90 éve, 1925. október 18-án született Melina Mercouri, a leghíresebb görög színésznő, az első női görög miniszter, akit az "utolsó görög istennőnek" neveztek.
Maria Amalia Mercouri nagyapja több mint három évtizedig Athén polgármestere, apja parlamenti képviselő és miniszter volt. A méz jelentésű, haja színére utaló Melina becenevet nagyapjától kapta. Családja ellenezte színészi álmait, ezért tizenhét évesen férjhez ment egy görög üzletemberhez, és beiratkozott az athéni Nemzeti Színház színésziskolájába.
Színpadi pályafutása Eugene O'Neill Amerikai Elektrájának Lavinia szerepével kezdődött 1944-ben. Hamarosan eljátszotta Blanche-t A vágy villamosában, Kocsma Jennyt a Koldusoperában, Alexandra del Lagót Az ifjúság édes madarában és Euripidész Médeiáját. Az ötvenes évek elején rövid időt Párizsban töltött, s olyan írókkal ismerkedett meg, mint Jean Cocteau, Jean-Paul Sartre, Colette és Francoise Sagan.
A filmvásznon harmincévesen debütált a Carmen történetét görög környezetben újramesélő Stella című filmben. Az alkotás cannes-i vetítésén ismerkedett meg Jules Dassin francia-amerikai rendezővel, aki felkarolta, munkakapcsolatuk hamarosan szerelemmé változott, s 1966-ban összeházasodtak.
Első közös munkájuk a Nikosz Kazantzakisz regénye alapján forgatott Akinek meg kell halnia című modern passió volt (1957). Nemzetközileg ismert és elismert színésznővé a Vasárnap soha című filmmel vált, amelynek Dassin nemcsak rendezője és forgatókönyvírója volt, hanem együtt is játszott feleségével. Mercouri egy jószívű prostituáltat alakított, s 1960-ban - Jeanne Moreau-val megosztva - Cannes-ban elnyerte a legjobb női alakítás díját. A filmet öt - köztük a legjobb színésznő - kategóriában Oscar-díjra, valamint brit megfelelőjére, a BAFTA-díjra is jelölték. Két évvel később Euripidész Hippolütosz című drámáját dolgozták fel, Phaedraként Anthony Perkins volt a partnere, akinek ezzel a filmmel kezdődött európai karrierje, a zenét a nem kevésbé híres Mikisz Theodorakisz szerezte. A színésznőt alakításáért ismét több rangos díjra nominálták. A házaspár további közös munkái - a Topkapi (1964), A hajnal ígérete (1970), az Asszonyok kiáltása (1978) - már nem kaptak a korábbihoz hasonló elismerést. Az Asszonyok kiáltása volt Mercouri utolsó filmje, színpadra pedig 1992-ben Athénban lépett utoljára. Összesen több mint 70 filmben és színházi produkcióban játszott főszerepet, emellett énekesként is elismertséget szerzett.
A politikailag rendkívül tudatos Mercouri az 1967. évi görög katonai puccs idején az Egyesült Államokban tartózkodott, mert a Vasárnap soha musicalváltozatában játszott a Broadwayn (alakításáért a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjra is jelölték). Minden erejével szembeszállt a juntával, tiltakozó mozgalmakat szervezett, válaszul a tábornokok megfosztották görög állampolgárságától. Száműzetéséből 1974-ben, a diktatúra bukása után tért haza, és egyik alapítója volt a Pánhellén Szocialista Mozgalomnak (PASZOK). Még ugyanabban az évben a párt jelöltje volt a választásokon, három évvel később be is jutott az athéni parlamentbe. Ő volt az első görög nő, aki miniszteri tisztséget töltött be a kormányban: 1981-től többször vezette a kulturális tárcát, s ebbéli minőségében 1988-ban Magyarországon is járt. Pártja 1990-ben Athén polgármesterének jelölte, a voksoláson azonban vereséget szenvedett.
Miniszterként nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy visszakerüljenek Görögországba a korábbi évszázadokban külföldre hurcolt, felbecsülhetetlen értékű műkincsek. Nagy álma volt, hogy a British Múzeumból visszaszerezze az Elgin-márványokat, az athéni Parthenon frízeit (az ügyben mind a mai napig tart a kötélhúzás London és Athén között). Ő kezdeményezte 1983-ban, hogy évente egy-egy város Európa kulturális fővárosa és nemzetközi kulturális fesztivál helyszíne legyen. A javaslatot az Európai Unió is felkarolta, a kitüntető címet először 1985-ben Athén viselte.
A színésznő egész életében nagy dohányos volt, élete utolsó éveiben tüdőrákban szenvedett. 1994. március 6-án, egy műtét után halt meg egy New York-i kórházban. Halálakor négynapos gyászt rendeltek el Görögországban, az Akropolisz tetején lengő hatalmas görög nemzeti lobogót félárbócra eresztették "az utolsó görög istennő" emlékére, - ahogy a lapok írták.
Melina Mercouri mellszobra a görög fővárosban Hadrianus diadalívének közelében, nagy alakú fotója az Akropolisz metróállomáson látható. Önéletrajza 1971-ben jelent meg Görögnek születtem címmel. Élete egy epizódjáról Turán B. Róbert írt drámát, Melina címmel. Nevével az UNESCO 1997-ben díjat alapított, amelyet kétévente adnak át.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.