„Varázslatos élmény bábokkal dolgozni” – Interjú Gergye Krisztiánnal

Gergye Krisztián és Glora Benedikt osztrák táncosnő három életnagyságú bábbal táncolja el Kokoshka és Alma Mahler szenvedélyes szerelmének történetén keresztül az elmúlt évszázadot.

Tánc, zene, báb, színház és képzőművészet egy előadásban. A Kokoschka babája a műfajok közötti átjárhatóságra fókuszál. A Gergye Krisztián Társulat és a Müpa közös produkciójaként megvalósult előadást a Briding Europe Fesztivál keretében szeptember 13-án mutatják be.  

Fotó: Dömölky Dániel

A Fesztivál kérésére kezdtél el Kokoscháról gondolkozni, vagy már korábban is foglalkoztatott?

A századforduló osztrák művészete, mindig is nagy hatással volt rám. 2001-ben pont egy Egon Schiele hommázzsal debütáltam, innen indult a táncos karrierem. Az ehhez a korszakhoz köthető progresszivitás mai napig hihetetlen hatással van a művészetekre, és kimeríthetetlen inspirációs forrás a számomra is. Kokoschka a korszak egyik legnépszerűbb összművésze volt, a festészeten túl drámákat írt, díszleteket tervezett. Alma Mahler és Kokoschka legendás szerelmi történetére pedig Gloria Benedikt osztrák balerinával találtunk rá, az előző munkánk során, azt taglalva mi is lehetne a folytatása az együttműködésünknek. 

Az, hogy a Bridging Europe fesztivál fókuszában idén épp Ausztria szerepel, mi pedig épp ezt a régtől dédelgetett álmot terveztük megvalósítani, kivételesen szerencsés együttállása a csillagoknak. Nagyon megtisztelő a Müpa felkérése, hisz így a Kokoschka babája a lehető legszerencsésebb, minőségi kontextusban kerülhet bemutatásra. A fesztivál a kultúrák sokszínűségére és találkozására hívja fel a figyelmet, és ebben a párbeszédben a táncelőadásunk a művészeti műfajok – tánc, zene, báb, színház, képzőművészet – közötti szabad átjárásra fókuszál. Ezzel a műfaji komplexitással igyekszünk felidézni a századforduló Ausztriáját, és egy megrendítő szerelmi történet párhuzamában a XX. század történelmén átívelő felnőtt mesét szeretnénk a nézőinkhez eljuttatni.

 Milyen szerepe van a báboknak az előadásban? 

A történet szerint Gustav Mahler halála után, Kokoschka és Alma - Mahler özvegye – aki, a XX. század egyik legfontosabb „múzsájaként” vált ismertté – botrányos szerelmi viszonyba keveredtek egymással, és ez a szerelem mindkettőjük önéletrajzi írásai szerint is életük legmeghatározóbb élménye volt. Bár a kapcsolat csak pár évig tartott, szakításuk után Kokoschka egy élethű babát készíttetett Almáról, és ezzel a babával élte az életét, operába járt vele, míg a babát egy buli keretében meg nem semmisítette. Ez a kis történet nagyon személyes és nagyon megindító, miközben nyilvánosságában pedig vérlázítóan hivalkodó, és abszurd.

Leginkább az érdekel ebben a történetben, ahogy a magánélet és a művészet összekeveredik, hogy volt bátorságuk a lehető legszemélyesebben és akár a legszélsőségesebben megélni magukat és művészetüket, hogy mertek saját életük főszereplői lenni. Az előadásban gyakorlatilag a kokoschkai gesztussal élve, realisztikus bábok révén életre kelthetjük a történet szereplőit, hogy a mából nézve újraélhessük azt a kort, ahol ilyen történetek még megtörténhettek. Varázslatos élmény bábokkal dolgozni. Fontos volt számomra, hogy a színpadunkra invitálhassuk ennek az abszurd, de gyönyörű történetnek a három főszereplőjét. Életnagyságú bábok révén – Hoffer Károly és a Budapest Bábszínház Műhelye csodálatos munkájának köszönhetően – olyan mintha egy színpadon lehetnénk Alma Mahlerrel, Kokoschkával, vagy épp Gustav Mahlerrel. Mozgatva őket, a szemükbe nézni, táncolni velük nagyon személyes és nagyon felemelő egyszerre.

