Novák Péter: "A kultúránk határoz meg minket"

Édesapja révén már gyerekként összefonódott a sorsa az István, a királlyal.

A Vasárnapi Hírek interjújából:

A kérdésre, mekkora terhet ró rá immár rendezőként ez a folyamatos, 32 éves közelség, Novák Péter elmondta: “Inkább az előnyeit élvezem. Ha a táncos éveimet is ide számítom, ez lesz tán a nyolcadik interpretáció, amihez közöm van. Fejemben az egész darab, így óhatatlanul végiggondoltam az eltelt idő alatt, hogyan oldanám meg magam az egyes szituációkat. Noha büszke vagyok a szüleimre, szuverén alkotó emberek vagyunk, így a családi elvárások nem nyomasztanak”.

Novák szerint kétségtelen, hogy az István, a király kiemelt figyelmet kap a kezdetektől. “De felelős rendezőként nem hagyhatom, hogy a közéleti, aktuálpolitikai vagy egyéb kihívások súlyként helyeződjenek a társulat tagjaira! Ha - ahogy manapság fogalmazzák - a politika a pillanat uralmának művészete, akkor - egy másik közhellyel élve - a drámairodalom az örökkévalóságra hajt... Ami pedig a közönséget illeti: soha nem lehet megfelelni... az elvárásainak, és nem is kell. E tekintetben végképp nem érzem magam nyomás alatt, mivel a közönségre sohasem ellenfélként, mindig partnerként tekintettem, mint a társulat egy tagjára - a színházat egy komplex közösségi élményként megélve -, aki velünk együtt gondolkodik” – fejtette ki a rendező, aki arról is beszélt, alkotóként igyekszik leválasztani az aktuálpolitizálást minden színpadi munkájáról.

“Az István, a király története is fölvett olyan általános kérdéseket, amik ma is aktuálisak és érvényesek. Az állandó polaritás, kétosztatúság, amiben élünk, szüntelen. Ezek szerint nem átok, nem áldás, hanem... adottság - egy helyzet, amivel élni kell tudni. Azt hiszem, az általam rendezett előadásnak ez a legfontosabb üzenete: meg kell értenünk ezeket a kétpólusos pillanatokat! Nota bene, személy szerint azt a színházi alapelvet követem, hogy a produkció csak lehetőségeket mutat... dönteni a nézőnek kell .(…) Bő ezer év históriáján végignézne láthatjuk, ha a kétosztatúság harmóniába került egymással, amikor látszólag ellentmondó értékrendek valamilyen platformon ki tudtak egymással egyezni, akkor zseniális dolgok születtek! Gondolok itt például a Kiegyezéstől az I. világháborúig tartó időszakra, amikor ez a soknemzetiségű, heterogenitásában is hihetetlen homogén államalakulat, az Osztrák-Magyar Monarchián belül csodákat hozott létre akár az ipar, akár a kultúra területén. Megértettük, hogy egy adott számú négyzetkilométeren sokan vagyunk sokfélék, ám ez a sokféle egymást segíti és építi” – vélekedett Novák Péter.

A szerzők és a producer azzal keresték meg, hogy ezúttal oratórikus formában kerüljön színpadra a mű. "Ennek egészen mások a játékszabályai, sokkal szikárabb, sokkal letisztultabb előadásmódról van szó. Sem a szcenikai elemekben, sem a látványos tömegmozgatásokban nincsenek olyan lehetőségeim, mint a korábbi rendezőknek - képzelheti, táncosként milyen kihívás ez nekem! De tán ezért is fogadtam el a fölkérést, mert nézőként nagyon is szeretem az ilyen tiszta formákat” – fejtette ki Novák Péter

A felvetésre, miszerint ideális esetben egy kulturális aktus teremt konszenzust a nézőtéren, és talán azon túl is, úgy reagált: “Más időtálló konszenzust a kultúrán kívül nem ismerek - a kultúránk határoz meg minket. Ha csak az előadás idejére is, de az az értékrend és üzenet kap hangsúlyt, hogy az eltérő eszmerendszerek széles körű befogadása és az identitásunk (avagy a nemzeti önazonosság és a hagyomány) együttesen előre mozdítják világunkat, elkülönítésük pedig nem. Ennek kifejezése már önmagában óriási lehetőség!”

Forrás: Vasárnapi Hírek