Vidnyánszky Attila: "A színház több mint szórakoztatóipari szolgáltatás"

A Nemzeti Színház igazgatója szerint a kőszínházak rendszere felbecsülhetetlen kulturális erőt képvisel a mai Magyarországon, a tao pedig a szakma rákos daganata. Vidnyánszky Attilát a Magyar Idők kérdezte. Lapszemle.

A Magyar Idők cikkéből:

A kérdésre, hogy miért akarja átrendezni a magyar színházi életet, Vidnyánszky Attila így felelt: "A szakmát illető vállalkozásom előbb kezdődött, mint a Nemzeti Színház igazgatása a maga harcaival. A Magyar Teátrumi Társaságot 2008-ban azért hoztuk létre, hogy megtörjük azt a folyamatot, amelyet Hiller István és köre előkészített. A szakma két részre szakadt. A Hillerék létrehozta struktúra a francia, illetve skandináv modell: az alternatív, társulat nélküli projektszínházaknak kedvezett volna, erre billentette volna el a magyar struktúrát. A rendszerváltoztatás idején Babarczy László és Zsámbéki Gábor megvédte a kőszínházakat és bennük a társulatokat. A német modell szerint állandó társulatokkal működő kőszínházak rendszere, hálózata – főképpen vidéken – felbecsülhetetlen kulturális erőt képvisel a mai Magyarországon."

 Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Vidnyánszky szerint a színház több mint szórakoztatóipari szolgáltatás, és csak szabályozott rendszerben tud célszerűen és hatékonyan működni. "Érvelhet bárki bármivel, mondhatja, hogy elavult a rendszer, de Budapest színházi ellátottsága egyedülálló a világban, Magyarországon évente megvesznek öt és fél millió színházjegyet. Ne higgyék, hogy az alternatív projektszínházak látogatottsága magasabb lenne!" - hangsúlyozta. A direktor szerint az új előadó-művészeti törvénnyel sikerült "felülírniuk" a Hiller-féle törvényt, és mostanra elmúlt a jól működő magyar színházi szerkezetre leselkedő veszély, működnek a nemzeti és kiemelt színházak, megmaradt a társulati rendszer. "Persze ettől még nem lesz mindenki színházrajongó, de akkor is imponáló, hogy Európában csak az észtek vesznek több színházjegyet, mint mi" - tette hozzá.

Vidnyánszky Attila úgy fogalmazott, azóta van igazi katasztrófa a magyar színházi életben, amióta működik a társaságiadó-rendszer, a tao. "Lehet, hogy az állami támogatások csökkentek, de az alternatív színházak tao-bevétele megötszöröződött – és mi ez, ha nem közvetett támogatás, hisz az állam lemond a javukra az adója egy részéről. Ma egy társulat bevételének nyolcvan százaléka jöhet a taóból, ehhez igazolni kell a jegyeladásokat, ezért folyik is a hatalmas tao-biznisz. Kezdetben voltak társulatok, amelyek Azerbajdzsánból, Mexikóból hoztak 500 milliós bevételi igazolásokat, bűnszövetkezetek alakultak" - mesélte a Nemzeti igazgatója.

Hozzátette, ma már csak az EU-n belül lehet ezzel élni, de a trükközés folyik, léteznek kimondott tao-előadások, színháznak álcázott taós rockkoncertek, emiatt fel is hígult a kínálat. "Tavaly mindennek következményeként már 17 milliárd volt a magyar színházi élet tao-bevétele, igaz, nem azokhoz jutott, akik meg is érdemelnék, és rászorulnak, hanem azokhoz, akik ügyesek. A tao a szakma rákos daganata, de amikor ezt elmondom, leveszik a fejemet, senki nem mer hozzányúlni, mert enélkül bedőlne a magyar színházi élet. Nem tudom, hogy lehet ebből tisztességesen kimászni. A Nemzeti Színház nem él ezzel a módszerrel, nálunk nincsenek taós előadások, amire azt mondják, hogy megtehetjük, mert kiemelt az állami támogatásunk. Pedig ez úgy igaz, hogy még mindig alacsonyabb – egy nagy nemzetközi fesztivál költségvetésével együtt –, mint az Alföldi-éra első éveiben" - mutatott rá Vidnyánszky Attila.

A teljes interjú itt olvasható.