Villáminterjú Soós Attilával – „Erre vágyom a legjobban: ledönteni a negyedik falat”

Ébren álmodhatnak mindazok, akik október 3-án helyet foglalnak az Átrium Film-Színház legújabb – Dr. című – bemutatóján.

A Trojka Színházi Társulás három pillérre épülő előadása - Kafka: Egy falusi orvos c. novellájának átiratából, a nézők által leírt álmokból, és a Dreampire Projekt internetes álomközösség archívumának kisfilmjéből áll össze. A darabot Soós Attila – a Trojka Színházi Társulás alapítója - álmodta színpadra, akit elsősorban rendhagyónak ígérkező előadásról kérdeztünk.

A koreográfus-rendezővel Hegedűs Claudia beszélgetett:

Ahogy a rendezéseiben, úgy az életben is szűkszavúan sokatmondó. Soós Attila bár még csak másfél éve végzett a Színművészeti Egyetem fizikai színházi koreográfus-rendező szakán, már számos nyugtalanítóan izgalmas előadást jegyez. A párbeszédben hisz, amit az általa életre hívott Trojka – oroszul hármas fogatot jelent - Színházi Társulás neve is elárul. A fiatal koreográfus-rendező elgondolása szerint, ez a trojka: az alkotókból, az előadókból és a nézőkből áll össze. Kimondva egyszerűnek tűnik, de vajon milyen érzés lehet fenn ülni a bakon?! Derítsük ki.  

Fel tudod idézni azt a meghatározó pillanatot, amikor végérvényesen eldőlt, hogy a színház lesz a te utad? 

Soós Attila: Jobb lenne inkább egy érzésről beszélni: bárhogyan alakul is éppen a napom, nehezebben vagy könnyebben veszem az akadályokat, ha csak bevillan az, hogy mi a dolgom, megnyugszom egy kicsit. 

Van valami speciális módszered, ami segít kijönni a gödörből? 

Soós Attila: Az önfegyelem. Ha sikerül elérnem, akkor úgy történik, hogy nem hagyok egérutat a depressziónak. Mindig kitalálok olyan apró elfoglaltságokat a munkámon belül, amik éberen tartanak. 

Amikor megfogalmazódik benned egy előadás gondolata, akkor az írott műből indulsz ki, vagy azokból az érzésekből, belső képekből, amelyeket láttatni kívánsz, vagy ezek így együtt jelennek meg a fejedben? 

Soós Attila: A kiindulópont mindig az írott mű. Amikor olvasom, arra vagyok kíváncsi, hogy létre tudok-e hozni belőle egy olyan jelenetsort, ami egy megrendezhető dráma alapja. Tehát először arra keresem a választ, hogy lehet-e izgalmas előadás alapja a regény vagy novella nyomán megszülető jelenetsor. 

Mennyire volt számodra egyértelmű, hogy csapatban kell létezni? 

Soós Attila: Egyértelmű volt. Persze könnyű kimondani, de hogy így is történjen, már nem könnyű. A megvalósítás nehézsége a kishitűségemben és félelmeimben van, illetve a magam elé állított akadályokról szól. Miközben úgy is lehet nézni, hogy szerencsés vagyok az akadályokkal és a nehézségekkel együtt. 

A színpadi megvalósításaid során hogyan zajlik a kép, a mozgás, a zene és a szöveg együtthatásának kialakítása? A munkamódszered milyen lépésekre épül? 

Soós Attila: Olyan jó lenne tudni, hogy az, aki beül egy előadásunkra, hogyan gondolkodik erről a kérdésről. Sokat foglalkoztat az, hogy szívesen nyúlnék bele előadás közben a darabba, úgy, ahogy a néző látja, vagy szeretné látni. Azt hiszem, erre vágyom a legjobban: ledönteni a negyedik falat a néző által.  

A Dr.-ban nyilván nem véletlenül az álom van a középpontban, mert az alkotás akár úgy is felfogható, mint az álom metaforája. Vagy abszolút rossz nyomon járok? 

Soós Attila: Engem az vezérelt a Dr. megvalósításában, hogy nagyon szerettem volna újból Kafkával foglalkozni. (a Trojka Színházi Társulás 2012 decemberében mutatta be Franz Kafka: A kastély című regényének színpadi adaptációját az Ódry Színpadon, Soós Attila rendezésében – a szerk.) Másrészről nagy kihívás álmokkal foglalkozni. Több mint egy éve tréningezünk irányított improvizációt a Dreampire Project archívum álomanyagából. 

Ezt próbálom elképzelni, de még elkelne egy kis segítség…

Soós Attila: Ott kezdődik az előadás, hogy a néző leírja az álmát. Ezekből kiválasztanak öt álmot a színészek, majd belecsapunk a Kafka-darabba, amit ötször megállítunk, ahol is megszületnek az álom-improvizációk. Ez az öt zárvány hely dramaturgiailag illeszkedik a Kafka-darabhoz. 

Akkor most már a kisfilmek darabbéli sorsát is tudni szeretném.

Soós Attila: A Dreampire Project archívumából, ami több mint háromezer álmot tartalmaz, összeállítottunk egy tíz perces nemzetközi anyagot, amihez Végső Ágota készített animációkat. A néző kap egy képet arról, hogy Berlintől Dzsakartáig mennyi mindenről álmodunk.

Hogyan történik egy-egy irodalmi mű kiválasztása? Azt említetted, hogy Kafka nem hagyott nyugodni, de mi alapján keveredik egy-egy újabb regény vagy novella a látószögedbe? 

Soós Attila: Miközben zajlik egy munka, egy adott ponton már a következő darabot készíti elő. Ez egy szinte láthatatlan pont, ahol az új darab a meglévőben megjelenik. A Dr.-ba például az Orlando lépett. 

Tehát akkor a Dr. megágyaz Orlandónak?

Soós Attila: Igen. Sőt, már a Saïd (a Trojka idén márciusban mutatta be Jean Genet: A paravánok c. drámája nyomán a Saïd című darabot a Trafóban - a szerk.) előkészítette a Dr.-ban az Orlandót. 

És mégis hogyan érnek össze ezek a figurák, történetek? 

Soós Attila: Illogikusan. Az életünk is nélkülözi a megnyugtató kiszámíthatóságot, nem? 

Nyilván semmi ilyet nem kérdeznék, hogy művészi hitvallás, de az azért izgat, hogy elgondolkozol-e azon, hogy hol tartasz most?

Soós Attila: Nagyon sok bennem az erő, a szerelemmel határos kíváncsiság és a halálfélelem, úgyhogy ezekből fog Orlando megszületni.