"Csak a nyitottság az út egymás felé" - Interjú Ladjánszki Mártával

Ladjánszki Márta táncos-koreográfusként és az L1 Egyesület művészeti vezetőjeként egész évben járja a világot, közben olyan alkotókat, előadásokat keres, melyeket az L1danceFesten a magyar közönségnek is bemutathat.

A szeptember 15-én kezdődött L1danceFest 2015 azt hirdeti, hogy fontos egymás megértése, figyelése, befogadása, megismerése, mert csak a nyitottság segíthet, hogy közelebb léphessünk egymáshoz.

Az L1 Egyesület 14. éve rendezi meg az ország egyetlen mozgás-alapú nemzetközi fesztiválját, sokan mégis lehet, hogy az idén hallanak róla először. Miben más az L1danceFest mint egy táncfesztivál?
Az L1danceFest az elmúlt években fokozatosan alakult át egy olyan ötnapos nemzetközi seregszemlévé, ahová már külföldi vendégek is eljönnek, mert érdekli őket, kiket mutatunk be. Lassan haladunk. Ha több anyagi támogatást kapnánk itthon, markánsabban jelen tudnánk lenni különféle hirdetési felületeken, így még több nézőt tudnánk a kortárs tánc- és társművészet szeretetére bíztatni, elhívni, hogy lássák a művészeket és beszélgessenek is velük. A fesztiválunk 5 nap alatt 10-15 produkciót és számos kísérő programot mutat be.

Mennyiben szól a fesztivál a laikus közönségnek, akik esetleg még nem ismerkedtek meg a kortárs tánccal? 
Én vágyom azt a nézőt, aki képes a napi rutinból kilépni és átadni magát egy-egy előadás befogadásának. Nem kérjük, hogy értsék meg a felvonultatott darabokat, nem kérjük, hogy bírálják el őket, arra hívjuk őket, hogy tegyenek fel kérdéseket. Ezért szervezünk rendszeresen közönség-beszélgetést is, amelyek segítségével a közönség feldolgozhatja a látottakat. Az L1danceFest minden évben törekszik arra, hogy minél hosszabb időre itt marasztalja a fellépőket, egyrészt annak érdekében, hogy találkozhassanak a nézőkkel, másrészt azért, hogy láthassák egymást. Az érdeklődőket is arra ösztönözzük, hogy tartsanak velünk egy teljes hétre és élvezzék a fesztiválhangulatot, mert szívünk minden melegével állítottuk össze a programot, ami idén is változatos és örömteli pillanatokat tud okozni.

Fotó: divany.hu

Több helyszínen, különböző programokkal zajlik majd a fesztivál – már hozzátartozik ez a kicsit nomád hangulat, az, hogy bejárjátok a várost. Megéri vállalni a sok szervezést a színes programért?
Kétségtelen, hogy nagy kihívás több helyszínt összefogni, különösen egy olyan kis létszámú egyesülettel, mint az L1. De mindig vannak olyan lelkes segítőink, akik megkönnyítik a dolgunkat. Célunk, hogy partnerségre lépjünk azokkal az intézményekkel, akik befogadják az általunk összeállított programot és ezzel bizalmat szavaznak a munkánknak. Ilyen hosszú kapcsolat fűz minket a MU Színházhoz és a Bakelit M.A.C.-hoz (a kezdetek óta jelen vannak), de többször együttműködtünk már a Nemzeti Táncszínházzal, a Magyar Táncművészeti Főiskolával, a Műhely Alapítvánnyal is. Új partnereink között pedig a Közép Európai Egyetemet (CEU) említeném, akik második alkalommal jelezték, hogy szeretnének teret adni nekünk. Teljesen új helyszínek is csatlakoztak: a K.A.S. Galéria, a MET Galéria, a Szlovák Intézet Galériája, a Zéróplusz Táncstúdió és nem utolsósorban az RS9+ Vallai Kert, akikkel reméljük, a jövőben is megmarad az együttműködés.

