Szombaton délután két órakor Pásztó városából elindul a Világ csendje kezdeményezés. Az ötletgazda Lukáts Andor célja, hogy a tízperces közös hallgatás idővel mozgalommá teljesedjen. Az augusztus 8-án és 9-én megrendezésre kerülő Mátraalja Fesztivál kapcsán kérdezte a színész-rendezőt a Demokrata.
A Demoktara cikkéből:
Arra a kérdésre, miért fontos ennyire a csend, Lukáts Andor így felelt: "Miért gondolhatná bárki, hogy egy színész kizárólag a szavakból építkezik? Ez olyan, mintha tilos lenne más területre mennie. Nem. Engem nagyon sok minden érdekel. Sokkal inkább foglalkoztat például, hogyan élnek az emberek, milyen jövőképük van a fiataloknak, mint a színház maga. Az csak a munkám, de a világban élek, s igyekszem nyitott szemmel járni. Tudom, hogy a törekvéseim többségükben nem találnak meghallgatásra, nem találnak támogatót, értetlenség fogadja ezt az álmomat is: nem hoznak azonnali hasznot, a jövőről beszélnek. A hatalom a jövővel nem tud mit kezdeni, számára az ígéret földje uralkodása idejének meghosszabbítása. Több évtizede tartó próbálkozásaim eredményeképpen arra jutottam, hogy nincs esélyem idehaza megvalósítani a gondolatomat, hogy évente egy órát hallgassunk együtt. Már szinte mindennek van világnapja, a csend még várat magára."
Fotó: Pitrolffy Zoltán, ridikulmagazin.hu
"A legtöbben csak néznek, hogy mit akarok ezzel az egésszel? Csend? Minek az? Mi lesz abból? Ülünk és hallgatunk? Az mire jó? Nem fogják föl a lényegét. Amit persze nagyon nehéz is megmagyarázni. Csehov beszél arról, hogy majd sok idő múlva, mondjuk háromszáz év elteltével milyen más lesz a világ, mennyire másként gondolkodnak majd az emberek. Ha megpróbálok ebből fogalmazni, azt mondanám, körülbelül ennyi idő kellene ahhoz is, hogy a közös csend jelentőségét megértsük. Amit én is akkor kezdtem megérteni, amikor a fiam születésekor egyszer csak úgy éreztem, hogy nem stimmel a világ, minden olyan zavaros, háborúk, békétlenség, baj mindenütt. És hogy valamit tennem kellene ez ellen, megpróbálni, hátha csatlakoznak hozzám mások is: így született meg ez a csendgondolat, hogy legalább egy kis időre az egész világ elhallgat" - mesélte Lukáts Andor.
A művész úgy véli, fontos, hogy legalább a színház ne hazudjon, ne féljen az igazságról beszélni. "Az a színház, amelyik lemond az igaz beszédről, bátran engedje le a függönyt, ha lehet örökre, de akkor is tegye ezt, ha a mindenkori hatalom szolgálatába állt. A színház, de úgy is fogalmazhatok, hogy a művész, a művészet nem mondhat le a demokráciáról. Persze, ha bemutatunk egy Shakespeare- művet, akkor azt mutatjuk be, milyen szörnyű az ember. De, és ez nagyon fontos, mindegyikben van valaki, aki a jót, a másik végletet képviseli. Nem úgy van, hogy kijelentjük, rossz a világ, az ember meg szörnyeteg, hanem kijelentjük, hogy az ember szörnyeteg is tud lenni" - hangsúlyozta.
Az általa létrehozott Sanyi és Aranka Színház sorsáról Lukáts Andor elmondta, nem látja a jövőt, de már nem is foglalkozik ezzel, nem pályázik. "Nem kínlódok olyan megalázó szituációkkal, hogy írok egy huszonöt oldalas pályázatot, aztán indoklás nélkül visszadobják. Most forgattam, rendeztem, játszottam, elég sokat kerestem. Ezt befektetem a színházba, meg persze a gyerekeimbe. Hogy be tudják fejezni az egyetemet, aztán majd lesz valahogy. Mert, ahogy a dolgok most állnak, az ő jövőjük pont olyan bizonytalan, mint a színházé" - tette hozzá Lukáts Andor.
A teljes interjú a Demokratában olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.