jelmez NAGY SZILVIA
A jelmeztervező munkatársa REKENEI FERENC
Dramaturg OLÁH KRISZTINA
Zenei felvétel PAP DÁVID TAMÁS

Rendezőasszisztens BICSKEI KATA
Írta és rendezte CSEH DÁVID

Ősbemutató: augusztus 8, Magyarkanizsa,
Művészetek Háza, kisszínpad, 20,00 h

A belépés díjtalan

Utazóknak előzetes regisztráció: medeia.magyarkanizsa@gmail.com
egyéb információ: direktornjrkm@sks.co.rs