Az idén is gazdag nemzetközi műsort állítottatok össze, Japántól Olaszországon, Szlovákián, Franciaországon, Dánián, Németországon át az Egyesült Államokig számos nemzetből érkeznek fellépők. Ők inkább hazájuk kortárs tánc- és színházi életének jellegzetességeit képviselik, vagy a globális táncszféra résztvevői?
Sokszor hívnak egy adott nemzet modern, kortárs táncosait, alkotásait bemutató fesztiválra vagy akár zsűritagnak koreográfiai versenyekre. Szerencsére mindig (még aktív “versenyzőként” is) érdeklődéssel és figyelemmel fordultam a pályatársak felé, ami most sem változott. Megfigyelhetők tendenciák, látszik, hogy ki mivel foglalkozik, mihez nyúl és milyen megfogalmazással él, de vannak határokon átívelő gondolatok. Például a klasszikus balett az alapképzésben még mindig nagyon erősen jelen van. Pedig ma már léteznek hasonlóan eredményes és mozgásminőségében tiszta, kimunkált technikák is. Kár lenne róluk elfeledkezni... Hiszek abban a természetességben, amit a test diktál és ezt sokszor nem a klasszikus balett mozgósítja. Tény, hogy a balett mint forma és mint tradíció impozáns helyen áll, de nem tartozom azok közé, akik csak akkor fogadnak el egy táncos tehetséget, ha ez a technika a sajátja. Számomra a természetesség és a szabad testtudat, a személyiség ereje a legfontosabb.

Mi az, amire azt mondod, hogy ezt a magyar közönségnek is látnia kell? A mostani fesztiválon fellépő külföldi művészekben mi fogott meg?
A japán vendégünk, Isamera Takeo Ishii, aki időrendben elsőként látható (sőt tanít is a Táncművészetin) egy bomba. Ha valaki az idei beharangozó filmünket megnézi, biztos, hogy tudja miről beszélek. Samuel Lefeuvre, a francia vendégünk hihetetlen mély mozgásminőséggel dolgozik, ami még videón is lenyűgöző. Az amerikai Benjamin Jarrett, akivel tavaly már találkozhattak a nézők -(akkor az én darabom előadójaként, most saját szólójával debütál)-  szívvel és lélekkel kutatja a táncot. A dán-brit alkotócsoport egy, a nézőket is bevonó auditív előadással (az erőszak kortárs formáinak kutatásából kinőtt TRANS) érkeznek. Matthew Rogers, a másik amerikai vendégünk évek óta együttműködik európai társulatokkal. Őt egy szlovák fesztiválon ismertem meg, ahol hihetetlen nyitottsággal közlekedett, erre számítok az előadásában is. Örülünk, hogy jaro viňarský (aki kisbetűvel írja a nevét) szlovák alkotót is bemutathatjuk, akit nagy intenzitású táncosnak ismertem meg, ő is ad órát a Táncművészetin. Ilona Pászthy német színekben érkezik, talán idén az ő előadása a legkomplexebb, hiszen szinte már térinstalláció, amit alkotott, három táncossal, videóvetítéssel és nagyon érzékeny zenei követéssel. Kéri Judit koreográfus-rendező, L1-tag egy kanadai vendégművésszel tart közös kurzust, ami mindenki számára nyitott. És ne felejtsem el megemlíteni, hogy ez alkalommal Olaszországra fókuszálunk, hiszen két olasz vendéget is bemutathatunk. Francesca Foscarini páratlan tehetségű táncos és nagyon őszinte, érzékeny fiatal alkotó, Silvia Gribaudi pedig már az érettebb táncosgenerációt képviseli, talán nem véletlen, hogy az ő előadása az idősödés témájával foglakozik.

