Az Operaház kazah származású első magántáncosnője idén elnyerte a Magyar Táncművészek Szövetségének legjobb női táncművésze díját klasszikus balett kategóriában. Alija Tanyikpajevát a Táncművészet magazin kérdezte.
Arra a kérdésre, hogy meglátása szerint jelentősen elmaradnak-e Magyarországon a profi táncszakma működési feltételei az Európában tapasztaltakhoz képest, Alija Tanyikpajeva leszögezte: egyértelműen nem, hiszen nagyon sok pozitív tapasztalatról tud beszámolni. Úgy véli, Magyarországon szinte állandó figyelem veszi körül mind a művészeket, mind a balettmestereket. Ez Európában - azoknál az együtteseknél, ahol korábban dolgozott - nem volt jellemző.
"Ami az anyagi megbecsülést illeti, akár Zürichhez, akár Bécshez képest szintén meglepetés számomra, hogy a színház gyakorlóruhát és egyéb professzionális felszerelést biztosít ingyen a táncosai számára. A vezetőség szponzorok bevonásával, térítésmentesen bocsát a rendelkezésünkre sok mindent, ingyen látogathatunk wellnessközpontot, saját gyógytornászunk van. Ha pedig megvizsgáljuk a repertoárt, az többségében olyan balettdarabokból áll, amelyek a legmagasabb szakmai színvonalat képviselik. Grandiózus, egész estés és igen költséges művek, amelyek megvásárlása komoly befektetést igényel. Nekünk, balettművészeknek nagyon nem mindegy, hogy olcsón megszerezhető egyfelvonásos balettekből áll-e a repertoár, vagy rangos művekből, hiszen ezáltal nagyszerű szerepeket táncolhatunk el" - mondta a kazah táncművész.
Oláh Zoltánnal az Anyeginben (fotó: fidelio.hu)
Arra a felvetésre, hogy az utóbbi időben főleg szakmai berkekben rosszallóan szemlélik, hogy a Magyar Nemzeti Balettben egyre nő a külföldi művészek aránya, Alija Tanyikpajeva így felelt: "Ez a folyamat az egész világon megfigyelhető. Zürichben, úgy emlékszem, mindössze három svájci dolgozott és Bécsben is egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány hazai táncos akadt. Egész Európában szerződéssel és igen nagy számban vesznek fel külföldről táncosokat, a felkérésüket pedig csak akkor hosszabbítják meg, ha elégedettek az adott művésszel. Ha nem vagy elég jó, felvesznek mást a helyedre. Tudomásul kell venni, hogy ebben a műfajban olyan minőséget kell produkálni, amely becsalogatja a nézőközönséget, hiszen a színház a bevételekből él."
A sok kritikát kapott minősítő vizsga bevezetésével kapcsolatban elmondta: minősítés mindenhol van, más társulatoknál sokkal keményebb formában is. "Azt gondolom, ez egy olyan szakma, ahol ez elkerülhetetlen, hiszen az ember a saját természeténél fogva alapvetően lusta és kényelmes. Rossz az a hozzáállás, hogy a közönség nézzen olyannak, amilyen vagyok, nem teszek bele ennél többet. Valójában a publikum azért jön be a színházba, hogy valami különlegesen szépet lásson, ezért nekünk is szükségünk van valamiféle erős motivációra, hogy legyőzzük a saját kényelmünket, és igenis odafigyeljünk arra, hogy technikailag pontosak legyünk, vagy megtartsuk az alakunkat. Természetesen az együttesben már most is sokan vannak, akik egy pillanatra sem engedik el magukat, hihetetlenül igényesek és erős profizmus él bennük. A hozzáálláson múlik minden" - hangsúlyozta Alija Tanyikpajeva
A teljes interjú online a Fidelión olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.