"Az ütőkártyám a muzsika" - Szabó Sebestyén László koncertszínháza az Ódryn

Szabó Sebestyén László a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős színészhallgatója, aki most – egy előadás erejéig – a színpadot a rendezői székre cseréli fel. Szeptember 27-én mutatják be ugyanis az Ódry Színpadon első rendezését, mely az Adieu Paure Carneval címet viseli. A Miquèu Montanaro albumára épülő koncertszínházi előadásban az osztálytársak mellett olyan művészek is fellépnek, mint Jordán Adél, Szűcs Nelli és Pelsőczy Réka.

Egyre gyakoribb, hogy a színészhallgatók belekóstolnak a rendezésbe. Érdekes lehet végiggondolni, mi ennek az oka? De most sokkal inkább az a kérdés, te miért döntöttél úgy, hogy rendezésre add a fejed?

Szabó Sebestyén László: Az én terveim között konkrétan nem szerepelt az, hogy rendezzek. Az első két évben sokat dolgozunk egyedül a jeleneteinken, sokakban születik vágy arra, hogy valamit létrehozzon, egy témát vagy helyzetet jobban megismerjen és kibontson. Ha társakra találsz, akik elindulnak veled egy úton, az egyetem falai között szabadon kipróbálhatjátok magatokat. Az egyetem ebben segít. Többnyire. Én beleszerettem ebbe a zenébe, és azt éreztem, hogy ezt muszáj megcsinálnom. Miquèu Montanaro világutazó okszitán muzsikus munkáit már korábban is ismertem, de ez a lemez - Ballade pour une mer qui chante vol. 3, Kovács Marci barátom adta a kezembe – valahogy kimaradt. Ez Montanaronak és nemzetközi zenekarának, a Vents d’Estnek talán a főműve. Ez egy nagyon különleges alkotás. Legalább 8 – szerintem keveset mondok - különböző nyelven énekelnek rajta, hiszen Montanaronak a világ minden táján vannak barátai. Azt szerettem volna, hogy újra megszólaljon, hogy az emberek jobban megismerjék, mert csodálatosnak tartom, és a mai európai helyzetben nagyon aktuálisnak is. Tovább gondolkodtunk, így jutottunk el végül a „koncertszínházhoz”.

Hogy kell elképzelni ezt a koncertszínházat?

Szabó Sebestyén László: Mondhatnám azt is, hogy zenés előadás, de pontosabb a koncert szó. A zenei anyag a lényeg, arra építünk mindent. Ha csak a dalokat adnánk elő, már az önmagában is elképesztő élmény lenne. Bízom a muzsika erejében és abban, hogy mindenki számára világosak az abban megfogalmazott gondolatok. A lemezen a dalok egymásutánja egy nagyobb történetet rajzol ki. Az előadás ezt a „dramaturgiát” követi. Az albumot használjuk tehát tulajdonképpen szövegkönyvnek. Ehhez jönnek Darvasi László szövegei, részletek A könnymutatványosok legendája című művéből, amelyek furcsa módon – vagy talán mégsem – nagyon illenek a zenéhez, és kiemelt szerepük van. Dalbetétek.

Egy dal egy történet vagy az egész együtt ad ki egy teljes egészet?

Szabó Sebestyén László: Az előadás etűdök sorozata, motívumok az életből: szerelem, háború, halál, feltámadás – egy nagy játék, nagy karnevál. Az egyik kiindulási alapunk az volt, hogy van egy nemzetközi utcaszínházi társulat, járják a világot, és utazásuk során mindig csatlakozik hozzájuk valaki, aki valami új színt hoz közéjük. Ez kötődik az eddigi életemhez, mert anyukámékkal Debrecenben mi egy utcaszínház vagyunk, a Kuckó Művésztanya. Én is nagyon sokat utaztam, sok helyen jártam, jól ismerem ezt az életformát. A másik fontos gondolat, amiről Kákonyi Árpival beszéltünk, aki az előadás zenei vezetője, hogy a zenészek hónapokig készülnek egyetlen koncertre, a világ egy pontján összegyűlnek, csinálnak valamit közösen, majd mindenki megy a saját dolgára, vissza oda, ahonnan jött, a világ legkülönbözőbb helyeire. Ha megnézzük azt a csapatot, akiket összeválogattam, itt is nagyon sokféle ember van, akik más-más színházakban dolgoznak. Ritkán van lehetőség arra, hogy ilyen sok helyről érkező ember hozzon létre egy közös produkciót. 

A dalok eredeti nyelvükön szólalnak meg?

Szabó Sebestyén László: Igen. Miquèu Montanaro-tól megkaptuk az eredeti kottákat és dalszövegeket. Tulajdonképpen megcsináljuk az albumot, csak egy picit másképpen. Árpi készíti el a mi változatunkat, és ő szervezi a Forgatag néven jelzett zenekart is, akik erre az előadásra állnak majd össze. Pontosan nem tudom még, hányan lesznek, de egy biztos: sokan.

Darvasi László szövegei hogy kerülnek ebbe az egészbe?

Szabó Sebestyén László: Mocsár Zsófival, az előadás látványtervezőjével kezdtünk el először beszélgetni a tervemről, és mondtam neki, hogy szeretnék bele szövegeket. Legyen archaizáló, modern és színes. Ő küldte át a Darvasi-szöveget, amit addig nem ismertem. Olyan részleteket választottam ki belőle, amik kapcsolódnak az előadás nagy képeihez. Az is szempont volt, hogy melyik színésznek választom. Pelsőczy Rékának volt a legkönnyebb igazán neki valót találni, mert jól ismerem, és sokat dolgoztunk együtt. Hallottam, hogy hogyan mondaná. Az előadást 2-3 dalból álló képekre osztottuk, közöttük szólal meg a próza. Szakaszkezdő, szakaszzáró, vagy szakaszösszekötő funkciójuk is van.

A színészeket hogy kérted fel? Arra gondoltál, milyen jól állna ez a dal Jordán Adélnak vagy Szűcs Nellinek?

Szabó Sebestyén László: Igen, és persze nagyon kíváncsi is voltam, hogy jól gondolom-e. Milyen szépen tudná énekelni Jordán Adél, Szűcs Nelli, Pelsőczy Réka ezt az arab, görög, héber dalt, Kókai Tünde, Jéger Zsombor, Patkós Marci, Novkov Máté, Böröndi Bence és Dóra Béla vajon hogyan adná elő ezt az okszitán kórusművet… Miután igent mondtak, fogtuk a kottákat Kákonyi Árpival, és kiosztottuk a számokat. A színész vendégek mellett vendég énekeseink is vannak, Murányi Márti és Szathmáry Judit, akikkel az Örkény Színházban ismerkedtem meg, ahol az osztály a szakmai gyakorlatát töltötte. Mindenkit úgy kértem fel, hogy megmutattam a zenét, és nagyvonalakban elmondtam, mi az ötletem. Az ütőkártyám a muzsika volt. Számomra persze ez egy búcsú is az egyetemtől, hiszen utolsó éves vagyok, most fogunk végezni. Ez is az egyik lényeges apropója ennek az előadásnak.

Kérdezett: Spilák Klára