Az Augsburgi Színház frissen kinevezett fő-zeneigazgatóját tartalmi partnerünk, a Fidelio kérdezte.
Héja Domonkos elárulta, miután 2013-ban elköszönt a Magyar Állami Operaháztól, az első évben gyakorlatilag nem csinált semmit, az elszakadás nagy trauma volt számára, fel kellett dolgoznia az eseményeket. "Egy évbe került mire megtaláltam újra önmagamat, és fel tudtam állni, ahogy egyébként már többször megtettem életemben, ezzel kapcsolatban a családomnak és a barátaimnak nagyon sokat köszönhetek. 2005-óta dolgoztam Chemnitzben mint első karmester, ahol hét évet töltöttem. Mikor elkezdtem a munkát az Operában úgy éreztem, hogy ez a feladat, ha komolyan szeretném csinálni, teljes embert igényel, nem volt tehát idő mással foglalkozni. Kivétel talán ez alól az általam életre hívott Óbudai Danubia Zenekar, ami mindig is a szívügyem fog maradni" - tette hozzá a karmester.
Fotó: fidelio.hu
Az augsburgi megbízásának semmi előzménye nem volt. Az Opera utáni egy éves időszakban hívta fel egy barátja, hogy pályázatot írtak ki a színház élére. "Azt válaszoltam, hogy eszem ágában sincs megpályázni, hiszen minden porcikámmal Magyarországon szerettem volna dolgozni. A pályázatot pusztán a barátom megnyugtatása miatt adtam be, majd úgy gondoltam Augsburg le van tudva. Kis idő múlva kaptam az értesítést, hogy vegyek részt a kiválasztási folyamatban. Ez egy nagyon komoly, háromfordulós, mondhatnám karmesterverseny volt. Először egy hatvan perces próbát tartottam, a második alkalommal pedig Janáček Jenůfáját kellett vezényelnem. Egészen véletlen, hogy a kezemben volt a darab, hiszen előtte éppen ezt vezényeltem Budapesten több előadáson keresztül. A harmadik lépcső pedig egy bérletes koncert dirigálása volt. Az egész valahogy meseszerűen történt, minden a legjobban alakult a több hónapos próbafolyamat során" - mesélte Héja Domonkos.
A karmester szerint minden német színháznak vagy egy saját struktúrája, amibe muszáj beleilleszkedni.A zenekarok nehezen változtathatók, mert nagyon erős a szakszervezet Németországban. "A munkavállalónak ez a fajta védelme nálunk teljesen ismeretlen. Nem lehet embereket csak úgy elmozdítani. Érdemes megfigyelni azt a különbséget is, hogy Magyarországon szinte egyedülálló módon a karmesterek választanak zenekart, Németországban ez valahogy kiegyensúlyozottabban működik. Az augsburgi posztért nagyjából nyolcvanan indultunk, és mindenki tisztában van azzal, hogy a zenekar karmester nélkül nem ér annyit, viszont a karmester egy senki a zenekar nélkül. Mi itthon valahogy fordítva ülünk a lovon, látszólag akkor is működik minden, ha nincs meg az egyensúly, ez pedig sokszor a lényeg, vagyis a művészi megvalósítás kárára megy" - mutatott rá Héja Domonkos.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.