A Vlagyimir Zseleznyikov Bocsáss meg, Madárijesztő! című regénye nyomán készült tantermi színházi játékot mutatta be a Soproni Petőfi Színház.
Németh Ervin drámatanár, a tantermi projekt vezetője elmondta, az elmúlt esztendőkben különböző tantermi színházi darabokkal (Dúvadnevelde, Semmi, Luke és Jon) 25 oktatási intézményben jártak Sopronban és környékén, s 120 előadást tartottak, amelyeket színháziszöveg-értési beszélgetések és drámamunkával egybekötött foglalkozások kísértek.
Fő céljuk továbbra is az, hogy a felnövekvő generáció közel kerüljön a színház világához. Megismerjék az előadásokhoz kapcsolódó színházi nyelv- és jelrendszereket, keressék a színházi előadásokon keresztül átélhető élményeket, és a jövőben tudatosan gondolkodjanak önmagukról, helyükről a világban.
Németh Ervin hozzáfűzte: korábbi előadásainkhoz képest is nagyobb intenzitással, érzékenyen reagálva fogadták a gyerekek az előadást. Ebben egyrészt közrejátszott, hogy – a korábbi izgalmas tantermi színházas tapasztalataiknak köszönhetően - kellő várakozással tekintettek a bemutató elé az osztályok, másrészt az is, hogy minden eddiginél közelebb ment hozzájuk a játék térben és témában egyaránt. Nemcsak az előadás helyszíne volt az iskola, az osztályterem, hanem magának a történetnek is ez volt a közege.
- Az osztályok igen elevenen és gondolatgazdagon vettek részt a közös játékban és a színházi szöveg értését segítő közös gondolkodásban. Az egyik osztályban megtapasztalhattuk, hogyan válik – jó értelemben – az osztály belső viszonyait közvetlenül átalakító, az előítéleteket ledöntő erővé a színházi élmény. Miként nyitja meg az addig bűnbakként kezelt, a kiközösítés állapotába jutó gyermek számára az elfogadás lehetőségét az előadásba való intenzív belemerítkezés. S hogyan teszi értékké a pontos és érzékeny gondolkodásmód az osztály szemében azt a társukat, akit korábban erről az oldaláról nem ismertek. A színházi élmény ugyanis fölszabadította a diákban a belső gátakat, mert a történetben magára ismert, s nem félt önmagával szembenézni - hangsúlyozta a drámatanár, aki szerint az előadás témája ezúttal is húsbavágó: megfelelés a hamis közösségi elvárásoknak vagy elhatárolódás azoktól.
A bűn–bűnhődés és megbocsátás sajátos viszonya mellett fölveti az önmagunkkal és tetteinkkel való szembenézés felelősségét, s azt a kérdést, hogy meddig bocsáthatunk meg az ellenünk vétkezőnek. Vannak-e, s ha igen, hol találhatók a bocsánatkérés és elfogadás határai.
Az előadás november közepén látható újból soproni és város környéki iskolákban.
Forrás: Soproni Petőfi Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.