Kováts Adél: "A Radnóti számomra olyan, mint egy virág"

"Mindig igényeltem, ha kellett, ki is kényszerítettem a szabadságot; fontos, hogy a saját utamat járhassam" - mondja a Radnóti Színház élére kinevezett Kováts Adél. Lapszemle.

A felmenői kétkezi munkával foglalkozó iparosok. A kérdésre, jonnan jött a színészi pálya iránti elhivatottsága, úgy válaszolt: "József Attilával szólva: "A hetedik te magad légy!" Már kislányként tudtam, hogy színésznő akarok lenni. Valami kora gyerekkori emlék, ahogy elbűvölt a Soproni Színház tükrös páholya, ahová később, diákkoromban sokat jártam".

Anger Zsolt szerint - aki az igazgatói pályázaton a kihívója volt - ő az ékkő a Radnóti Színház koronáján. Arról, nem fél-e, hogy ez a csillogás megfakulhat a színház vezetésével járó küzdelmekben, úgy nyilatkozott: "Soha nem vágytam arra, hogy főnök lehessek. Az más kérdés, hogy az embernek fejlődik a személyisége, és talán mások azt gondolják róla, hogy potenciálisan vezetővé válhat. Az utóbbi években többen megszólítottak emiatt, de bevallom, a döntésem előtt sok oldalról kellett megvizsgálnom, én magamat alkalmasnak érzem-e, megvan-e a fedezetem erre a kihívásra. Izgága, figyelő, kérdező, szenvedélyes alkat vagyok. Ez a színház pedig az otthonom. (...) Ha nem bíztam volna abban, hogy mindkét fronton helyt tudok állni, bele sem vágok. Színészként elsősorban az érzékenységemet használom, új munkakörömben a másfajta agyi tevékenység ezzel párban jár majd. Biztosan lesznek majd nehéz döntések, el kell fogadnom, hogy nem fog mindenki szeretni. (...) A Radnóti számomra olyan, mint egy virág. Azóta, hogy 30 évvel ezelőtt Bálint András az Irodalmi Színpadból színházat csinált, többször lehullatta a virágait, de mindig újra kivirágzott. A legnemesebb növényeket is megmetszik olykor, hogy új hajtásokat, még szebb virágokat hozzanak. De nem arról van szó, hogy ami eddig hibiszkusz volt, abból muskátlit csinálunk".

Annak kapcsán, érzékel-e valami változást amögött, hogy egyre több színésznőből lett színidirektor, úgy fogalmazott: "Nem azért nem voltak eddig nők a vezetők, mert nem lettek volna alkalmasak, hanem mert patriarchális a társadalom, a magyar pedig különösen is az. Örömmel látom, hogy az élet minden területén egyre több nő válik vezetővé, hiszen a több szerep együttes összehangolása összevág azzal, hogy mi, nők valahogy komplexebben létezünk a világban. Azt sem gondolom, hogy az érzelmek kimutatásával annyira spórolni kellene; a színház legalábbis olyan közeg, ahol ennek helye van" - vélekedett a színésznő.

A teljes interjút a HVG-ben olvashatják.