"A színház számomra egyfajta szentség" - Rátóti Zoltán 55

Augusztus 19-én született Rátóti Zoltán, a Kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója.

Rátóti Zoltán pályájáról röviden:

Rátóti Zoltán Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész 1960-ban született Cegléden. 

1979-ben jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1983-ban végzett Horvai István és Kapás Dezső osztályában.

1983 és 1989 között a József Attila Színházbanjátszott. 1990 és 1991 között a Kaposvári Csiky Gergely Színház színésze volt. 1991-1996 között aBudapesti Kamaraszínház tagja volt. 1996-2000 között szabadfoglalkozású művész volt. 2000 és 2002 között a Szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 2004 óta a Nemzeti Színház színésze.

2006-ban és 2010-ben a Zala megyei Magyarföld polgármesterévé választották. A 2010/2011-es szezontól a Kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója.

Rátóti Zoltánról saját szavaival:

Kezdet: Édesanyám és édesapám is műkedvelő vidéki színtársulatokban játszottak, úgyhogy a családi legendáriumban ez mindig benne volt és sokat meséltek róla. Nyilván felkeltette ez is az érdeklődésemet. Később persze a szerepelgetések és a visszajelzések alapján egyre erősödött bennem ez a vágy. Határozottan mégsem tudnám megnevezni, hogy egy adott pillanatban eldőlt volna a sorsom.

Főiskola: A főiskolán nagyon nehezen nyíltam meg, nehezen tudtam megfelelni az elvárásoknak, úgyhogy hihetetlenül hálás vagyok azért, hogy olyan türelmesek voltak velem. Gyanítom, hogy ha más tanárokhoz kerülök, akkor hamar kirostáltak volna. Ez szerencsére nem történt meg, mert nem csak önmagukat, de engem is türelemre intettek, hogy ne várjak egyértelmű sikereket. Mind a mai napig a fülemben cseng Horvai Istvánnak ezen mondata.

Előadás: Mert egy jó színházi előadás olyan, mint egy jó zenemű, minden pontja megszerkesztett, átgondolt és ihletett. Ez az ideális állapot. Vannak olyan egyéniségek, akik mindig előtérbe helyezik magukat és csak róluk kell, hogy szóljon minden, és ha nem tudnak beállni egy előadásba és nem tudnak összjátékra törekedni, az nagyon rossz tulajdonság. Ezt úgy is mondom, mint partner a színpadon, és úgy is, mint rendező. Ilyen személyiséggel minden szempontból nagyon nehéz lehet. A legjobb tulajdonság… nem feltétlen az ellentettje az előbbi állításomnak. Éppen az a legjobb, hogy ha valaki kreatív. Ehhez viszont kell egyfajta önzésnek is lennie, hogy végigvidd a saját gondolatodat. Még sincs ez ellentmondásban az előző mondatommal, hiszen a kreativitás az valamiért történik, az ellenállás pedig valami ellen, ahogy az benne is van a szóban.

Filmezni: Azt kell hogy mondjam, ha az ember egy filmfőszerep közelébe kerül, szinte mindegy, milyen a karakter, közel áll hozzám. Olyan ritkán adatik meg, és olyan jó filmezni.

Nemzeti: Nagy szakmai sikerélményem volt, amikor Schwajda György meghívott a társulatba, mert előtte évekig nem tartoztam társulathoz.

Shylock: Alföldivel sokat dolgoztunk előtte együtt, és nagyon hálás vagyok, hogy Shylockot meglátta bennem. Szerintem ő az egyetlen rendező, akinek ez akkor eszébe jutott rólam. Ez a fajta bizalom külön energiát hoz elő az emberből

Kaposvár: Ott tanultam meg próbálni. Babarczy Lászlóval és Bezerédi Zoltánnal dolgoztam két darabban, amikor felfedeztem, hogy lehet rossznak is lenni a próbán, nem kell szégyenkezni miatta. A próba arra van, hogy kipróbáljunk mindenfélét. Ezt a fajta könnyedséget korábban nem tapasztaltam, pedig akkor már hat-hét éve voltam színész.

