Kohlhaas a Szkénében - Nagy Zsolt főszereplésével debütál

A Szkéné Színház, a Zsámbéki Színházi Bázis és a MASZK Egyesület (Szeged) közös előadása, a 3. TITÁNium Színházi Szemle Szkéné-díjas előadása  szeptember 11-én és 12-én 19 órakor debütál Budapesten.

"Élt valaha egy lókereskedő, név szerint Kohlhaas Mihály, a maga korában az egyik legderekabb, ugyanakkor legelvetemültebb ember. – Ez a rendkívüli férfiú, egészen harmincéves koráig, a jó állampolgár példaképének számíthatott volna. Volt neki az egyik faluban, amely még most is róla van elnevezve, egy majorsága, ahol nyugodtan megélhetett mesterségéből; a gyermeket, akivel megajándékozta hitvese, Isten félelmében szorgalomra és hűségre nevelte; szomszédai között nem akadt egy sem, aki ne élvezte volna jótéteményeit vagy igazságosságát; egyszóval, a világnak áldott emlékezetűként kellene őt számon tartania, ha egyik erényében a végletekig nem csapongott volna. A jogérzék azonban rablóvá és gyilkossá tette őt." Heinrich von Kleist

Hegymegi Máté rendező az előadásról:

"Az elsődleges szempontom az anyagválasztáskor az volt, hogy megtaláljam azt magamban, amiről leginkább beszélni akarok, mi az, ami leginkább feldühít, mi az, ami körülvesz. Az pedig az igazságtalanság, az igazságérzetem csorbítása, a tehetetlenség, a szabad akaratom érvényesítésének egyre szűkebb keretek közé szorítása, a szorongás attól, hogy nem mondhatom ki, amit akarok.

Kohlhaas Mihály legendája az, amiben ezt megtaláltam.

Kleist igaz történeten alapuló elbeszélésében, aminek címszereplője nem ismer megalkuvást. Az élete árán is bebizonyítja igazát, szembemegy a bürokráciával, a kapcsolatokon alapuló, a jogtisztelő embert is semmibe vevő, korrupt rendszerrel. Mindannyian szeretnénk kihúzni a fejünket az igából, amelybe Kohlhaast, miként lovait is hajtják. Ő meg is teszi, ellenáll. Ma már nincsenek ilyen hősök, de pont ezért vágyunk azonosulni vele, vagy beállni mögé, hogy vezessen. De ő sem lehet igazi hős, mert egy egész rendszerrel szemben csak olyan radikális eszközökkel lehet fellépni, amik már túlhaladnak az ügy, az őt ért sértés határain, mégis megteszi. Ami fontos volt számára, családot, hitet, elveszítette. Ezért megállíthatatlan. Egy sértett, önbíráskodó ember, mégis követjük.

Az elbeszélés egyáltalán nem szorul semmiféle aktualizálásra, de célom, hogy minél közelebb kerüljön hozzánk. Egy új adaptációt készítünk, amelyben nem érzem helyét narrációnak. A mese-, a legendaszerűségét elhagyjuk az előadásunkban. Ezért kihagyjuk a Kleistnél szereplő medál-történetet, melyet már Schilling Árpád és Tasnádi István is kihúzott a Közellenség című adaptációjukból, mert hasonlóan drámaiatlannak és meseszerűnek tartották. 
A női szerepek egy részét is kihúztuk, hogy a Kohlhaashoz közel álló két nő, a felesége és lánya (a sok gyerekből egy lányt tartottunk meg) hangsúlyosabb lehessen. A két lovat pedig szintén ez a két nő játssza, mert sorsuk, hányattatásuk nagyon hasonló, ezáltal egymást erősíti asszociatív kapcsolatuk.
Az előadás világát erősen meghatározza a próza mellett a mozgás, a testek kompozíciója, a tér és a zene. A testtel való kifejezés azért fontos, mert ebben a szikár anyagban rengeteg a ki nem mondott szó, a feszültség melyet fizikai színházi formával fogunk megmutatni.

A teret, látványt, Kleist barátja Caspar David Friedrich romantikus mégis melankolikus festészetének hangulatában képzelem, melynek alakjai elhalványulnak a rájuk nehezedő tájképekben. Stilizált tér, amiben a tető alá szorított fák jelzik a természetet, vertikalitásukkal föld és ég kapcsolatát, melyek Kohlhaas hitének megrendülésével sorra kidőlnek. A különböző tereket, helyszíneket a színészek építik az előadás során ezekből a fákból. A folyamatosan kitűzött levelek, parancsok jelzéseként lemeszelik őket, természetességüket vesztik.

Ahogy a teret, úgy az atmoszférákat, a zenét és a kórusokat is a színészek teremtik meg maguk körül. Ezzel is élőbbé téve az előttünk születő történetet.”

