Vízkereszt, vagy amire vágytok - Bocsárdi rendezése Sepsiszentgyörgyön

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház 2015. szeptember 17-én, csütörtökön 19 órai kezdettel az Új Stúdióban bemutatja William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amire vágytok című darabját.

Az előadás a Gyulai Várszínház koprodukciójaként 2015. július 3-án került bemutatásra a Gyulai Shakespeare Fesztivál keretén belül.

 

Vizkereszt barabas zsolt 1

 

A Vízkereszt Shakespeare komédiái sorában a legutolsó  ̶  szintézise mindannak, amit a szerző az addigi vígjátékaiban kipróbált és sikerrel színpadra vitt. Ez a darab rendkívül bonyolult és árnyalt emberi viszonyokat, testvéri, uralkodó-szolgai, baráti, de legfőképpen szerelmi kapcsolatokat taglal, túlmutatván a komédia műfaji sajátosságain. Olyan vékony határ húzódik a leleplező, ironikus komédia és a lényegre törő, fenyegető hangvételű tragédia között, hogy szinte mindkét kulcsban teret biztosít az értelmezési lehetőségekre.

 

Vizkereszt barabas zsolt 6

 

Bocsárdi László a Hamlet színpadra állításával a "kizökkent a világ" állapottal való szembesülést tragikusan hangszerelt formavilággal közelítette meg.  A Vízkereszttel folytatódik ennek az állapotnak a tetten érése. Ezúttal azonban a tragikomédia és a költői hangulat keveredik egymással. A két szöveg vélhetően egyidőben született, és szoros kapcsolatban állnak egymással. A rendező a jelenkori világérzetet vígjátéki eszközökkel közelíti meg  ̶  ahogy a beteges önszeretet, a dekadenciába hajló melankólia szembe találja magát a fiatal szerelmes világtól való meghökkenésével, a megoldani akarás szenvedélyes vágyával. Az előadás szervező elve a költői lebegés, amely a konfliktusokat az álomszerű feloldás fele képes terelni.

 

Vizkereszt barabas zsolt 10

 

Bocsárdi László szerint "Shakespeare életműve olyan, mintha egyetlen élet-mű lenne, vagyis egyetlen gigantikus dráma, amelyben leképződik az egész világ, s amelynek egy-egy kimetszett darabja  is, mintegy fraktál-szilánkként, magában hordja a sértetlen egészet. Olyan, mint egy Bach-fúgához hasonlítható zenemű, amely meghatározott számú témából – szerelem, hatalom, árulás, barátság, a világ rendje, a szakralitás, az identitás kérdése, stb. – van felépítve, de attól függően, hogy épp melyik a fő téma és melyik a kísérő szólam, újra és újra képesek vagyunk rácsodálkozni a benne foglalt, jól ismert dallamokra, hiszen folyton változik a hangvételük: néhol dúrosan hetyke a zene, máskor pedig mollosan elhaló, vagy éppen rezignált, hol örömóda, hol pedig requiem", továbbá "mintha azt mondaná Shakespeare: mielőtt az ember (és vele együtt egész korszaka) meghal, még egyszer lakomázzon egy jót, élje ki minden vágyát, adja át magát a tünékeny örömöknek, mert abban az ismeretlen állapotban, ami következni fog, lehet, hogy már nem lesz rá lehetősége. Ilyennek láthatta Shakespeare a korszakot, amelyben élt, és ilyennek látom én is a sajátunkat. Egy karneválozó, bohókás, szenvedélyes haláltáncnak, amelyben a rideg racionalitást, a sótlan, akarnok hatalomvágyat, minduntalan a bakkhánskodó bolondság kísérti, s igyekszik őt merevségéből kimozdítani, táncra bírni, hogy ő is bolonduljon meg végre, legyen már egyszer szabad."

 

A bemutatót követő hétvégén, 19-én és 20-án is megtekinthetik az előadást 19 órai kezdettel az Új Stúdióban. 

 

süti beállítások módosítása