Igazgató: Már amikor Schwajda Györggyel dolgoztam Szolnokon, és sokat tanultam tőle, azóta volt ez titkos vágyam. Aztán elérkeztem abba a korba, amikor úgy éreztem, hogy már nemcsak magamról tudnék gondoskodni, nemcsak a magam karrierjéért felelni, hanem talán van bennem képesség arra, hogy mások érdekeit is integráljam egy közösségben. (…) Az elmúlt  évek során "misszióvá vált" számomra a kaposvári színház.

Kettősség: Amikor próbálok egy darabban, s szünet van, nem tehetem meg, hogy ellazulok, hanem azonnal átmegyek direktorba. Viszont ha nincs alkotói feladatom, magától értődő az igazgatóság.

Politizáló színház: Amikor kineveztek, többször is elmondtam, hogy nem hiszek a politizáló színházban. Szerintem politizálni ma nem úgy kell, ahogyan, mondjuk, a '80-as években. Ha mai darabokat mutatunk be, azok óhatatlanul rezonálnak a mai életünkre. Szándéktól függetlenül benne van a színházban. Csak jó darabokat kell játszani nívósan, megfelelő érzelmi és értelmi fedezettel. Lehet, hogy ez általánosan hangzik, de számomra megfogható.

Kőkemény: Művészszínház mindig lesz, de vidéken nehéz megvalósítani, én ezért helyezek nagyobb hangsúlyt a stúdióra. A nagyszínpadon viszont az érzelmek domináljanak. (…) Egyébként meg nem tudom magamnak sem körülhatárolni, mit jelent a népszínház, bár valóban sokat hallani róla. Én a jó színházban hiszek, és a kőkemény munkában.

Polgármester: Akkor azt éreztem, színészként nem vagyok eléggé jól használva, és maradt bennem kapacitás más dolgokra. És jól is sült el, mert Magyarföldön megéreztem, milyen az, amikor látható eredménye van annak is, ha az ember odébb tesz egy fűszálat. Ez a fajta sikerélmény nagyon jólesik nekem. Bármit teszek, ott érzékelem az eredményét.

Szakma: Olyan mély sérelmek és indulatok vannak a szakmában, hogy nem tartunk még a valódi párbeszédnél. Nem vagyok optimista, hogy bármiféle nagy egymásba borulás vagy kibékülés lesz a szakmánkban. Ugyanakkor azt sem mondom, hogy ezt az állapotot tudomásul kell venni és konzerválni kell. Épp ellenkezőleg: ha egy kicsit higgadtabb lesz a szakma, akkor elindulhat egy párbeszéd, noha évek óta emlegetjük, hogy erre szükség volna. Beszélünk is, de a nagy megbántottságokat nem lehet olyan könnyen elfelejteni, még évek állnak előttünk, hogy normalizálódjon a helyzet.

Kritika: Azzal is együtt tudok élni, hogy az értékrendem esetleg nem felel meg másoknak, legalábbis higgadt perceimben el tudom fogadni. Viszont sajnálom, hogy nem tudjuk támogatni egymást, s sokszor nem szakmai alapon kap kritikát az ember.

Adomány: Inkább azt mondanám, hogy nagy adomány a mi szakmánknak, hogy példát is mutathatunk. Ezzel ki így, ki úgy tud élni, vagy nem élni. Ez mindenkinek a saját döntése. Tagadhatatlanul jó érzés, ha csatlakozhat az ember jótékonysági akcióhoz azért, mert színész, és úgy vélik a szervezők is, hogy ha az adott személy az arcát adja hozzá, akkor talán több ember megmozdul. Ez egy fölemelő pillanat is lehet, egy tartalmas dolog. Nyilván figyelni kell, hogy ne aprózza el magát az ember ezekben.

Szentség: Hála Istennek egyre kevésbé félek a nagy szavaktól. Azt gondolom, hogy a nagy érzelmeket és a nagy szavakat is ki kell mondani és nagyon rossz, ha valamit elnyomunk, vagy legyűrünk. A színház is ebbe a kategóriába tartozik. A színház számomra mind a mai napig egyfajta szentség az életemben. Minden pozitívumával és negatívumával együtt. Mert nyilván teher is, hogy megfeleljünk annak az elvárásnak, ha az ember ilyen magas szintre emeli magában a színházat, vagy bármit, amit csinál. Egy dolgot biztos nem lehet:  a munkát megspórolni, hogy ezt hitelesíteni tudd.

Forrás: Színház.hu, Origo, kulturgengszterek.blogspot.hu