Augusztus 14-én Szirtes Tamás rendezésében mutatják be A nyomorultakat a Szegedi Szabadtéri Színpadon. Többek közt a készülő szuperprodukcióról, a zenés színház kihívásairól, „sztárcsinálásról” és jövőbeli terveiről is beszélt a Fideliónak a Madách Színház igazgatója. Lapszemle.
Szirtes Tamás nem először állítja színpadra A nyomorultakat, a mostani, szegedi előadás a musical New York-ban bemutatott, rövidebb, ám annál pörgősebb változata. A Dóm téren a közönségnek látványos, filmszerű élményben lesz része – ígéri a rendező, aki szerint Victor Hugo műve örökérvényű, így nem igényli, hogy bármilyen módon aktualizálják, modernizálják a művet a színpadon.
„Az úgynevezett aktualizálásban nem hiszek; egyszerű és olcsó közelítés egy darabhoz. Sok színházi alkotó ezt abban találja meg, hogy modern jelmezekben és környezetben játszatják a produkciót, de az ettől még nem lesz aktuális. Viszont helytelen az a konzervatív gondolat is, hogy az a korszak az egyetlen és felülírhatatlan támpontja a színrevitelnek, amiben a darab született. A remekművekre jellemző, hogy egyszerre fejezik ki a kort, amiben születtek, és egyszerre lehet üzenetük a jelenkornak is. A Nyomorultak anélkül tartalmazza a kapcsolódási pontokat politikai-közéleti és lírai vonalon, hogy aktualizálásra szorulna: a történelem ismétli önmagát, az emberi konfliktusok újratermelődnek” – vallja Szirte Tamás.
Szirtes Tamás a Madách Színház zenés színházzá válása kapcsán mesélt arról, milyen tényezők játszottak szerepet abban, hogy a teátrum ma ilyen sikeresen képviseli a musical műfaját: „A dolgok akkor változnak, ha jön egy személy, aki meg tudja fogalmazni és valósítani az alkotás és a műfaj lényegét. A '83-as Macskáknál ez a személy Seregi László koreográfus volt; akkor mindannyian tőle tanultuk meg, hogy mi a zenés műfaj. Az első nagy löketet a Madách Színháznak ő adta meg, ő világított be a nagy sötétbe. A zenés színházzá válásunk második fontos pontja a Madách Színház 1999-es rekonstrukciója volt: az akkori igazgatónak, Kerényi Imrének és Götz Béla tervezőnek köszönhető, hogy az épületet az újkori musicaljátszásra technikailag és gépészetileg alkalmassá tették. A következő fordulópont 2004, amikor engem igazgatónak neveztek ki, és zenés irányba indultunk el. Ez nem csak az én döntésem volt, a fővárosnak, mint a színház fenntartójának, volt az a szándéka, hogy zenés irányba vigye a Madáchot, ehhez keresték a leendő vezetőt” - fogalmazott.
Szirtes Tamás a magyarországi musicaljátszás jövőjét illetően két irányt emelt ki: „A magyar nézők igénylik, hogy megkapják a világ topdarabjait ugyanazon a színvonalon, mint Londonban és New Yorkban. A Madáchnak alkalmasnak kell lennie ezek színpadra állítására, és létkérdés, hogy a szerzők bízzanak bennünk, nekünk adják őket. A másik irány, és önmagunkkal szemben támasztott elvárás, hogy az így megszerzett tudást bele kell építenünk a születendő magyar musicalekbe. Ezen sokat fáradozunk: túl vagyunk két musicalpályázaton, készülünk a harmadikra is, de el kell telnie pár évnek, mire az íróasztalfiókokban újra összegyűlnek a készülő művek.”
Szirtes Tamás beszélt arról is miért működik olajozottan az általa vezetett színház állandó társulat nélkül, és mit gondol arról, hogyan lehet-e valakiből igazi sztár.
„A szó munkajogi értelmében nincs társulatunk, valamennyi színész megbízási szerződéssel dolgozik. A színház számára ez előnyös forma, módot ad arra, hogy a darabokat castingokon osszuk ki, hogy mindig a legjobb szereposztásban kerüljenek színpadra. Az állandó társulat leszűkíti a szerepek kioszthatóságát. Elkötelezettségben viszont megnyilvánul a „társulatiság", sok olyan színész van, akik az egyeztetési előnyt nekünk adják, mert fontos nekik a Madách. (…) Nem hiszek a sztárcsinálásban. Pontosabban abban nem, hogy akit a színház annak szán, azt az emberek is sztárnak fogadják el. Sok mindennek kell szerencsésen egybeesni, hogy valakiből országosan ismert színész legyen. Természetesen kell hozzá egy színház segítő szándéka is. De nem ez nem csak egy döntésen múlik. A Madáchnak ilyen értelemben rengeteg sztárja van, sokan kaptak nagy szerepeket az elmúlt években, kifejezetten sztárcsináló projekteket viszont nem hajtottam végbe” - fejtette ki az igazgató, aki szerint az igazi hatáselem még mindig a színház ősi ereje.
A teljes interjú a Fidelio.hu-n olvasható
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.