„A Katona vátesz volt, a titkos gyülekezés” – Básti Juli válaszolt

12 év után távozott a Nemzetitől, az idei évadot a Centrálban kezdi. A Kossuth-díjas színésznőt a Magyar Narancs kérdezte.

 „Alig hiszem el, de bizony igaz, negyvenhárom évesen kerültem a Nemzetihez, a színházgyárba, ahol mindig valami más volt kicsit fontosabb, mint csupán remek előadásokat csinálni. Nehéz volt ez az elmúlt idő nekem is, a Nemzetinek, az országnak is. Közben felneveltem két gyönyörű fiamat, sikerült élharcossá tenni a Centrál Színházat, valamint megalapítani a Keszthelyi Nyári Játékokat. A nemzetis része az életemnek meg így sikerült. Kevés nagy emlék, sok fájdalom. Igazából már tavaly el akartam jönni, de még vártam egy évet, nem akartam politikát csinálni belőle” – mesélte Básti Juli az interjúban.

Fotó: Bielik István, Origo

A színésznő hangsúlyozta, szerinte nem volt normális, ami az Alföldi vezette Nemzeti körül folyt. „Az országos politika hullámai csapkodtak a ház körül. Volt már ez így a Nemzetivel, lesz is még így, a munkának azonban nem tesz jót. Se a nyugtalanság, a hurrogás, se a fölösleges, hisztérikus ováció. Az erősen átpolitizált légkörben bomlani kezd a közös munkára hivatott közösség, és felüti fejét a demagógia. A színház politizál, de van egy helyes mérték” – fogalmazott.

A Centrál Színházban férje, Puskás Tamás az igazgató. Arra a kérdésre, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár ez, Básti Juli így felelt: „Az előnye az, hogy könnyebben és eséllyel tudok igent vagy nemet mondani arra, amit meg akar csináltatni velem, egyáltalán elmondhatom, hogy hű, mennyire jó vagy rossz ez a darab. Egyébként nem szoktam szerepet kérni. Jól tudunk együtt dolgozni Tamással, ezzel együtt vannak súrlódások. A munka feszültségében rám könnyebben szól, mint egy másik kollégára, mert közöttünk nincsen gát, akadálytalan az átjárás. Ilyen szempontból kicsit nehezebb a közös munka. Viszont még otthon is órákat tudunk beszélgetni arról, amivel éppen foglalkozunk”.

Básti Juli arról is mesélt, miért szerződött annak idején, tizenkilenc évi tagság után a Katonából a Nemzetihez. „Schwajda szerződést ajánlott egy alakulóban lévő társulathoz. Igazából az volt a baj, hogy annyiónkat hívott a Katonából, Söptei Andreát, Csákányi Esztert meg engem, hogy az már sok volt Zsámbéki Gábornak. Választás elé állított minket, megyünk vagy maradunk, ő nem fog senkit egyeztetni. Zsámbéki kifejezetten az egyutcás falut, a zárt közösséget tartotta fontosnak. Az az ütőképes csapat, amelyik kizárólag az ottani munkáját végzi. Megértem az álláspontját. (...) A Katona a 20. századi magyar színjátszásnak volt az egyik csúcsa. Soha vissza nem térő alkalom, egy világsikerű színház. Nekem is egyetlen, felejthetetlen korszak, maga a fiatalság. Ami ott történt, egy országnak volt fontos. A Katona vátesz volt, a titkos gyülekezés, az érlelődő változások helye, szent hely, mi meg a felkent papok” – mondta Básti Juli.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.