"Nevére ma is megtelne a szabadtéri" - Gregor József 75

75 éve, 1940. augusztus 8-án született Gregor József Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes és kiváló művész. 

Egy kántort helyettesített

Gregor József Rákosligeten látta meg a napvilágot. Kisdiákként a természettudomány, különösen a fizika és a kémia érdekelte, rádiót épített, mikroszkóppal vizsgálódott, eredetileg vegyésznek készült. Gyermekkorában hegedülni tanult, és a helybéli katolikus templom kórusának tagja volt. Az első oratórium, amelyben énekelt, Bach János passiója volt. 16 évesen ő helyettesítette a templomban az 1956-os forradalom után disszidált kántort. Zengő hangjára felfigyelt egy zenetanár, aki rávette: jelentkezzen a konzervatóriumba, és Gregor 1957-től már az intézmény hallgatója volt. Ebben az évben látta Székely Mihályt Verdi Don Carlosának Fülöp királyaként, és az előadás hatására a legendás basszus lett a példaképe. A konzervatóriumot három év után otthagyta, sikeresen felvételizett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének tanszakára. Rösler Endre lett a mestere, de tanulmányait a Zeneakadémián sem fejezte be. 

Minden nagy basszus szerepet elénekelt
    

1958-tól volt a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese férfikórusának tagja. 1964-től - egy sikeres próbaéneklés után - tizennégy évig Szegeden dolgozott a legendás karmester, Vaszy Viktor irányítása alatt. Élete végéig Vaszyt tartotta első mesterének, aki atyai jó barátja is lett, szavai szerint senkitől sem tanult többet. 1976-tól a budapesti Operaház állandó vendégművésze, 1987-ig a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese, 1987-1989 között a győri Kisfaludy Színház tagja, ezután a szegedi operatársulat igazgatója volt. 1991-ben a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja lett.

Gregor József minden fellépését csodálatosan kiegyenlített hang, mély átélés és nagyszerű karakterformálás jellemezte. Az operarepertoár minden nagy basszus szerepét elénekelte. Pályafutása első felében külföldön nem is vendégszerepelt, mert elmondása szerint már Hegyeshalomnál honvágya volt. A nyolcvanas évek végétől - engedve az egyre szaporodó felkéréseknek - a világ legnagyobb operaházaiban lépett színpadra. Énekelt a milánói Scalában, a Houstoni Nagy Operában és a New York-i Metropolitanben, ahol 1994-1995-ben a többi közt Mozart Figaro házasságában, Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbethjében és Donizetti Szerelmi bájitalában aratott sikert. Az oregoni Portland Operában 2002-ig rendszeresen vendégszerepelt.

Két nagy vágya volt
    

Pályája elején két vágya volt: elénekelni a János passió Jézusát és Mozart A varázsfuvolájának Sarastróját. Mindkét szerepálma teljesült. Az operákat eredeti nyelven, olaszul, németül, oroszul, csehül, az oratóriumokat latinul énekelte. Talán legnagyobb hazai sikerét Verdi Falstaffjában aratta, mert ez a szerep állt legközelebb egyéniségéhez, pedig a lovag bariton hangra íródott. Egyik legkedvesebb szerepe Donizetti Don Pasqualéja volt, emlékezetes alakítást nyújtott Don Basilióként (Rossini: A Sevillai borbély), Mefisztóként (Gounod: Faust), Ozminként (Mozart: Szöktetés a szerájból), Borisz Godunovként Muszorgszkij operájában.

Száznál több lemezt készített, több ezer operaelőadásban és hangversenyen működött közre, számos rádió- és tévéfelvétele készült. 2003-ban 1 forint jelképes gázsiért állította színpadra Verdi Don Carlos című operáját a Szegedi Nemzeti Színházban. A Szegedi Szabadtéri Játékokon Madách Imre Az ember tragédiája előadásában az Úr hangja volt, és a Dóm téren szerepet kapott Kálmán Imre Csárdáskirálynőjében is. A több műfajban is otthonosan mozgó énekes Az én utam magyar címmel elénekelte Frank Sinatra My way című világhírű dalát, és több musicalben is színpadra lépett. Volt Tevje is a Hegedűs a háztetőn című musicalben (ebben színésznő lányával, Gregor Bernadette-tel játszott együtt), szerepelt Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének musicalváltozatában, Andrew Lloyd Webber és Tim Rice Jézus Krisztus szupersztár című rockoperájában Kajafás főpap ruháját vette magára.

Tősgyökeres szegedi maradt
    

A budapesti Broadwayn, a Nagymező utca aszfaltján a magyar halhatatlanok örökös társulatának tagjaként ő is elhelyezte lábnyomát. Mindeközben tősgyökeres szegedi maradt, ahol 2001-ben Pro Urbe díjat kapott, 2003-ban a Tisza-parti város, 2006-ban pedig Fejér megye díszpolgára lett. Sokszor járt fellépésre gárdonyi nyaralójukból, ahol a pihenés mellett szerepeit is szívesen tanulta, a településtől 1995-ben díszpolgári címet kapott. A mindig vidám énekes nagy szenvedélye volt a főzés, számos receptjét osztotta meg az olvasókkal.
    

A népszerű operaénekes művészetét rangos kitüntetésekkel ismerték el: 1974-ben Liszt Ferenc-díjat kapott, 1979-ben érdemes művész, 1983-ban kiváló művész lett. A Kossuth-díjat 1999-ben kapta meg az operairodalom basszus szerepeinek kiváló megformálásáért, a hazai zeneirodalom értékeinek nemzetközi képviseletéért. 2002-ben Székely Mihály-emlékplakettet vehetett át, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetésben részesült.

"Hatalmas ember volt hatalmas hanggal"

Gregor József 2006. október 27-én hunyt el Szegeden, súlyos betegséget követően. A The New York Times méltatásában azt írta róla: hatalmas ember volt hatalmas hanggal és lenyűgöző színészi képességgel. A világhírű énekes emlékét a Szegedi NemzetiSzínházban tábla őrzi, Rákosligeten és a csongrádi megyeszékhelyen nevét általános iskola viseli. Hetvenedik születésnapján bronz mellszobrot (Bánvölgyi László, 2010) emeltek tiszteletére a szegedi Dóm tér színpadához közeli Nemzeti Pantheonban. 2014-ben Székesfehérvárott negyedik alkalommal rendezték meg a nevével alapított énekversenyt.

Szegeden emlékeztek

Ha Gregor József ma is színpadra léphetne, nem lenne szükség az operaprodukciókban műkorcsolyázókra, francia-orosz borbarát sztárokra, mert nevére ma is megtelne a szabadtéri négyezres nézőtere – mondta Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója szombaton délután a Dóm téri Nemzeti Panteonban, ahol koszorúzással emlékeztek a 75 éve született világhírű operaénekesre, a város 2006-ban elhunyt díszpolgárára.

Személyes hangú emlékező beszédében Gyüdi Sándor hangsúlyozta: Gregor József minden idők egyik legjobb buffo basszusa volt – világviszonylatban. Pótolhatatlan művész, aki nemcsak családjának, barátainak és a színházi-zenei szakmának hiányzik, hanem szekértáboroktól független karakteres véleménynyilvánítása a magyar közéletnek is. Azért is szükség lenne rá, mert kivételes népszerűségével, közvetlenségével a magas művészetet is képes volt széles körben vonzóvá tenni.

Forrás: Színház.hu, MTI, delmagyar.hu