Hegymegi Máté tavaly végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem fizikai színházi koreográfus-rendező osztályban. Színészként Horváth Csaba előadásaiban (Toldi, Bűn és bűnhődés) láthatják a nézők, közben rendez és koreográfiákat készít. Az egyetem falain túl a dunaújvárosi Amphitryon után a KOHLHAAS a második rendezése.

A produkcióról kritikus szemmel:

"Gábor Sára dramatizálta Kleist elbeszélését; markáns és friss változat ez, szinte észrevétlenül szól rólunk és hozzánk, itt, most. Van néhány ki- és beszólás, de úgy simul bele a textusba, hogy kicsit sem mutogatja magát. Nem véletlen, hogy az előadás végén ez a kérdés – élet vagy halál – már nem reflektál a nézői véleményre; ekkor ugyanis már árnyaltabb a tudásunk, és szerencsésen elbizonytalanodtunk. Nem, nem mérnénk halált Kohlhaasra, hiszen az igaza szinte világít, de muszáj eltöprengenünk a bosszún..." www.revizoronline.com

"A valós történeten alapuló Kleist-novellának számos feldolgozása született az idők folyamán, hiszen egy mindig aktuális témát dolgoz fel: a kisember jogaiért folytatott harcát a hatalmasságokkal szemben. Csakhogy ez a harc elfajul és ártatlan emberek életét követelő dühödt bosszúhadjárattá, majd országos méretű zendüléssé növi ki magát. A zsámbéki előadás erőssége, hogy a küzdelem pozitív és negatív aspektusait egyenlő arányban jeleníti meg, így a nézők átélhetik a helyzet ellentmondásosságát.

Az előadás keretét Kohlhaas Mihály pere alkotta. Az elején és a végén egyaránt felteszik a kérdést a nézőknek, hogy bűnösnek tartják a lócsiszárt, vagy sem – hangsúlyozva, hogy a tartózkodás a bűnösség melletti vokssal egyenértékű. Az előadás deklarált tétje hogy a jól ismert, többször feldolgozott történetet mennyire tudja a néző számára új megvilágításba helyezni".  www.litera.hu

"A jelmezek koherensek: jelzésértékűek, egyszerűek, tiszta a jelentésük, nem sok, nem kevés, szép. Kohlhaas története fontos, de sokkal szembetűnőbb az érzékenység és a türelem, ami működteti az egész adaptációt, ami a pocskondiázástól távol tartja a téma véletlenszerű aktualitását. Hiába az előadás felütése egy erős a bírósági helyzetet megfogalmazó színpadi kép, amiből szavazásra szólítják a közönséget Kohlhaas ítéletével kapcsolatban – az előadás nem hagyja a problémát társadalmi szinten tötymörögni. Amit Goethe Kleisten számon kér, vagyis az hogy egy partikuláris történetből általános kritikát fogalmaz meg, valahogy úgy fordul meg Hegymegi előadásában, hogy a tiszta prózaiság ebben az absztrakt környezetben líraibb lesz, annyira lírai, hogy közelebb visz az elementárishoz, közelebb a színházhoz, közelebb az emberhez".  www.prae.hu

KOHLHAAS
KLEIST KOHLHAAS MIHÁLY CÍMŰ ELBESZÉLÉSÉT SZÍNPADRA ÍRTA GÁBOR SÁRA ÉS HEGYMEGI MÁTÉ

Budapesti bemutató: 2015. szeptember 11 – 12. 19h, Szkéné Színház

További előadás: október 20. 22h

KOHLHAAS – NAGY ZSOLT

LISBETH – PETŐ KATA

CLARA, ANTÓNIA – BACH KATA

FEKETÉK – PETŐ KATA, BACH KATA

VENCEL – NAGY NORBERT

HERSE, PALKÓ – FEHÉR LÁSZLÓ

VÁRNAGY, KALLHEIM, SZOMSZÉD – JANKOVICS PÉTER

LUTHER MÁRTON, JUHÁSZ, SINTÉR – KIRÁLY ATTILA

NAGELSCHMIDT, FEJEDELEM, SOROMPÓŐR – KÁRPÁTI PÁL

GÜNTER, PITYI, ÜGYVÉD, EGY – PALLAG MÁRTON

WREDE GRÓF, HANS, KETTŐ – HORKAY BARNABÁS

DRAMATURG – GÁBOR SÁRA e.h.

KONZULTÁNS – KÁRPÁTI PÉTER

DÍSZLET – FEKETE ANNA

JELMEZ – OLÁH TÍMEA

ZENE – KÁKONYI ÁRPÁD

FÉNY – PAYER FERENC

MUNKATÁRSAK – BERECZKI CSILLA, KOVÁCS D. DÁNIEL

RENDEZŐ – HEGYMEGI MÁTÉ

Külön köszönet: Artner Sisso, Kárpáti Péter, Kulcsár Viktória, Tana-Kovács Ágnes, Tóth Péter, Widder Kristóf