Az én Winniem - Villáminterjú Tokai Andreával

Augusztus 15-én és 16-án a Zsámbéki Színházi Bázison Winnie - Ó, azok a szép napok! címmel kerül színre a Samuel Beckett: Ó azok a szép napok c. darabja alapján készült monodráma. Tokai Andrea színésznővel készült rövid interjú.

Samuel Beckett: Ó azok a szép napok c. darabja alapján készült az előadás szövegkönyve. Hogy találkoztál ezzel a szöveggel?

Az eredeti Beckett darabot játszottam Temesváron, 2013-ban, Kedves Emőke rendezte klasszikus formában. Amikor először találkoztam a szöveggel, megijedtem, aztán lassan beleszerettem. A szöveg nem egyszerű, de minél jobban megismered annál világosabb, hogy mennyire emberi, és kortalan. Hogy amiről ez szól, az mindig így volt, így van, és így is lesz. Nagyon nehezen tanultam meg a szöveget. A teljes szöveget játszottuk, nem is húztunk semmit, mert úgy gondoltam, hogy sérülne a darab. Vagy nagyon sokat húzunk belőle, vagy meghagyjuk az egészet, mert úgy kerek.

Hogy jutott eszedbe, hogy egyszemélyes előadást csinálj belőle?

Abban az időben mikor próbáltuk ezt az előadást Temesváron, éreztem, hogy ez a szöveg érdekesen működne úgy, hogy vagy teljesen egyedül van az ember a színpadon és nincs jelen a partner, vagy végig ott van a partner, annak ellenére, hogy kevés szövege van, alig tíz mondat. Azt nem tartottam annyira izgalmasnak, hogy Willie néha megjelenik, elbújik, majd ismét megjelenik... Akkor döntöttem el, hogy ezt én egyszer meg fogom csinálni egyedül. Lássam, hogy működik, ha nincs jelen a partner egyáltalán. De egyedül klasszikus formában, mozdulatlanul végigjátszani, az kibírhatatlan lenne. A nézőknek is. Ebben az előadásban a mozgás is nagyon fontos, azt hiszem, hogy akármilyen zseniális a színész, egy idő után elalszik a néző, ha nem mozdulsz meg. A szöveg is nagyon sokat változott, ezért ez már nem Beckett, ez csak: Winnie. Az én Winniem.

Mikor és hogyan kezdtél el próbálni?

2013. májusban volt a bemutatónk, aztán télen eszembe jutott, hogy megpróbálok nekifutni ennek a szövegnek. Elkezdtem a szövegen dolgozni. Kialakult az előadás formája: van egy kórházi ágy, Winnie egyedül van, utolsó napjait éli, és próbál elválni Willietől, akinek a jelenléte végig érezhető. Van amikor rámutatok a közönségre, bevonom őket is, de interakció nélkül: nem teszek fel nekik kérdéseket, nem zaklatom őket.

Hogy zajlottak a próbák? Hogy kezdtél neki?

Hallgattam a zenét.

Milyen zenét?

Az előadás zenéjét. Én válogattam össze, ezek a dalok az én emlékeim, amik eszembe jutottak erről a szövegről. És egy kicsit én is megpróbálok énekelni olyan Ella Fitzgerald stílusban.

Nem érezted, hogy hiányzik a külső szem?

De voltak, olyan pontok, amikor kértem egy- egy barátomat, hogy segítsen. Először sokáig csak a szöveggel szöszöltem, majd megtanultam a szöveget, aztán szünetet tartottam. Hagytam érni. Nem tettem le, csak nem foglalkoztam vele állandóan. Könnyebb lett volna, ha valaki, ezt az egészet megálmodja, és nekem csak játszanom kell, de úgy döntöttem, hogy ez annyira az én történetem, elképzelésem, hogy egyedül viszem végig.

Mi lesz a bemutató után, játszod még valahol?

Mindenféle tervek vannak, Budapest, Temesvár... most indul útjára, remélem sok helyen fogom még játszani. Nem nagy a díszlet, viszonylag könnyen szállítható.

Játszottál már monodrámát?

Igen, egyszer az egyetemen: Paul Foster I. Erzsébet c. darabját játszottam monodráma változatban. Hatalmas kihívás volt és nagyon szerettem. Azt Vadas Lacival rendezte. Egy monodrámában nincs kire támaszkodni, az egész egyedül a te felelősséged, ugyanakkor nagyon a tied és sok dologra megtanít.

Kolozsvárról az egyetem elvégzése után egyenesen Temesvárra mentél?

Igen, és azóta ott vagyok, jól érzem magam, nincs hiányérzetem. Nagyon szerencsés vagyok, mert sokfélét játszhatok. Az Egerek és emberekben, egy egész pici szerepem volt, de azt is kihívásnak éreztem. Nagyon jó rendezők dolgoznak nálunk: Frunza, Keresztes Attila, Radu Afrim, Kokan Mladenovic, Szikszai Rémusz … felsorolhatatlan. Nagyon széles a paletta. Jó lehetőségeim vannak, nem panaszkodhatom. A román Nemzeti Színházban is játszom, most Budapesten, Pintér Bélával próbálok.

Bélával hogy találkoztál?

Látott a Parasztoperában Temesváron, utána volt egy jó beszélgetésünk és körülbelül fél év múlva hívott, hogy mit csinálok nyáron? Mondtam: Jövök!

Jövőre mi vár rád?

Nem tudom.

Van valami ami foglalkoztat, vannak terveid?

Mindig az izgat a legjobban amivel épp foglalkozom. Nincs szerepálmom, szeretem, ha meglepnek. Ami jön, azt próbálom meg maximálisan kiaknázni. Szeretnék autót venni, meg házat (nevet).

Mikor voltál először Zsámbékon?

Először 2003- ban, Bocsárdi László rendezte a Bánk bánt. Statisztáltam Kulka János, Maia Morgenstern és Szorcsik Kriszta mellett. A Romtemplomnál próbáltunk, és a Hegyaljában buliztunk. Színházat „csinálni” ezen a csodálatos helyen, elképesztő volt, mert nekem nagyon sokat jelentett akkor is és most is ennek a helynek a nyugalma és varázsa. Kicsi város ahol "megállt" az idő, de mégis él! Ahogy az emberek jöttek, kíváncsiskodni, szinte leskelődtek, hogy mi az ami itt készül, ugyanakkor tudták, hogy ez az ő előadásuk is, mert itt született. Ez volt az első találkozás Zsámbékkal.

Kinek ajánlanád az előadást?

Anyukámnak.

Forrás: Zsámbéki Színházi Bázis