Rendkívül alacsony költségvetésből kellett gazdálkodnotok, ennek ellenére még a jegyárak is barátiak. Lesznek ingyenes programok, és egy estére szóló jeggyel akár három előadást is meg lehet nézni. Milyen kreatív módszerekkel tudtátok áthidalni a forráshiányt? Kikben találtatok támogatókra?
Arra törekszünk, hogy a lehető legtöbb nézőnek elérhető legyen a fesztivál, ezért nincsenek magas jegyárak. Sajnos csepp a tengerben, amit honi pályázati forrásokból kaptunk, de egyszerűen minden támogatásra szükségünk van. Támogatóink azok is, akik eljönnek a kurzusokra, az előadásokra és jegyet váltanak, akik jó hírét viszik a fesztiválunknak. Támogatóink azok a magyarországi kulturális intézetek és követségek, akik (sok esetben már évek óta) hisznek egy ilyen nemzetközi fesztivál létjogosultságában a kortárs tánc területé. És támogató tud lenni minden baráti segítség, önkéntesen felajánlott együttműködés. Bár szeretném egyszer megízlelni, milyen amikor tényleg szárnyalhatunk az ötletek kivitelezésénél és mindenkit kellőképpen honorálunk. Jelenleg inkább távolodunk ennek lehetőségétől. Jól jönne egy amerikai nagybácsi, aki hosszú távon segíteni tudná a működésünket.

Ahogy említetted, a Táncművészeti Főiskolán két fellépőtök tart kortárs tánc workshopot a fesztivál ideje alatt, a japán Ismaera Takeo Ishii Butoh-alapú kurzusával, jaro viňarský Szlovákiából pedig talajtechnikával fogja megizzasztani a jelentkezőket. Miért fontos nektek az „utánpótlás-nevelés”? 
Önmagáért fontos. Szerencsére jelenleg elég színvonalas a magyarországi képzés a Táncművészeti vagy akár a Budapest Kortárs Táncfőiskolán, de nem mindegy, hogy ezen intézményeken belül milyen tanároktól tanulnak a hallgatók, milyen behatások érik őket. Különösen a Táncművészeti modern tagozatosai számára szerintem elengedhetetlen, hogy apránként olyan technikákkal is megismerkedjenek, amelyek a világban fontosak, és amelyeket más országokban nem csak alkalmi kurzusként tanulnak. Ilyen például a Butoh-technikán alapuló kortárs tánc. Tavaly a Gaga For People elenevezésű tréninget ajánlottuk a tanítványoknak, amely egy bizonyos Ohad Naharin (IL) által kifejlesztett mozgásnyelven alapuló gyakorlat. Az MTF-es növendékek mellett külsősök is be tudnak csatlakozni, hiszen nem elit-kurzusokat akarunk kreálni. Mindenben fontos, hogy inspiráljuk egymást!

Fotó: Szabó Roland

Lesz egy zártkörű fény-workshop is, Tomáš Morávek cseh fénytechnikus vezetésével. Ez azért is különleges lehetőség, mert fénytechnikusokat Európában is csak kevés helyen képeznek, Prága jelenleg az egyik központ. Mit tud egy profi egy kétnapos workshopon átadni?
Csak ízelítőt adhat, de szerencsére Tomáš fénytervezői munkáját már néhány éve láthatjuk, hiszen járt már a fesztiválunkon Pierre Nadaud-val, Jan Bártával és az utóbbi időben az én előadásaim fénytervezőjeként is elhivatottan képviseli a szakmáját. Tavalyelőtt már a tánckritikai laborunk résztvevőit bevezette a fénnyel való gondolkodás rejtelmeibe, idén is ezt teszi majd, és remélem, lesz még alkalom visszahívni őt egy több napos, akár nyitott kurzusra is.

