"Emberiességi okokból kellett volna megkeresnem a családot, ezt elmulasztottam, ezért megkövetem őket. A szándékaim az előadással tisztességesek, az előadás nem sért kegyeletet" - írja Máté Gábor, a darab rendezője. Borbély Szilárd Az Olaszliszkai című drámáját október 9-én mutatta be a Katona József Színház.
Máté Gábor nyílt levele:
A premier napján nem szokás, hogy az előadás rendezője megnyilvánuljon, most mégis szükségét érzem, hogy reagáljak azokra az írásokra, amelyek az elmúlt napokban az előadásunk kapcsán a sajtóban megjelentek.
Félreértésre adhat okot, hogy a jelenlegi tömegtájékoztatás szerint Az Olaszliszkai most először kerül közönség elé. A darab már 2011-ben megjelent Borbély Szilárd Szemünk előtt vonulnak el című drámakötetében és felolvasószínházi előadás készült belőle a POSZT Nyílt Fórumán, nem beszélve a szintén 2011-ben bemutatott rádiószínházi produkcióról, amelyben a mű teljes terjedelmében elhangzott.
Ezen alkalmakkor a sajtó hallgatott – pedig kell-e nagyobb nyilvánosság egy műnek, mint hogy leadják a rádióban? Egy színházi bemutató nézőszáma a hallgatottsághoz képest elenyésző. Ezért sem tűnhetett túlzott merészségnek a darab bemutatása, és ezért nem merült fel bennem, hogy ez esetleg sértheti a család érzéseit. Olyan darabot kerestem, amellyel a mai társadalmi problémákra összetetten lehet reagálni, még akkor is, ha annak kiindulópontja egy olyan, egyértelműnek tűnő esemény volt, mint az olaszliszkai lincselés.
Fotó: Dömölky Dániel
Borbély Szilárd nem az olaszliszkai lincselésről írt darabot, hanem az olaszliszkai lincselés kapcsán a világ és az ország állapotáról. Az emblematikussá vált történetből a görög tragédiákhoz hasonló sorstragédiát írt, amelyben a történet különböző szereplői által képviselt igazságok felnagyítódnak és drámaian összecsapnak egymással. A szerző a darab szereplőit Áldozatnak, Kicsi lánynak, Középső lánynak, Bírónak, Vádlottnak hívja, nevek és konkrét utalások nincsenek a szövegben. A darab szereplői és a valós történet szereplői között a megtörtént esemény az egyetlen közös pont, a darab szereplőinek milyenségét, viselkedését, szavait véletlenül sem a valóságos szereplőkről mintázta a szerző. A dráma alakjai versben beszélnek.
Gondoljunk csak bele, hány olyan mű született a világirodalomban, amelynek ihletői valós személyek voltak. Attól, hogy megtalálták III. Richárd csontjait, még nem kell átírni Shakespeare remekművét, és nem kell a darab bemutatásához a mindenkori angol királyi ház engedélye. Vagy Németh Lászlónak engedélyt kellett volna kérnie Görgey leszármazottaitól, amikor színdarabot írt Görgeyről Az áruló címen? És sorolhatnánk tovább a történelmi drámákat, amelyek szereplői mind valós személyek, de irodalmi köntösben drámai hősökké válnak, és a színdarabokban valószínűleg egyetlen olyan mondatot sem mondanak, ami valóban elhangzott tőlük életükben, kivéve talán néhány elhíresült mondatukat. Az előadás sem az olaszliszkai áldozat családjáról, hanem – a szerző szándékaival összhangban – sokkal általánosabb problémákról kíván szólni. A darab irodalmi alkotás, és mint ilyen, fikció. Mi is így tekintettünk rá (hiszen minden, amivel foglalkozunk, színdarabbá válik, előadássá formálódik); nem gondoltam, hogy a valós történet elszenvedőjének családjától, rokonaitól engedélyt kellene kérnem ahhoz, hogy ez az előadás létrejöhessen.
Emberiességi okokból kellett volna megkeresnem a családot, ezt elmulasztottam, ezért megkövetem őket. A szándékaim az előadással tisztességesek, az előadás nem sért kegyeletet.
Ha azok, akik a sajtó munkatársai közül eddig megnyilvánultak az ügyben, megnézték volna az előadást, és aztán ítélkeztek volna, meggyőződésem, hogy az általuk használt hangnem eltért volna attól, amivel az elmúlt napokban találkozhatott a közvélemény. A családot azért nem hívtam és nem hívom meg az előadásra, mert számukra ez az események újraélését jelenthetné, ugyanakkor meggyőződésem, hogy ha nekik nem is, a magyar társadalomnak fontos elvégeznie azt a gyászmunkát, amelynek segítségével talán megakadályozható lehetne a jövőben minden olyan, az olaszliszkaihoz hasonló tett, amely kiolthatja az emberi életet.
Máté Gábor
Forrás: katonajozsefszinhaz.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.