„Legnagyobb segítőtársunk a humor” – Ványa bácsi a miskolci színházban

Csehov Ványa bácsija elevenedik meg a miskolci színpadon Szőcs Artur rendezésében.

Czakó Julianna, Simon Zoltán 

Ajánló a darab elé

Ványa bácsi, Asztrov, Szerebrjakov, Jelena Andrejevna, Szonja, Tyelegin – kik ezek az emberek? Kortársaink? Ismerősök, szomszédok, barátok? Ugyanazokkal a gondokkal küszködnek, mint mi. Az élet változhat, de az érzések nem.

Mindnyájan keressük és elveszítjük önmagunkat, ahogyan Ványa. Álmodozunk, jobbat remélünk, mint Asztrov. Másokból élünk, mint Szerebrjakov. Kapzsin szeretjük a tükörképünket mások szemében, mint Jelena. Szenvedünk a kölcsönös megértés hiányától, és türelmesen viseljük keresztünket, mint Szonja. Elképzeljük a múltat, a jövőt, amikor az emberek boldogabban éltek és boldogabban fognak élni. Mi változott azóta? Semmi.

Elpazarolt törekvések, finom humor, féktelen bánat és hiábavaló életek a világirodalom egyik legszebb drámájában.

Darabtörténet

Csehov egyik legismertebb és egyik legjobb színműve 1897-ben jelent meg Ványa bácsi – Jelenetek a falusi életből címmel. Először vidéki orosz városokban játszották a század elején, később pedig a Moszkvai Művész Színházban Nyemirovics-Dancsenko és Sztanyiszlavszkij rendezésében is előadták a darabot. Magyarországon először 1920-ban, a Vígszínházban mutatták be a kor híres színészeinek szereplésével, többek között Varsányi Irénnel és Gombaszögi Fridával. A közkedvelt drámát a világ különböző színházaiban rendszeresen műsorra tűzik és októberben a Miskolci Nemzeti Színházban is bemutatásra kerül Szőcs Artur rendhagyó rendezésében, különleges szereposztással.

Az alkotók szavaival

Szőcs Artur elárulta, még rendező szakon kellett színpadra állítania először a darab harmadik felvonását, a mostani előadás tulajdonképpen akkori koncepciójának folytatása, kibontása: a szereplőket fiatal színészek alakítják, a történet pedig a ’60-as, ’70-es években játszódik. – Minden jó színdarabról elmondható, hogy időtlen, mert mindig ugyanazokon nevetünk, ugyanazokon sírunk. Számomra fontos volt, hogy a mai világ Ványa bácsiját mutassam meg. Egy olyan Ványát, aki ma a húsz-harminc éves fiatalok közül kerül ki – tette hozzá. – Különleges számomra ez a darab, többek között azért, mert már az egyetemen megfogott, és azóta is velem élt minden pillanatban. Ez nem olyan darab, amit el tudok engedni, ha túl leszünk az előadásokon. Ez egy olyan mű, amit szeretnék még elővenni, talán húsz év múlva, és az akkori gondolkodásommal újra megrendezni, hiszen azt szokták mondani, hogy minél idősebb az ember, annál bölcsebb.

– Mindannyiunk lelke egyfajta különös tisztelettel adózik ezeknek a műveknek. A csapattal mi azonban most bátrabbak voltunk – meséli a rendező.

-Meggyőződésem, hogy az életben a legnagyobb segítségünk, mankónk a humor. Ezért alapvetően a humorforrásokból indultunk ki az előadásban, amit erőltetni sem kellett, hiszen Csehov fantasztikusan megírta a darabot. És abban bízunk, hogy bár a néző végig nevet az előadáson, a végén mégis mindenki elgondolkodik majd, hiszen tragikus sorsokat ismerhetünk meg és mindez akár velünk is megtörténhet.

Czakó Juliannának régi vágya volt eljátszani Jelena Andrejevna szerepét. – Ez a kedvenc Csehov-darabom, ezért nagyon szerettem volna ezt a szerepet, csak azt gondoltam, később talál majd meg. De Jelena huszonhét éves, éppen korban vagyok – mondta a színésznő.

Az előadás különlegessége, hogy a negyven, ötven, hatvan éves szereplőket fiatal színészek alakítják.  – Azt gondolom, hogy ha szétnézünk az utcán, rengeteg harminc éves Ványa bácsit látunk, hiszen ma már ennyi idősen is szembesülnek az emberek azokkal a problémakörökkel, amelyekkel csak évtizedek múlva kéne. Sajnos a mi generációnkra nagyon jellemző ez a fajta fásultság, hogy akár huszonévesen teljesen kiéghet valaki, és semmi nincs, ami motiválja – tette hozzá.

– Ez egy különleges darab, hiszen a mókás helyzetekben súlyos gondolatok rejlenek. Nincsenek untató közhelyek, és azt hiszem, ha valaki megnézi ezt az előadást, sokáig nem tud majd visszatérni a való életbe. Talán nem túlzás azt mondani, hogy aki beül a Ványa bácsira, újra rájön, hogy miért szereti a színházat – hangsúlyozta Czakó Julianna.

Anton Pavlovics Csehov

VÁNYA BÁCSI

színmű két felvonásban

Fordította: Makai Imre és Slárku Anett

Szerebrjakov, Alekszandr Vlagyimirovics  - nyugalmazott egyetemi tanár  SIMON ZOLTÁN

Jelena Andrejevna – a felesége,    CZAKÓ JULIANNA

Szonya (Szofja Alekszandrovna) – Szerebrjakov leánya az első házasságából  SZABÓ IRÉN

Vojnyickaja, Marija Vasziljevna – titkos tanácsos özvegye,

 a professzor első feleségének anyja  CSEH JUDIT m.v.

Vojnyickij, Ivan Petrovics – a fia   MOLNÁR ÁRON m.v.

Asztrov, Mihail Lvovics – orvos   RUSZNÁK ANDRÁS

Tyelegin, Ilja Iljics – elszegényedett földbirtokos    BŐSZE GYÖRGY

Marina – öreg dajka    MÁHR ÁGI Jászai-díjas

Látvány: BOROS LŐRINC

Dramaturg: SLÁRKU ANETT

Súgó: MÁRTON ANDRÁS

Ügyelő-Rendezőasszisztens: ÉRSEK JUDIT            

Rendező: SZŐCS ARTUR

Az előadást 18 éven felüli nézőinknek ajánlják!