Újra Őrült Nők Ketrece - Villáminterjú Alföldivel, Stohllal és Kerekessel

Több mint egy éve teltházas előadásokkal fut az Átrium Film-Színház és a Kultúrbrigád közös produkciója, Az Őrült Nők Ketrece, amely augusztus 30-án ereszti újra szabadjára a "madárkákat". A sikerpárost alkotó rendező, Alföldi Róbert és a főszereplő, Stohl András mellett a tánckar legsokoldalúbb egyénisége, Kerekes Kristóf enged betekintést a kulisszák mögé.

A második évad augusztus 30-ai indulása előtt egy pár percre bekukkanthatunk a kulisszák mögé, ahol már lázas munka folyik annak érdekében, hogy a nagyérdemű publikum mesés órákat töltsön a La Cage aux Folles-ban.

Fotó: Átrium Film-Színház

Elsőként a rendező, Alföldi Róbert szolgál némi háttér-információval:

— Stohl Andrással sokadig alkalommal dolgoztok együtt, a csillagok közé katapultálva egy újabb darabot. Mi ennek a megállíthatatlannak tűnő sikersorozatnak a "titka"?
— Hogy minden feltétel nélkül bízunk egymásban, hiszünk a másikban, tiszteljük a másik tudását, tehetségét. Azt hiszem, valami nagyon mély, az évek alatt kialakult szeretet is az alapja ennek a közös munkának.

— A drámai pillanatok és a helyzetkomikum dinamikus, jól megkomponált hullámzásán túl, a tőled megszokott módon, az emberi lélek, az érzelmek mély és szinte kézzel fogható kifejezése, a minden érzékszervre egyszerre ható katarzis kap döntő hangsúlyt. Mi az a különleges adalékanyag, amitől nemcsak életre kel Az Őrült Nők Ketrece, hanem olyannyira ízletessé teszi azt, hogy 70 előadás után is rendületlen népszerűségnek örvend?
— Semmiféle trükk nincs. El kell olvasni egy darabot, figyelni a szituációkra, és nem kell különbséget tenni kvázi könnyű és drámai műfaj között. Az alapvető amúgy, hogy legyen alapvető belső szenvedélyes szándék, hogy az adott darabot miért mutatjuk be.

— A nyilvánvaló szórakoztatás és az alapvető társadalmi feszültségeket oldani képes tolerancia mellett milyen üzenet(ek)et rejt a nem csak a madárkáktól légiesen könnyednek tűnő, valójában igen összetett adaptáció?
— Nem szoktam üzenni. Kérdéseket teszek fel, szándék szerint minél őszintébben és egyértelműbben. Folyamatokat, társadalmi pillanatokat mutatok fel. Az üzenetet mindenkinek magának kell megtalálnia.

Az ékes tollú Madárkák, azaz a tánckar tagja, Kerekes Kristóf mesél:

— Beugróként kerültél a produkcióba, majd rövid időn belül te lettél az egyedüli, aki a tánckar 4 különböző szerepét is betanultad. Ennyire szereted a kihívásokat?
— Mindig azt a szerepet játszottam, amelyre épp szükség volt. Így számomra majdnem minden előadás premier volt. Izgalmas és megtisztelő feladat, hiszen egy beugrás nagyon komoly veszélyt jelenthet a produkcióra, ha nem megfelelően sikerül. Úgy néz ki, egyelőre maradok a 4-es számnál, a további esetleges ugrásokhoz pedig mást fognak felkérni.

— Diplomás kortárs táncművészként miként viszonyulsz a frivol revü/show-szerű előadáshoz? Mennyiben jelent más feladatot?
— A revü is egy azon stílusok közül, amelyet hivatásos táncművészként kivitelezni kell tudnom. Azonban jelen esetben nem használnám a revü kifejezést, hiszen a koreográfia abszolút kortárs, groteszk, olykor egyiptomi stílusú elemekből áll. Gergye Krisztián koreográfussal pedig már a főiskolai éveim alatt volt szerencsém dolgozni.

— A szereplők részéről egy pompás összjáték sugárzik a színpadról. Ez a színfalak mögötti egységet is tükrözi? Mennyire őrült a nők ketrece?
— Az Őrült Nők Ketrece stábja ritka olyan színházi csapat, amellyel öröm együttdolgozni. A színpadon, illetve a színfalak mögött is összetartó a társaság. Ez a kötelék a közös munka során csak szorosabbá vált, így emberi barátságok is kialakultak. Azt hiszem, ez nagyban köszönhető a produkció vezetésének, hiszen ők kifejezetten ügyelnek a korrekt, figyelmezett, ám mégis baráti együttműködésre.

Fotó: Csányi Mónika

Végül a főszerepet alakító Stohl András válaszolt:

— Mennyire izgalmas „őrült nőt” játszani? Empátianövelő feladatnak is felfogható a darab?
— Kimondva vagy kimondatlanul ez volt a célunk, hogy amikor az emberek megnézik az előadást, kicsit másképpen tekintsenek azokra, akik kicsit mások, hiszen ugyanúgy éreznek, szeretnek, szenvednek, ugyanolyan fájdalmas a szerelmi csalódásuk; gyakorlatilag ugyanolyanok, mint mi, csupán más identitásúak. Éppen ezért nagyon izgalmas a szerep.

— Mekkora és milyen jellegű szakmai rákészülést igényelt a próbafolyamat során, illetve milyen gyorsan sikerül 70 előadás távlatából, esténként belebújni egy merően extrém és összetett karakterbe?
— Másfél óráig ülök a sminkben, így van elég idő arra, hogy átlényegüljek. Ráadásul a tűsarkú és a ruhák is sok mindent adnak hozzá. Miután pedig már kezdtem ráérezni, akkor könnyebbé vált. Egyébként elég sok nő van a környezetemben, tehát külön nem készültem rá, milyen lehet nőt játszani, hanem egyszerűen hagytam magamat a helyzetekkel sodródni.

— Szerinted mi az Alföldi Róberttel való többéves közös sikersorozat varázsfűszere?
— Egyrészt igazán jó barátok vagyunk, másfelől maga az idő, amit együtt töltöttünk. Mi nagyon tudunk együtt dolgozni. Gyakorlatilag félszavakból értjük egymást: én tudom, ő mit akar, és feltétlen bizalommal állok neki egy közös munkának, egyfelől azok minősége miatt, illetve mivel egy rendkívül okos és tehetséges embernek tartom.

Kérdezett: Aigner Iván

Forrás: Átrium Film-Színház