Pillantás a hídról - Miskolcon rendezett Lukáts Andor

Arthur Miller Pillantás a hídról című drámáját állította színpadra a Miskolci Nemzeti Színházban Lukáts Andor. A főbb szerepekben Varga Zoltán, Ullmann Mónika

Fotó: Gálos Mihály Samu

A darabról:

Eddie Carbone dokkmunkás New Yorkban. Tisztes szegénységben él feleségével és nevelt lányával, Catherine-nel az olasz negyedben, a Brooklyn-híd lábánál, hozzá hasonló melósok közt. Nem vágyik sokra: egy-egy sör a haverokkal, csendes együttlét a családdal. Egy napon azonban megérkeznek felesége rokonai Olaszországból, és Eddie befogadja Marcót és Rodolphót, a két illegális bevándorlót. Amikor Catherine és Rodolpho közt a kezdeti szimpátia szerelemmé alakul, Eddie rájön, hogy képtelen elszakadni a lánytól. Hogy miért? Maga sem érti – vagy inkább nem akarja érteni.

Arthur Miller darabja modern nagyvárosi történet, mely a görög tragédiák feszültségével mesél a tiltott szenvedélyről, az árulásról és az önbecsapás következményeiről. Az előadást Lukáts Andor rendezi, aki hosszú idő után ezzel a munkával tér vissza a Miskolci Nemzeti Színházba.

Lukáts Andor az előadásról:

"Nem változunk sem mi, sem a történeteink. Ugyanazt csináljuk lényegében, amit háromezer év óta az elődeink. Ebből tudunk építkezni. Amikor darabot választunk muszáj arra gondolni, hogy a nézőt is az érdekli, hogy mi történik vele, hogy ráismer-e önmagára. Természetesen, nem tanácsot adunk, hanem egy történettel felhívjuk a figyelmét. (..) Olykor nagyon kevésen múlik, hogy az életünket alakító tudattalanunk, bármely pillanatban, nehéz helyzetbe hozzon bennünket. A darabbeli történet, fájdalma bonyolult eset. Egy embert - a főhőst - ragadozó madárként elragadja a kínzó szerelmi szenvedély, természetellenes módon. Egyedül marad, szemérmes, nem elég intelligens ahhoz, hogy gyötrődésének okát megossza valakivel. Nem képes ellenállni, nem képes megállni a végzet útján. Jogi segítséget kér egy ügyvédtől, aki újra és újra elmondja neki, hogy fájdalmának feloldására nincs törvényi megoldás. (...) Sem tanácsot adni, sem utat mutatni nem tud a darab. Nem is arra való. De arra igen, hogy elgondolkodjunk, és beleképzeljük magunkat egy ilyen helyzetbe, hogy nem mástól, hanem önmagunktól kell magunkat megvédenünk.

Egy nagyon zavaros, nagyon mély érzelmi történetet ismerhetünk meg ebben az előadásban. Egy ember küzd azzal, amit érez, és amit nem szabadna éreznie. Az olasz bevándorlók, dokkmunkások közegében játszódik a történet, itt bontakoznak ki az emberi tragédiák. Tulajdonképpen egy gyötrelmes belső történés, a tudattalan munkálódása, a kibírhatatlan jelenléte okozza a tragikus végkifejletet. Azt követhetjük nyomon, hogy miként megy tönkre egy család, egy kisközösség élete. Már a nagykamasz korosztály számára is ajánlanám az előadást, mert sajnos sok mindenre ráismerhetnek a darabban. Bár remélem, hogy nem találkoznak a saját életükben ezzel a problémával, fontos, hogy tudják, van ilyen. (...) Remek a színészgárda itt Miskolcon, nagyon jól érzem köztük magam. Itt nem a próbán kezdődik el az élet. Minden reggel egy órával a próba előtt már ülök kint az épület előtt, és hallgatom, hogyan beszélgetnek, ugratják egymást a színészek. Ahogy érkeznek a társulat tagjai, mindig szeretettel köszöntik egymást, valamilyen kifogyhatatlan barátsággal."

Képekben az előadásról:

Fotók: Gálos Mihály Samu

 1.

 2.

 3.

 4.

 5.

 6.

 7.

 8.

 9.

 10.

 11.

 12.

 13.

 14.

 15.

 16.

 17.

 18.

 19.

 20.

 21.

 22.

 23.

 24.

Arthur Miller:

Pillantás a hídról  

Eddie: VARGA ZOLTÁN
Beatrice: ULLMANN MÓNIKA
Catherine: PROHÁSZKA FANNI
Rodolpho: ZOLTÁN ÁRON
Marco: PÁSZTOR PÁL
Alfieri: SZEGEDI DEZSŐ
Detektív: LICHTENSTEIN PÁL

valamint
Fekete Zsolt, Kriston Szabolcs, kijelölt statiszták

A verekedéseket betanította: Simon Zoltán

Dramaturg: NEMES ISTVÁN
Díszlet- Jelmeztervező: KHELL CSÖRSZ
Ügyelő: LICHTENSTEIN PÁL
Súgó: FEKETE ZSOLT
Rendezőasszisztens: KRISTON SZABOLCS

Rendező: LUKÁTS ANDOR