Filmet készít a holokauszt-túlélő Fahidi Éváról a Tünet

A Tünet Együttes művészeti vezetője Szabó Réka Sírással nem megyünk semmire címmel dokumentumfilmet rendez Fahidi Éva 90 éves Auschwitz-Birkenau-túlélőről. A film befejezéséhez szükséges fedezet még hiányzik, így az Együttes közösségi finanszírozással próbálja előteremteni a hiányzó pénzösszeget.

„Rettenetesen fájdalmas, amikor végigéled, hogy elhagy a tested. Pláne akkor, ha fontos a test, ami nem mindenkinek olyan fontos, mint neked, vagy amilyen nekem volt. És egy szép napon elkezdődik... Nincs, kész, vége. Takarni kell, mert ronda. Ez a legnagyobb büntetés az öregségben. (…) De az ember nem lehet boldogtalan olyan dolgoktól, amiket nem tud befolyásolni. És én boldog akarok  lenni.” ( Fahidi Éva)

Közösségi finanszírozással készül 

„Ha sikerrel jár a Tünet Együttes első közösségi finanszírozása, akkor biztos vagyok benne, hogy egy igazán felkavaró történetet fogunk látni egy különleges nőről, Fahidi Éváról”- mondja Szabó Réka a dokumentumfilm rendezője.

A Sírással nem megyünk semmire című film ötlete a Tünet Együttes Sóvirág című előadásának próbáin született. „2015 februárjában kértem fel Évát, hogy vele és a rá alkatában és kisugárzásában megdöbbentően hasonlító fiatal táncosnővel, Cuhorka Emesével létrehozzunk egy kortárs táncszínházi előadást. A próbák kezdetétől csatlakozott hozzánk Kovács Claudia, a film operatőre, egy hangmérnökkel, hisz az első pillanattól kezdve világos volt, hogy az előadásig vezető út legalább olyan izgalmas lesz, mint maga az előadás”- meséli el Szabó Réka, a rendező. A film befejezéséhez, a vágáshoz, a fényeléshez, a hangkeveréshez és a technikai eszköz bérléséhez szükséges pénzösszeg hiányzik, így az Együttes elindította első közösségi finanszírozási kampányát. (A kampány linkje: http://igg.me/at/thesymptoms)

A film szinopszisa - Az alkotók szavaival

Fahidi Éva 90 éves. Sosem volt hivatásos táncos. Mégis most októberben életében először közönség előtt fog táncolni a Vígszínház Házi Színpadán. Hiába szembesül a próbák során újra meg újra öregségével, azzal, hogy teste már nem a régi, ő a korával dacolva mindenáron el akar jutni a színpadra, hogy így is bizonyítsa, megőrizhető az életöröm, a nőiség. Ő is mosolyog saját abszurd vállalásán, mégis táncosokat megszégyenítő akaraterővel küzd.

Az ötven percesnek tervezett dokumentumfilm a Tünet Együttes készülő táncos-vallomásos előadásának próbafolyamatát követi végig, melynek során Éva személyisége, élettörténete fokozatosan bomlik ki. Évát színpadra vezető útján partnere, a nála majd 60 évvel fiatalabb táncosnő, Cuhorka Emese kíséri, aki az előadásban egyszerre játssza el Éva fiatalkori énjét, korán elvesztett édesanyját és kishúgát és soha meg nem született gyermekét. Mert Fahidi Éva Auschwitz-Birkenau túlélő, aki egyszer már mindent és mindenkit elveszített. Talán innen ez a fanatikus élni akarás, életszeretet, dac az öregséggel. Ő, ahogy fogalmaz, megérdemli, hogy ne legyen öreg, hogy nő maradjon, hogy örökké éljen.

A bemutató közeledtével fokozatosan nő a feszültség. Tanúi lehetünk a kétely és a bizakodás, a hiúság és az önelfogadás kis harcainak. Valódi tétté válik, hogy Éváék eltáncolják-e a Nagy Közös Duettet.

A már készülő filmet Éva derűs humora, jó értelemben vett exhibicionizmusa, megőrzött nőiessége járja át. A Sírással nem megyünk semmire jelen idejű történet, amelyben egy jelenbeli kihívás kapcsán ásunk Éva motivációinak mélyére, értjük meg életét, testébe zárt történetét, ami a mi közös történelmünk is egyben.

„Fahidi Évát 20 éve ismerem, és mindig is úgy éreztem, ezt a nénit mindenkinek látnia kell. Fantasztikus előadó, számos esszé, A Dolgok Lelke című regény szerzője. Nem véletlen, hogy őt kérték felszólalásra Angela Merkel mellett Németország központi megemlékezésén Berlinben, Auschwitz felszabadításának hetvenedik évfordulóján. Hihetetlen számomra, hogy valaki 90 évesen, családjából egyedüliként túlélve a holokausztot, ennyire aktív, huncut, sugárzó, szellemileg friss, melegséget árasztó, az élet szeretetétől duzzadó legyen. Profánul fogalmazva azt is mondhatnám, sokkal jobban egyben van, mint én 46 évesen. Mindig is szerettem volna megfejteni a titkát, „ellopni tőle az életelixírt”. Nagy ajándék, hogy itt van még köztünk.”- mondja Szabó Réka.