Más előadóművészettel kapcsolatos területeken is hiányzik a magyarországi képzés, a művészeti önmenedzsmentet vagy a tánckritikát sehol nem oktatják. Az L1 Egyesület saját rezidensprogramot indított és megalapította a KÖM Kritikai Önképző Műhelyt. A KÖM egyik célja a hazai tánckritikai diskurzus újraszervezése, a párbeszéd megnyitása a kritikusok és a művészek között. Te miért támogatod ezeket a kezdeményezéseket?
Azért támogatom, mert hiányoltam ezeket a tánc területén. Míg születik új táncos generáció, nincsenek új tánckritika szerzők. Elszörnyedek, ha azt érzékelem, hogy valaki más stílusát majmolva ír. Tisztelem azokat, akik hajlandóak elmélyülni egy diskurzusban és ha kérdésük van, a művészt is megkeresik, tájékozódnak, nem csak kinyilvánítják egy véleményüket, ami kevéssé támogató. A pozitív véleménnyel is gondom van, ha egyfolytában pozitív, az már gyanús. Szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy van-e új nemzedék a tánckritika írásban és ki tudják-e művelni a saját hangjukat.

A KÖM részvételével lesznek nyílt beszélgetések az előadások után, ahol a nézők közvetlenebb formában találkozhatnak művészekkel, és az alkotási folyamatot, a koncepciót jobban megismerve az előadásokhoz is közelebb kerülhetnek. Így kinyitjátok a kommunikációt a közönség, a művészek és a kritikusok között is. Tudatosan vállaltátok ezt a mediátori szerepet?
Igen, hiszen nem elég elvárni, hogy szeressék a kortárs táncot és társművészetet, nézőként meg kell tanuljunk beszélgetni, olykor kérdezni is. 

Az L1 Egyesület 2012 óta rezidensprogramjával is segít a pályakezdő művészeknek és ma már a társterületeken dolgozó fiataloknak is. Eddig 21-en élvezhették a támogatásotokat, a kapcsolatrendszeretek nyújtotta előnyöket és a fellépési lehetőségeket, amelyekhez általatok jutottak. Jelenleg is 5 rezidensetek van, közülük ketten megmutathatják magukat a fesztiválon is, ők mivel készülnek?
Dömötör Judit pszichológiai előtanulmányok után idén végezte el a modern táncos és próbavezető szakot, és úgy tűnik, önálló alkotóként is vannak tervei. Benjamin Jarrett pedig, aki ugyan amerikai, de élete legalább egyharmadát Budapesten tölti, már régóta követte az eseményeinket és nyitottsága, valamint közösségi alkotásra való vágya miatt lett idén rezidensünk. Mindketten önálló alkotással jelentkeznek. Bedobtuk őket a mélyvízbe. És úsznak!

Lesz filmbemutató is a fesztiválon; a Visszatérés című táncfilm bemutatója a rendező-operatőr Szabó Roland (szlovákiai magyar fotóművész) L1-tagokról készült, már három országban megfordult portrékiállítását nyitja meg a Szlovák Intézetben. Roland egyike azoknak, akiket beszippantott a fesztivál, már harmadik éve fotózza is az előadásokat. Sokan vannak még ilyen visszajárók?
Roland egy főnyeremény, bár ő is egyre elfoglaltabb lesz – mindig ez van, ha valakivel hosszú távon kezdünk el dolgozni. A háttérmunkásokban mindig is bíztam, akár alkotóként előadást hoztam létre, akár a fesztivált szerveztem. Vannak ilyen állandónak mondható alkalmi együttműködőink. Korolovszky Anna minden évben (már 2009 óta) a grafikai munkájával járul hozzá az eredményeinkhez. Vég Szilvi előbb a FÜGÉ-n keresztül, jelenleg már önálló sajtósként segít a minimális költségvetésből jó sajtót biztosítani az eseményünknek. Lajti Balázs szeme és videós szakértelme elengedhetetlen a beharangozók és a dokumentációk elkészítésében (ha nem tévedek, ő először táncot nálam rögzített, ma pedig már majdnem minden táncos előadás felvételéhez őt hívják), remélem, mindig lesz ránk ideje és energiája a jövőben is. Szilágyi Enikő pedig L1-tagként segít a logisztikai munkákban idén, de meg kell mondanom, L1-tagként Varga Zsoltra is elég sok hárul. Sorolhatnám még, csak azt remélem, hogy a leterhelés, ami egyértelműen az, hiszen mindenki tudása legjavát adja bele a közös jóba, hosszú távon működik, nem csak ideig-óráig. A kitartás a legfontosabb, sokan lemorzsolódtak már így.

