Kovács Patríciát a Magyar Narancs kérdezte. Lapszemle.
Rajongó nőt játszik a Mindent Éváról című Oscar-díjas film színpadi változatában. A kérdésre, ő maga is rajongó típus volt-e, úgy felelt: “Nőkért nem rajongtam, legfeljebb aktuális rocksztárokért, színészekért. Kamaszként például az akkor még főiskolás Alföldi Róbertért. Kértem és kaptam is tőle egy dedikált fotót. Vicces volt ezt felidézni, amikor évekkel később együtt dolgoztunk, mint Versinyin és Mása. A színházért magáért nem kellett különösebben rajonganom, mivel tizennégy évesen bekerültem az Operettszínházba, a színház varázsa gyerekkoromtól ismerős”.
A Mindent Éváról hangsúlyos kérdése a színésznő kora, mindig lesznek fiatalabbak, akik leváltják az öregedő dívákat. Arról, foglalkoztatja-e a kora, úgy nyilatkozott: “Harminchét éves múltam, ezt a kort szeretném megélni jól. Nem akarnék abba a hibába esni, hogy ötvenévesen is azt gondolom, harmincasokat kellene játszanom. Jól vagyok ezzel a nővel, aki most vagyok. Azt érzem, hogy az évek jót tesznek a színésznek. Minél több élmény éri, annál jobb lehet. Bizonyos dolgokat nem vállalok el, mert már nem nekem való. Szülés után sem vettem vissza minden szerepemet. Nem kell már csitriskedni. A kor például annyiban számít, hogy tizenöt éve, amikor elkezdtem filmezni, lényegében nem világítottak egy közelinél. Ma már egyre több időt töltök a világosítókkal és a sminkszobában”.
“Én még mindig az a kislány vagyok, aki felveszi az anyukája ruháit, illegeti magát a tükör előtt, és iszonyatosan élvezi, ha elmondhat egy verset az óvodában, amiért megtapsolják. Engem a szereplés inspirál a színészetben, a szerepjátszás. Nem akarok önmegvalósítani, nem gondolom, hogy a lelki problémáimat itt oldanám fel. Egyszerűen szeretek sokféle lenni, csúnya, gonosz, szép, intrikus. Azt érzem, hogy színészként bármit megengedhetek magamnak, amit az életben egyébként nem. És ez olyan jó. Amit például Eva Harrington (a Kovács Patrícia által játszott figura) végigcsinál, az súrolja a büntetőjogi kategóriát. Borzasztóan jó ilyen szerepet eljátszani. Utána lemosom a sminkemet, felveszem a lapos sarkú cipőmet, hazamegyek, és családanyává változom. Nincsenek allűrjeim” – tette hozzá a színésznő.
Annak kapcsán, hogy nemrégen felfedezte a kereskedelmi televízió, a műsorvezetés után zsűritag egy tehetségkutatóban, elmondta: “Nem csak színházi színésznő szeretnék lenni, aki azt várja, hogy szerepeket osszanak rá. Ennél sokkal több minden érdekel a világból a televíziózást is beleértve, sokkal szabadabb vagyok, és sokkal inkább szeretem a saját időmet uralni. Nem érdekel, ki hogyan ítél meg. Évekig voltam egy bankreklám anyukája, ehhez képest forgattam és játszottam is. Ebben az országban szeretnek kategorizálni, de én igyekszem ezzel nem foglalkozni”.