A kripli Tatabányán - Varró Dániel fordításában

A tatabányai Jászai Mari Színház, Népház Guelmino Sándor rendezésében, Varró Dániel fordításában mutatja be Martin McDonagh: A kripli c. darabját. 

Tatabánya Martin McDonagh a kortárs drámaírás fenegyereke: Shakespeare kivételével ő az egyetlen, akinek egyszerre négy darabját is játszották Londonban. Hazánkban is több drámáját bemutatták már: a tatabányai Jászai Mari Színház október 10-én mutatja be A kripli című színművét. A rendező, Guelmino Sándor a darab dramaturgiai erősségeire, Varró Dániel nyelvi leleményeire építve nyúlt a témához.

Ajánló a darab elé:

Írország egyik isten háta mögötti szigetén él Billy, a kacskakezű, kacskalábú, apátlan-anyátlan árva, aki a falusiak gúnyáradata és kegyetlensége elől könyveibe és a tehenek fixírozásába menekül. Ám egy nap monoton, sivár életébe eljön a kitörési lehetőség: amerikai filmesek érkeznek a szomszédos szigetre, és Billy mindent egy lapra tesz fel: muszáj eljutnia a stábhoz. A sors kegyetlen fintoraként azonban Billy számára nem a jövő világosodik meg, hanem a múlt titkai kerülnek napvilágra: hogyan is haltak meg a szülei...

A rendező szavaival a darabról:

"Valamikor a Budapesti Kamaraszínházban láttam A kripli című darabot, más fordításban, de akkor nem tett rám különösebb hatást. Aztán hallottam, hogy játsszák Tábori Nórával, Pap Verával A Leenane szépe című darabot a Vígszínház stúdiójában, és akkor kíváncsiságból elolvastam ezt a művet is. Egyből beleszerettem, sőt, az Örkény Színházban ez volt az első rendezésem, Béres Ilona és Bíró Kriszta játszotta a főszerepeket Szabó Győző és Máthé Zsolt mellett, és fantasztikus közös munka volt! Akkor még ismeretlennek számított az a stílus Magyarországon, amit McDonagh bevezetett. A posztmodern darabokban a szerzők ugyanis ráálltak arra, hogy igen fragmentált történeteket írnak. Az angol-ír szerző azonban visszahelyezte a jogaiba a történetmesélést, felismerve, hogy a sorozatokon "nevelkedett" néző szeret együtt élni a történettel. McDonagh kamaszkorában egy éven át mást se csinált, mint sorozatokat nézett. A szappanoperák dramaturgiai megoldásaihoz, fortélyaihoz hozzáadta a saját tehetségét, élményeit, humorát, így jött létre ez az összetéveszthetetlen stílus, amiben érdekesen keveri a kegyetlen, szinte tarantinói humort a már-már szentimentális vonallal. Hidegből melegbe mártja a nézőt, aki bármely hatás alá kerül, jön egy fordulat és kizökkenti. A szerző ezzel sikeres lett Magyarországon is, sőt, Székely Csaba személyében hazai követője is lett.

(...)A kriplinek is volt eredetileg egy másik fordítása, mint a Leenane szépének is, amit Parti Nagy Lajos ültetett át újra magyarra. Ő is, akárcsak Varró, jól elkapták ezt a roncsolt nyelvet, amit McDonagh használt. Nálunk kivesztek a nyelvjárások, de olyan nyelvet alkottak, mintha tájszólásban beszélnének a hőseink. A szituáción és a dramaturgiai fortélyokon túl ez is hozzátesz az összhatáshoz, de a színészeknek teher is, mert úgy kell megtanulni a szöveget, mint a verset. A próbákon most azzal küszködünk, hogy ez ne legyen béklyó, a színész is tegyen hozzá a saját játékosságából, hogy mindenki ráérezzen a pontos "dallamra", mintha zenekar játszana!" (forrás: 24 óra)

Crespo Rodrigo szavaival a színházról:

Először 2010-ben szavazták meg az igazgatói posztra, amely 2011 januárjában hatályba is lépett. Most pedig a következő ciklusban is folytathatja munkáját. Hogyan értékeli az újbóli lehetőséget?

Nagyon örülök a bizalomnak, de nemcsak személy szerint én, hanem az egész csapat, akivel együtt dolgozom. A színészeknek jut a taps és a rivaldafény, egy előadáshoz azonban rengeteg ember kell a háttérbe, akik szerepe szintén fontos. Színházunk egyik fő erőssége, hogy nagyon jól tudunk csapatban dolgozni. 2011 óta sok minden történt, többek között gazdaságilag stabilizáltuk az intézmény működését, kialakítottunk egy olyan szervezeti munkát, amelyben mindenki tudja a helyét és elmondhatja a véleményét. Sikerült egy jól működő gyártósort is létrehoznunk, ami nagyban segíti az előadásainkat, mivel kevés forrásból kell gazdálkodnunk. Emellett a színpadtechnikát is sikerült fejlesztenünk, a forgószínpadot, a robotlámpákat, a hangtechnikát és a kamaratermet is megújítottuk. A nézőszám tükrében örömmel mondhatom, hogy sikerült megtalálni a város lakóival a közös hangot és egyre többen látogatják előadásainkat. A jegyek mellett a bérletek eladása is növekedett. Tatabányán 25 éve működik színház, azonban saját közalkalmazotti társulat létrehozására csak a 2014/2015. jubileumi évadban nyílt lehetőség; talán erre vagyok a legbüszkébb.

Megválasztásakor az volt az egyik alapvető koncepció, hogy igyekeznek más színházakkal is együttműködni. Mennyiben valósult meg ez a törekvés? Folytatást a kultura.hu-n talál.

A kripliről képekben:

1. Egri Márta, Egri Kati

2. Honti György, Schruff Milán

3. Szabó Emília, Schruff Milán, Jaskó Bálint

4. Schruff Milán, Jaskó Bálint

5. Gula Péter

6. Honti György, Tóth Tibor, Tóth Rita

7. Jaskó Bálint, Szabó Emília

8. Schruff Milán

9. Gula Péter, Jaskó Bálint, Szabó Emília, Tóth Rita, Honti György

10. Schruff Milán, Szabó Emília

Fotók: Szvatek Péter — Jászai Mari Színház, Népház

Martin McDonagh: A kripli