"A pálya csak ráadás számomra” - Hámori Ildikó Szinetár Miklósról

Hámori Ildikó a megismerkedésükről és a férjével közösen töltött 45 évről is mesélt a Nők Lapjának. Lapszemle.

„Én nézőként, rajongóként jártam színházba, a művészeket csak névről, arcról, a munkájuk kapcsán ismertem, a magánéletükről nem tudtam semmit. Akkoriban nem létezett Magyarországon bulvársajtó. Gimnáziumba jártam, aztán dolgoztam, nem forogtam soha színházi berkekben. Háromszor jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, ha elsőre felvesznek, Miklós osztályába kerültem volna, de végül úgy alakult, hogy nem lettem a tanítványa. Először egy Ady-emlékműsor kapcsán találkoztunk, aztán jött egy vizsgaelőadás, az Egy szerelem három éjszakája. Ezzel együtt, számomra az előadás főként azért emlékezetes, mert egy krakkói vendégjáték során, amikor busszal utaztunk ki Lengyelországba, valahogyan egymás melletti ülésre keveredtünk” – mesélte a kezdetekről Hámori Ildikó.

Házasságuk idején már éppen elindult a pályán, és Hámori Ildikó szerettett volna maradni. „Persze ez akkoriban, a hetvenes években merőben nem volt megszokott nálunk, sokszor bonyolította az életünket, hogy külön igazolni kellett, hogy mi hivatalosan is összetartozunk. Bár még mindig könnyebb volt, mint az esküvő előtt, amikor semmilyen hivatalos papírunk nem lévén, előfordult, hogy amíg a szállodai bejelentkezéskor Miklós akkurátusan töltögette ki a papírt, én négykézláb másztam be a pult alatt, majd később távoztam az ablakon át, mert sikerült földszinti szobát kapnunk” – árulta el a színésznő.

Annak kapcsán, hogy Szinetár Miklós kétségbeejtő helyzetekben azt szokta mondani: "De legalább nem lőnek!" így beszélt: „Az ő gyerekkorában lőttek. Háború, üldöztetés, bujkálás. Az édesanyját a deportálóvagonról szedte le, sokszor napokig éhezett, nem lehetett biztos benne, hogy megérheti a felnőttkort. Egyszer, amikor feljött a pincéből, látta lebombázva a szomszéd házat, ahol első szerelme lakott. Valójában nem is volt gyermekkora. Talán ettől is lett kicsit koravén, de ettől is maradt a mai napig, 83 évesen is amolyan örök gyerek. (...) Még ma is rá tudok csodálkozni, mennyire más világ volt akkor. Például, hogy érettségi nélkül be lehetett kerülni a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakára, ahová Miklóst Major Tamás ajánlására vették fel, még a záróvizsgája előtt egy olyan osztályból, ahol többek között Szakonyi Károllyal és Konrád Györggyel tanult együtt. Úgy szokott fogalmazni ezzel kapcsolatban, hogy az egy olyan kor volt, amikor szükség volt mindenkire. Aztán a főiskoláról rögtön besorozták, így a híres, nagy Csárdáskirálynő előadást, nos, azt katonaruhában rendezte” – idézte fel Hámori Ildikó.

„Nekem az is a teljességet jelenti, hogy vele élhetek, hogy általa és vele ismerhettem meg a világot, hogy segíthetem, és számíthatok rá, hogy hallgathatom, és meghallgat. A pálya csak ráadás számomra” – tette hozzá a színésznő.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.