A színházban sokat kell dolgozni azért, hogy "a bűn elnyerje méltó jutalmát", akkor is, ha a közönség nem mindig fogadja el a végeredményt - vallja Zsótér Sándor rendező.
Fotó: Falus Krisztina
A kérdésre, kihívásnak érezte-e, hogy a ritkán játszott Shakespeare-drámát, az Othellót állította színpadra a Stúdió K-ban, elmondta: “Messziről nézve a darab fekete-fehér dominó. De közelebbről narancssárga, citrom, puncs, kávé, karamell. Kínálja magát a séma: a fekete ember galamblelkű, a fehér ember maga az ördög. Keletje is lehetne a témának: az afrikaiak utcán hevernek, a fehérek indulhatnak a szavannára. Agatha Christie Függöny című krimije használja az Othellót. A tökéletes gyilkos játszik a többiekkel, akik elkövetik a gyilkosságot, de nem hozzák össze, hogy a padszomszédjuk gyilkoltatott velük. Pont, mint Jago. Jago játszik az emberekkel. Az történik, amit ő akar, és elhiteti, hogy az nekik is jó. Pedig mindenkinek rossz. Brabantio azt hiszi, ismeri a lányát, Desdemona azt hiszi, ismeri a férjét, Othello azt hiszi, ismeri a feleségét, Emília is azt hiszi, ismeri a férjét. Jago nem hiszi, hogy ismeri őket, ettől figyelmes játékos. Ez az ijesztő”.
Annak kapcsán, hogy dolgozott-e benne düh a rendezéskor, úgy fogalmazott: “Nem aszerint rendezek, hogy éppen belém rúgtak-e vagy sem. Nem hiszek a bűnbakokban. Az Othello vagy az Arturo Ui, a Gömbfejűek és Csúcsfejűek című Brecht-darabok a közös bűnről szólnak. Sok mindenkinek kell aládolgoznia, hogy a bűn elnyerje méltó győzelmét”.
Arról, hogy miért rendezte meg a Nemzeti Színházban Ibsen Brand-ját, úgy nyilatkozott: “Volt, aki megkérdezte, hogy merek odakerülni. Nincs mit magyaráznom. Ebben a kis lavórnyi országban bármit csinálsz, az állásfoglalás is. Állást nem foglaltam, csak dolgoztam. És jó volt. És szabadon dolgoztam. Fékek nélkül. Ma sem döntenék másképp”.
Zsótér Sándor jövőre a Nemzetiben és a Maladype-ben dolgozi Pesten. Erról szólva kijelentette: “Szerencsém volt sokáig, mint Maxnak A bűvös vadászban. Lehet, hogy most bűvös golyóra van szükségem. Világít az Exit tábla, az okát nem látom pontosan. Biztos nem elég népszerű, amit csinálok. Más vásárban árulják a színházvezetők bőrét, és más vásárra viszem én a bőrömet szabadon. Jó lenne, ha egy vásárban árulnánk sokfélét. (…) Nem tőzsdézek. Értékpapír vagyok. Velem tőzsdéznek. Az árfolyamom ingadozó” – fejtette ki Zsótér Sándor.
A teljes interjú a HVG-ben olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.