Október 18-án és 19-én a Vígszínházban látható a Proton Színház Demencia című előadása.
A Vígszínház ajánlója:
Mundruczó Kornél a fiatal filmes és színházrendező generáció élvonalának egyik legizgalmasabb, legegyedibb hangú alkotója. Filmjei és színházi előadásai révén komoly nemzetközi hírnévre és elismertségre tett szert. Társulatával, a Proton Színházzal számos európai színházban aratott zajos sikereket. A Demencia felkavaró és szókimondó előadás, amely Bordeaux, München, Drezda és Berlin után, most újra Magyarországon lesz látható, október 18-án és 19-én a Vígszínházban.
Fotó: Ágh Márton
Röviden a darabról:
Mi történik akkor, ha bezárnak egy európai hírű magyar pszichiátriai intézetet? Lepusztul az épület, gaz veri fel a kertjét, már csak egy maroknyi beteg vegetál a negyediken.
Az előrehaladott demenciában szenvedők az amnézia birodalmában élnek …Nekünk pedig szembe kell néznünk egy sor kérdéssel: Mit profitálhat a társadalom abból, ha a pszichés zavarokkal élők élete meghosszabbodik? Mi értelme segíteni a szenvedőknek, ha minden út a halálhoz vezet? Hiszen a szenvedés teszi emberré az embert. Amikor a modern orvostudomány eredményeivel kábítjuk magunkat, örökre megfeledkezünk az emberiségnek eddig menedéket nyújtó vallásról, és a filozófiáról.
A Proton Színház előadása a dokumentarista-realista ábrázolásmódból a tudatalatti absztraktabb világa felé mozdulva teremti meg azt a hitevesztett posztmodern valóságot, amely ijesztően hasonlít saját mindennapjainkra és amely azt üzeni, hogy az a mód, ahogy az öregekkel és a mentális problémákkal élőkkel bánunk, a társadalom legsúlyosabb kérdéseit villantja fel.
Kritikus szemmel az előadásról:
"(...) Kiürített épület, már csak a negyedik emeletén van pár utolsó mohikán. A málladozó csempés falak közt még néhány ápolt. Egy szintnyivel feljebb meg a függönnyel eltakarható zuhanyzó (díszlet: Ágh Márton) láttán csalhatatlanul a magyar egészségügy territóriumán belül érezhetjük magunkat. Ide, erre a már-már tehetségkutató revüre hajazó nyílt napra jön el Bartonek (Nagy Ervin), aki látszólag jól szórakozik, majd a műsor végeztével, mint az óriás, aki ráunt a törpék játékára, bejelenti, hogy karácsony után mindenkinek ki kell költöznie az épületből, ami már az év eleje óta amúgy is az ő tulajdona. Nagy Ervin kék zakójában elegáns, könnyed nagystílűséggel alakítja a mindent és mindenkit kilóra megvásároló, az elmúlt huszonhárom év magyar közállapotaiban a helyét igazán sosem találó vállalkozót. A fenséges, bár szánalmas és esetlen ficsúrt. (...)" /Csatádi Gábor, Revizor/
Fotó: Ágh Márton
"(...) Nehéz dolog az öngyilkosság témájához nyúlni egy olyan országban, ahol évente egy kisvárosnyi ember, (mintegy 16 ezer fő) próbálja megölni magát a saját kezével. Az öngyilkosság éppen ezért meglehetősen ambivalens téma: muszáj róla beszélni, hiszen jelen van, része a mindennapjainknak, és bár a rendszerváltás óta fokozatosan csökken az öngyilkossági kísérletek száma, még messze az élvonalban vagyunk. Másrészt viszont az ide vonatkozó kutatások mind azt mutatják, hogy az öngyilkosságról való beszéd által az öngyilkossági kísérletek száma is növekszik. A Demencia alapvető kérdésfeltevése azonban nem az öngyilkosság, hanem egy pszichiátriai intézet megszüntetése. (...) A Demencia egy jól megírt és összerakott, pörgős darab, ami néha iszonyatosan szórakoztat, a következő pillanatban pedig a mélybe ránt, miközben folyamatos gondolkodásra késztet. Jól működnek a zenei betétek, jók a párbeszédek és valóban aktuális a témafelvetés. Egy kicsit néha előbújik belőlünk a Vidnyánszky Attila, tulajdonképpen elbírnánk viselni némileg kevesebb vetkőzést és meztelenkedést, de biztosan csak azért, mert öregek vagyunk. (...)" /KGY, Index/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.