Az idén is magyar divattervezők – a TiCCi Rockabilly Clothing, a Romani Design, a Manier Salon, Mark Molnar és a NUBU – kollekcióit viselik a konferansziék, Varga Zsolt zenész, zeneszerző, az L1 Egyesület elnöke és Kovács Noémi L1-tag. Ez részetekről jelzi az elkötelezettséget a társművészetek és a fiatal tehetségek bemutatása iránt, de mit jelent ez a divattervezők számára? Milyen visszajelzéseket kaptok tőlük?
Ez egy nagy ötlet volt és megint sikerült valami olyat felmutatnunk, amit előttünk még nem csináltak. Mi komolyan vettük, hogy lehet egy táncfesztiválon másokra is figyelni, ezzel azt a másik műfajt is bevonni, s valamilyen szinten a nézőkkel a fesztivál különlegességét és „fesztiválságát” kommunikálni. Mit mondjak, a catwalk minden évben tapsvihart vált ki. Már csak a hangulat kedvéért is jó, hát még ha látnátok az idei ruhákat (is)! Már csak ezért is érdemes minden este velünk tartani.

Az utóbbi hetekben drámai menekülthullámot él át Európa, de a magyarok közül is rengetegen kelnek útra. A fesztivál több programja is foglalkozik a jelenleg zajló történelmi-társadalmi folyamatokkal. Kéri Judit L1-tag Love & Wish Letters to Hungary című kiállításán a világ különböző pontjain élő, magyar származású művészek hazájuknak írt üzeneteit láthatjuk, Matthew Rogers az Európában bevándorlóként átélt élményeit gyúrta szólóvá, a dán-angol előadásban az előítélet-képző mechanizmusaikra döbbentik rá a nézőket. Kihathat-e a főváros hangulata a fesztiválhangulatra? Lehet-e a fesztivál akár terápiás hatással nézőire?
Hú, erre hosszan lehetne válaszolni... Gondoljunk csak bele, 100%-osan benne vagyunk egy nemzetközi fesztivál szervezésében és azt hirdetjük, hogy fontos egymás megértése, figyelése, befogadása, megismerése. Rengetegen tisztelik a munkánkat, befogadják az általunk is képviselt kultúrát, elfogadnak minket külföldön. Ugyanakkor előfordult, hogy magyarázkodnom kellett, mi is történik itthon. Hiszek abban, hogy a magyarságomat a szívemben őrzöm, és egy kicsit mindig jelen tud lenni a munkámban is, de európai állampolgárnak vallom magamat és örülök, hogy ma már a fiatal generációnak van lehetősége áramolni, keresni a helyet, ahol dolgozni, élni akarnak. Nem akarok bezárkózni és a fesztiválunkkal is ezt próbáljuk kifejezni. Csak a nyitottság segíthet, hogy közelebb léphessünk egymáshoz. 

A fesztivál kezdeti koncepciójához hűen az L1-tagok számára ad megmutatkozási lehetőséget – a táncosok mellett az idén a zenész tagok külön is fellépnek az RS9+ Vallai Kertben tartott ingyenes matinékoncerten. Milyen hangulatban szeretnétek zárni a fesztivált?

Mindenképpen kellemes és jó hangulatban. Szeretnénk, ha a művészek, akik idén megmutatkoznak nálunk, jó hírét vinnék a fesztiválunknak és az különleges helyet foglalna el az emlékeik között. És szeretnénk, ha idén is volna olyan nézőnk, aki minden egyes programon megjelenik, velünk van és koccinthatunk vele a záró koncert után.  Remélem, a jövő évben a 15. jubileumi fesztivál pozitív meglepetéseket okozva újra összehoz minket. 

Szerző: Bálint Orsolya 
KÖM az L1 Egyesület támogatásával