"Én már nagyon unom magamat" - Törőcsik Mari válaszolt

A Nemzet Színésze többek közt a nemrég elhunyt Fejes Endre íróról is mesélt a 168 Órának. Lapszemle.

A 168 Óra cikkéből:

"Fejes Endrét Pilinszky János is a kortárs irodalom legnagyobb írójának tartotta. A Rozsdatemetőről úgy vélte, és én is azt gondolom: görög sorstragédiákhoz mérhető. Fejes élőszóban minden mondatába belefűzött egy káromkodást. Véres lendülettel közölte a véleményét, Pilinszky pedig bólogatott: 'Úgy igaz, Bandikám, ahogy mondod.' Ők tisztelték, szerették, elfogadták egymást. Magamnak például sosem fogom megbocsátani, hogy utolsó éveiben nem kerestem Fejest. Igaz, ő is visszahúzódott, én pedig olyannak akartam megőrizni, amilyennek korábban megismertem. Ám ez valójában gyengeség" - fogalmazott Törőcsik Mari.

Schwajda Györggyel kapcsolatban elmesélte: a Nemzet Színészei nevében azt mondta a ravatalánál: "szégyellhetjük, hogy a tizenkét nemzet színésze nem állt ki időben azért, hogy az Európa-szerte elismert József Attila-díjas író megkapja a Kossuth-díjat." Hozzátette: ha így tesznek, nincs az a kormány, amely ellenállt volna, de nem tették meg.

Fotó: Mohai Balázs/MTI

"Az élet tele van csavarokkal, amelyekből józan ésszel sokat lehet tanulni. Értem sem álltak ki, amikor a Művész Színház kapcsán azzal vádoltak, hogy elloptam a teátrum pénzét. Az állítás annyira volt valószerű, mint amikor az én testvéri barátnőmet, Bara Margitot azzal támadták: ősi mesterség művelője. Azt gondoltam, hozzá képest bármelyikünk inkább rosszéletű, mégsem védtük meg nyilvánosan. A Művész színházi eset feldolgozásában sokat segített, hogy a nagy orosz rendező, Anatol Vasziljev azt mondta, "ezek magát nem érdemlik meg", és kivitt Moszkvába dolgozni. Ott ünnepeltek, s mire hazatértem, elcsitult az örvénylés. Bara Margittal pedig évekkel az őt ért inzultus után futottunk össze a Parlamentben. Egymás nyakába borultunk, és úgy beszélgettünk tovább, mintha csak tegnap hagytuk volna abba. Fejes Endrével is hasonlóképpen történt volna, ha az elmúlt évek során megkeresem, ha az ember észre ható tapasztalatai mindig erősebbek lennének ösztönös gyávaságánál" - mondta Törőcsik Mari.

"Fejes-formátumú alkotó nem adhat többet annál, mint ami az írásaiban felfedezhető. Sokat voltunk együtt privát találkozásokon Fejessel, Maár Gyulával, Koltai Lajossal, Pilinszkyvel. Erős élmények, de nem hasonlíthatók ahhoz, amikor például a Cserepes Margit házasságában játszottam. Ő írta, de akkor az enyém is lett. Ezt a maga teljességében persze csak átérezni lehet, megfogalmazni képtelenség" - mesélte a Kossuth-díjas színművésznő.

"Valaki nemrég azt kérdezte: ki jut leggyakrabban az eszembe? Ilyen nincs, ráadásul a legeket sem szeretem. Van, amikor Guszti jut eszembe, a régi Nemzeti Színház portása. Vagy Julikám, az első öltöztetőnőm, aki az előttünk járt régi nagyokat is öltöztette. Máskor meg apám, anyám, vagy Fejes, Pilinszky. A férjem, Maár Gyula sokszor. Ki mikor, miért idéződik fel bennem: nem tudhatom. A nyolcvanadik év azzal jár, hogy sokan vannak velem, akikről azt mondják, valójában már nincsenek itt. Ám mindig vannak, akik ebben a világban is éreztetik velem a törődést. De én már nagyon unom magamat" - mondta Törőcsik Mari.

A teljes interjú a 168 Órában olvasható.