A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Az ember komédiája című vendégjátéka október 26-án érkezik a Müpába, melynek irodalmi sorozata, a Literárium ezúttal az alig 35 évesen elhunyt vajdasági költőnek, Sziveri Jánosnak állít emléket.
A Müpa ajánlója:
A Bábel című nagy, oratorikus művére épülő előadás a szülőföldjét elhagyni kényszerült, akkor már nagybeteg költő tragikus sorsán át az üldözöttség, az emberi szenvedés természetéről, a haldoklás kiszolgáltatottságáról és az elviselhetetlen fájdalmakon felülemelkedő ember méltóságáról fogalmaz meg örök érvényű gondolatokat.
Fotó: Molnár Edvárd
Sziveri Jánost joggal nevezték a vajdasági magyar irodalom „enfant terrible”-ének, hisz oly mértékben hiányzott belőle az alakoskodás, a megalkuvó kompromisszumkészség, hogy a politika által kikényszerített kényszerhelyzetekben inkább az önrombolást választotta, mint a behódolást. Így lett ő a magyar irodalom besorolhatatlan, kitaszított, magányos alakja: „lézengő árva apostol”, ahogy a Bábel című versében jellemezte magát. Makacs volt és kérlelhetetlen, akinek senki sem szabhatta meg, hogyan és mit írjon. Szemben állt mindennel, ami hamis, álszent, hivatalos – legfőképp a vajdasági kultúra hajdani intézményrendszerével.
A költőtárs, Tolnai Ottó szerint a halála közeledtével fizikailag is egyre inkább asztráltestűvé lényegülő költő utolsó köteteiben a másvilággal feleselve egyre közelebb került a hit és metafizika titkaihoz; letette a fegyvert, mint aki megvívta harcait, s már egy másik szférában mozog. Önmagával szemben is kíméletlen művészi szarkazmussal, villoni éleslátással, Bosch-i attitűddel festette meg korának, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának szellemi állapotát és abban az egyén tragikus sorsát. Drámai erejű költészete lenyomata mindannak, ami megesett vele efemer élete alatt.
Kritikusai szerint korunk azon kevés szókimondó alkotóművészei közé tartozott, akinek tanúságtétele, lényeglátása, kompromisszum nélküli élete és költészete elemi erővel képes hatni olvasójára. Minden sorával arra biztat, amire Rainer Maria Rilke: „Változtasd meg élted!”. Rövid életpálya az övé, de profetikus, szenvedélyes költészetében mégis megadatott neki a kiteljesedés, és mindez a magyar költészet kivételes alakjává avatja őt.
A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Magyarországon most második alkalommal látható előadása drámai erővel állít emléket Sziveri Jánosnak, s mindazon értékeknek, melyeknek képviselője volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.