Fotó: Dömölky Dániel

 A Kokoschka babáját Afonso Cruz írása ihlette, mennyire követi az előadás a megírt történetet? 

Ez egy csodálatos regény, letehetetlen és azon könyvek közé sorolnám, amelyek megváltoztatják az ember életét. A regény csak metaforaként használja a kokoschkai történetet, és színpadon gyakorlatilag megvalósíthatatlannak tartom, talán filmen igen. Nincs megírt történet, vagy nem úgy, hogy azt követni lehetne egy előadásban, de azért is kölcsönöztük a regény címét az előadásunkhoz, mert érzetében, atmoszférájában nagyon közel jár egymáshoz a két mű. Mindkét „Kokoschka babája” önmagában érvényes önálló alkotások, de párhuzamosságukban valami többlethez juthatunk, amitől úgy érzi az ember, hogy a kontextus nem csak egy üres frázis, hogy létezhet párbeszéd egymástól távol eső művek között, hogy nem csak monologizálunk, hogy nem vagyunk egyedül, és, hogy egyetlen ember élete sem lehet hiábavaló ezen a világon, értelme van, értelme kell hogy legyen.  

Fotó: Dömölky Dániel

Az elmúlt évben az előadásaid egyre többet kapcsolódnak nemzetközi fórumokhoz, felléptél Berlinben, Prágában, Pozsonyban, és most egy osztrák táncosnővel alkotsz duettet. Magyarországon sem lehet egy konkrét színházhoz kötni a társulatot, mert sok helyen jelennek meg a Gergye produkciók. Ez egy szándékos döntés vagy az útkeresés része?

Sajnos a jelen kulturális életben nem érzem, hogy sok szándékos döntés megengedődik. Úgy értem nehéz, egyre nehezebb tervezni, hosszútávon gondolkodni meg egyenesen lehetetlen. Folyamatos útkeresésben vagyok, amiben döntési helyzetek elé kerülök, a döntéseim meg nyilván szándékosak. Én mindezt úgy élem meg, hogy lehetőségek elé állít az élet, és én szeretek élni az élet adta lehetőségekkel. Egy fontos, hogy ne kelljen magamat meghazudtolni, és csak olyan történetekbe igyekszem belemenni, amely történeteket a sajátomként vagyok képes megélni. Minden egyes alkalommal, mikor nemzetközi fórumok keretében dolgozhatok, úgy érzem, hogy kinyílik a határ és ez a szabad levegő, az itthoni munkáimat is inspirálja. Hogy nem kötődök konkrét színházhoz, az meg a szabadúszás velejárója, és számos oka van, de ez nem jelenti azt, hogy hűtlen lennék a színházakhoz, amelyek befogadnak. Inkább úgy gondolom, hogy minden hely más és más művekre inspirál, és ezek a művek, ezeken a helyeken, néha otthonra találnak – még ha csak egy-két alkalomra is. 

A Fesztivál bemutató után hogyan folytatódik a Kokoschka babájának sorsa? 

Nyilván minden előadás kötődik a helyszínéhez, ahol megszületett. Független társulatként nagyszínpadi művet létrehozni ritka alkalom, és nagyon jól lehet a Müpa professzionális közegében dolgozni. Szeretném, ha még játszhatnánk ezen a helyszínen, de a darab bábos kapcsolódása végett szívesen bemutatnám a Bábszínház felnőtt közönségének is. Egy biztos, hogy a berlini II. Hungarian Contemporary Dance Festival felkérésére decemberben ezzel az előadásunkkal fogunk szerepelni Németországban.

 Szerző: M.I: