Új bemutatót tartott Pintér Béla és Társulata a Szkénében Fácántánc címmel, október 24-én.
Ajáló sorok a darab elé:
„Nehéz a sorsa szegény árvának
Ritka a vígság, sűrű a bánat.
Nincsen szülője, nincs nagymamája.
Csak igazgatója, állami gyámja.
Az török hordák megveretének,
De nem mi vertük, hanem a Német.
Mégiscsak bíztunk a szép jövőben,
Ezerhatszázban, s kilencvenötben.”
A darab szerzője és rendezője, Pintér Béla Andreas von Bruckner szerepében. Fotó: Marjai János
Kritikusi szemmel az előadásról:
"Pintér Béla legújabb, Fácántánc című darabjában az iskola intézményére zúdítja rá a történelmi múltat és jelent, az aktuális politikai és társadalmi kérdéseket: merre tartsunk, Keletre vagy Nyugatra? Kik a barátaink és kik az ellenségeink? Féltenünk kell-e nemzeti identitásunkat a bevándorlóktól? A Simon Ferenc Nevelőintézet és Szakmunkásképzőben épp újraválasztották Rázga Erzsébet igazgatóasszonyt. Egyetlen vetélytársa volt, Kiss Gabriella, aki csak azért pályázott az igazgatói posztra, hogy úgy tűnjön a diákok számára, hogy létezik olyan, hogy választójog. A kanizsai vilajetből kilépve az iskola nemrég betagozódott a „nyugatszentületű" intézmények sorába, melynek következtében a turbánt és a fejkendőt felváltotta a punk stílus és a „sex, drugs, sausage rolls" feliratú póló, Allahot felcserélte Jézus, és eltörölték a testi fenyítést (a sóskútba vetést és a kerék alá tevést) is. A megújult intézmény nehezen birkózik meg az átalakulással, a török technikatanár az Istenért/Allahért sem tudja elsajátítani a magyar nyelvet, az igazgatóasszony pedig a „nyugatszentületű" elvek ellenére továbbra is lehallgatja az egész iskolát, és ha már a testi fenyítés tilos, akkor lelkileg sanyargatja a diákokat – például két hétig nem puszilhatják meg őt a tanulók.
Fotó: Czitrovszky Balázs
A Fácántáncban Pintér egymásra montírozza az ellentétes világokat (a török hódoltságot és a nyugati világot) és a különböző korszakokat (az 1600-as és 1900-as éveket) annak érdekében, hogy feldolgozásra kerüljön a történelmi múlt, hogy felhívja a figyelmet a megoldatlan társadalmi problémákra, a nemzetiségek közötti ellentétekre, illetve a hatalmi játszmákra. (...)
Pintér színháza – ahogy korábban is – ebben az előadásban is politikus. Alakjai nem konkrét személyek, hanem archetípusok: hatalomfüggők (Erzsi néni), megváltók (Gabi néni/bácsi), lázadók (Gyöngyike), áldozatok (Nelli). Pintér sosem nyíltan politizál, hanem az ellentétes világok összeütköztetése révén próbálja feltárni a különböző problémák gyökerét. (...)"
Folytatást a Színház.net-en talál.
Stefanovics Angéla Gyöngyi, Tokai Andrea Kiss Gabi és Szabó Zoltán Pötyi szerepében. Fotó: Marjai János
TAO-támogatókat keres Pintér Béla és Társulata
A társasági adóról szóló törvény (Tao tv. 24/A (3.) bekezdés) lehetővé teszi, hogy az adóalanyok a fizetendő társasági adójuk terhére nyújtsanak támogatást. Fontos kiemelni, hogy a kedvezményezett célokra tett felajánlások nem járnak többletköltséggel a vállalkozások számára, mivel a fizetendő adó mértékét csökkenti a támogatási összeg teljes egészében.
Mivel társulatuk önálló játszóhellyel nem rendelkező szervezet, ezért a Szkéné Színházzal együttműködésben vehetjük igénybe az ún. TAO támogatást, amely a Társulat egyik legfontosabb bevételi forrása. Ehhez a célhoz keresnek támogatókat.
Fotó: Czitrovszky Balázs
FÁCÁNTÁNC
Szereplők:
Csákányi Eszter
Tokai Andrea
Stefanovics Angéla
Thuróczy Szabolcs
Krausz Gergő
Szabó Zoltán
Szakács Zsuzsa
Pintér Béla
Dramaturg: Enyedi Éva
Zenei munkatárs: Krausz Gergő
Jelmeztervező: Benedek Mari
A jelmeztervező munkatársa: Kiss Julcsi
Technikai munkatárs: Tamás Gábor
Fény: Varga László
Hang: Belényesi Zoltán
Asszisztens: Schór Ádám
Gazdasági munkatárs: Inhaizer Gyula
Produkciós munkatárs: Hidvégi Anna
Rendező munkatársa: Hajdú Rozi
Írta és rendezte: Pintér Béla