"Az anus mundit nem lehet begyógyítani" - Villáminterjú Nádas Péterrel

Nádas Péter Találkozás című drámáját október 23-án mutatta be a Pesti Színház Eszenyi Enikő rendezésében, Börcsök Enikő és Király Dániel főszereplésével. A szerzőt Perczel Enikő dramaturg kérdezte.

„Engem a színházban az élő testek között kialakuló viszonyrendszer érdekel. A kép, de a szónak egyáltalán nem képzőművészeti értelmében. (...) Az élő emberi test érzékiségéből kialakuló képi érzet érdekel. Ami persze valamiféle történetet is kirajzol, s a történetből gondolat is préselődhet.“

Nádas Péter a magyar és európai irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója, művészeti életünk meghatározó intellektusa. Találkozás című drámáját 1979-ben írta, és ősbemutatója 1985-ben volt a Pesti Színházban. Nádas hangja és írói stílusa utánozhatatlan, egyedülálló a magyar drámairodalomban. Sem követője, sem elődje nincs különleges drámai látásmódjának, és a kortárs színháznak feladata őt újra és újra felfedezni.

A Találkozás katartikus, múlttal szembesítő műalkotás, egy fiatalember és egy asszony szenvedéstörténete, amelyben a két főszereplő az emberi lélek legmélyebb rétegeibe ás le, és a világ legszebb szerelmes történetét mesélik el Nádas és a színház univerzális nyelvén. A két főszereplő találkozásának célja azonban nemcsak a múlt önkínzó felidézése, a tragédia újraélése, hanem a feloldozás és a megbékélés gesztusa is.

Villáminterjú:

Hogyan zajlott a Vidovszky Lászóval közös munkafolyamat? A szöveg és a zene egymástól eltérő időben született?

Előbb megírtam a szöveget, azaz határozott elképzelésem volt arról, hogy hol kell zenének állnia, ezeket a helyeket kijelöltem, s Vidovszky ekkor fogott hozzá a komponáláshoz. Szabadon dolgozott a szöveggel, hiszen nagyon is jól értette, hogy mit akarok. Egészen másmilyen hangszereket használt, mint amilyeneket én eredetileg elképzeltem, mások lettek a zeni terjedelmei és a megszólalásai. Önállóan szól.

Miért gondolta, hogy ennyire erős zeneiségre van szükség?

Maga a szöveg is nyelvzenei szempontok szerint épül. Ugyanakkor erős mentális ellentéteket fordít össze vagy állít egymás mellé. A beszédességet és a hallgatást, az önuralmat és a tébolyt, a felejtést és az emlékezést, a tudást és a tudatlanságot, a nőt és a férfit, a fiatalt és az időset, az életkedvet és a halálvágyat, s így tovább. S ugyanezen okból állítja szembe a szöveget és a hangszeres zenét. Együtt kell szólniuk.

Fotó: Dömölky Dániel

A megírás előtt mi volt meg előbb a fejében: a téma, Mária és a Fiatalember alakja, vagy a Mária által elmesélt történet?

Mindenképpen a történet, ezt a történetet azonban egy valóságos alak, egy Budapestről kitelepített Zichy grófnő mesélte el nekem. A szobája körülbelül úgy nézett ki, mint a díszlet. Amikor én találkoztam vele, akkor már tíz éve élt ebben a szobában.

Helyszínelés című esszéjében írja: „... P. is azt állította a nyáron, hogy én mindentől be vagyok szarva, mert az ötvenes évek lukából másztam elő.“ Begyógyul-e valaha az ötvenes évek luka?

Valami gödörre, odúra gondolt ez a római barátom, de nem véletlenül mondott lyukat. Mert abban a pillanatban segglyukat is jelentett, a világ végbelét, amit a latinok anus mundinak mondanak. Az anus mundit nem lehet begyógyítani, az anus mundi állandó témája a művészeteknek, az úgynevezett végső dolgok és a végzetes helyzetek. Csupa olyasmi, amiről nem szívesen beszél az ember hangosan. Ezeknek éppen az a jellegzetességük, hogy nem múlékonyak. Ami egyszer megtörténik egy emberrel, azt nem lehet begyógyítani, legfeljebb kegyesen el lehet felejteni.

Szeptember 21-én Ön olvasta fel a szöveget. Milyen viszonyban van vele?

Mit mondjak, harminc év múltán nagyon érdekes volt. Nagyon kellett vigyáznom, hogy ne Ruttkai Éva, és ne Hegedűs D. Géza hangján beszéljek, hanem a magamén. Furcsa módon az ő hangjukon jegyeztem meg a saját szövegemet.

Király Dániel, Börcsök Enikő, Nádas Péter, Eszenyi Enikő, Vidovszky László

(fotó: Szkárossy Zsuzsa)

Inspiráló jelenlétével intenzíven segítette a próbafolyamatot, hogyan látja, milyen hatással van a Találkozásra, hogy Eszenyi Enikő, egy különleges érzékenységű női rendező rendezi?

Eszenyi nagy egyéniség, s ebből következik az érzékenysége. Nem hiszem, hogy speciálisan női lenne az érzékenysége. Az, hogy nő, mi több, színésznő, azaz a nőiség idolja, egyéniségének csupán egyik jegye. Lenyűgöző figyelni a próbán, ahogy a színészekkel dolgozik, a jelenlétét, az alázatát, az odaadását, a koncentrációját.

Hogyan érezte magát a próbákon?

Ha színész lennék, akkor biztosan azok közé tartoznék, akik a próbát jobban szeretik, fontosabbnak tartják, mint magát az előadást.

Minden eddigi Találkozás előadás szereposztása erősen meghatározta a létrejött előadást. Börcsök Enikő és Király Dániel egyénisége és egymáshoz való viszonyuk milyenné formálja a Pesti színházi előadást?

Eddig próbákat láttam, a kérdésre viszont csak előadás után tudnék válaszolni. Mondhatni, minden egyes előadás után. De a színházban éppen ez a nagyszerű, minden egyes előadás egy önálló változat.

Meglepte Enikő koncepciója és Antal Csaba díszlete?

Legfeljebb a telítettségével, a teltségével lepett meg. Minden nagyon egyszerűnek és befejezettnek látszik benne, miközben egy igen sokszínű és komplikált szerkezetet működtetnek, mintegy részletezik, kiterítik elénk a dráma belső életét.

Az interjút készítette: Perczel Enikő

Színház.hu