Nemrég mutatták be rendezésében a kétestés Faustot a Katona József Színházban, ami négy díjat is kapott a Színházi Kritikusok Céhétől. Emellett a legjobb drámaíróknak járó Szép Ernő-jutalmat is megkapta "experimentális, égető társadalmi kérdéseket felvető színpadi szövegeiért". Schilling Árpádot kérdezte a 168 óra.
A Faust kapcsán a rendező úgy fogalmazott: “Mivel az előadás többnyire rossz kritikákat kapott, nem számítottam elismerésekre. Kollégáim abszolút megérdemlik a sikert. Ágh Márton díszlettervező húsz éve van a pályán, s ha jól sejtem, ez az első színikritikusi díja. Ahogyan Dargay Marcell zeneszerzőnknek is. Marton László Goethe szövegének újrafordításával heroikus, hatalmas munkát végzett. Monori Lili emblematikus alakja aszínházi struktúrán kívül álló független művészetnek. A legjobb női mellékszereplőnek járó díjjal egyedi színházi gondolkodását is értékelték”.
Schilling Árpád a Szép Ernő-díjról is szólt: “Nagyon meglepett Forgách András, amikor felhívott, hogy így döntött a szakmai grémium. Több éve magam írom az előadásaim szövegét, a Faust voltaképp a kivétel. Az írás számomra társas munka: jelenleg Zabezsinszkij Éva forgatókönyvíróval dolgozom együtt. Fontos, hogy a darabok aktuális társadalmi problémákról szóljanak, s mindig az adott bemutatókhoz készüljenek”.
A Trafóban látható Lúzer című előadása, amelyben saját magát alakítja. Elmondja a közönségnek, hogy a Krétakör milyen konfliktusokba került a fideszes kultúrpolitikával, s hogy miért mondott le az állami támogatásról. A kérdésre, az egyéni sérelmek sorolása lehet művészi alkotás, a rendező úgy felelt: “Halász Péter is önmagát teatralizálta, amikor felravataloztatta magát a Műcsarnokban. Ha az értelmiség és a hatalom kapcsolatáról akarok beszélni, nem mutogathatok másokra: a kétségbeesésemet saját példámmal tudom legjobban kifejezni. De a Lúzer tényleg szánalmas panaszkodás lenne, ha csupán a támogatásunk megvonásáról szólna. Az előadáson keresztül a művészi függetlenségről beszélek. A darab terve akkor született meg bennem, amikor Kertész Imre elfogadta a Szent István Rendet az Orbán-kormánytól, majd egy interjúban azzal indokolta ezt: "Ha az embert megkínálják egy kitüntetéssel, azt illik elfogadni." Megdöbbentem, megrendített, és - Kertész személyétől függetlenül - rengeteg kérdést felvetett bennem. Mit jelent az értelmiségi társadalmi felelőssége? Ha kritizáljuk a kormányt, elfogadhatunk tőle díjakat és a velük járó pénzt? Hogyan éljünk egy olyan rendszerben, amelyet egész életművünkkel elutasítunk? Hol a határ, s mi a garancia arra, hogy nem válunk majd mi is gyengévé és megalkuvóvá? S vajon én képes lennék saját szigorú erkölcsi elvárásaimnak megfelelni? Ráadásul mi, művészek kiszolgáltatottak vagyunk a hiúságunknak is: sikeresek és fontosak szeretnénk lenni, mert különben mivel magyarázhatnánk, hogy az állam eltart minket. Kérdezett az előbb a kritikusok díjáról: mondhatnám, hogy egyáltalán nem érdekelt az egész, de hazudnék. A Lúzer arról is szól: erő kell ahhoz, hogy esendőségünket bevalljuk és megmutassuk” – fejtette ki Schilling Árpád.
Arról, miért tartja magát lúzernek, így beszélt: “Legutóbb Helsinkiben találkoztam Kristian Smeds finn színházrendezővel. Egyszerre kezdtük a pályát, ugyanazokon a nemzetközi fesztiválokon vettünk részt. Elmesélte, a finn Nemzeti Színház most ajánlott fel neki egy ötéves alkotói támogatást, amely rezidensprogramként a jövőben mások számára is hozzáférhető lesz. Az öt év alatt azt csinálhat az ottani Nemzetiben, amit akar. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy henyélhet. A rezidensstátus arra ad lehetőséget, hogy a művészek szabadon alkothassanak, kipróbáljanak új formákat, új partnereket vonjanak be a munkába, olyan nyelven fogalmazzanak, amelyen még nem tették. Itthon mindez elképzelhetetlen. Színházvezetésre pedig ha akarnék, se pályázhatnék, mivel én és a kollegáim politikailag persona non graták lettünk. Ilyenkor mindig arra gondolok: csak azért is túlélem ezt a kort” - nyilatkozta Schilling Árpád, aki jövőre a bécsi Burgtheaterben készül bemutatója: a darab témája az emigráció lesz.
A teljes interjú a 168 órában olvasható!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.