Új műfaj született a Miskolci Nemzeti Színházban. A Helynekemmel együttműködve a teátrum darabjairól versbe szedett kritikát fogalmaznak meg a helyi slammerek.
A miskolci romkocsmában működő Slam Poetry Miskolc tagjai rendszeresen eljárnak az idei évadban a bemutatókra, majd az ebből született slamreflexeket egy-egy előadás után a nézők meg is hallgathatják.
A Miskolci Nemzeti Színház és a Helynekem együttműködése szeptemberben indult, amikor megnyílt a romkocsmában az MNSZ szalon. Azóta is számos alkalommal fogott össze a két intézmény: a színház részt vett a Helynekem Miskolcon már hagyományossá vált gumikacsa úsztató versenyén, volt sajtótájékoztató az MNSZ szobában, és elindult egy különleges kezdeményezés is, a Critical Slam Poetry.
Három slammer, Barcsai László, Irlanda Máté és Bájer Máté nézte meg a Ványa bácsi előadását, amelyből három teljesen különböző szöveg született. Barcsai László, a miskolci slam közösség összetartója, szellemi vezetője elárulta, először kicsit megijedt ettől a feladattól. – Elsőként a Ványa bácsi előadásáról kellett valamiféle reflexiót megfogalmaznunk. Tudtuk, hogy az előadás 18 éven felülieknek szól, és kicsit botrányszagúnak tűnt, a városban sok mindent lehetett hallani róla. Megnéztük a nyilvános főpróbát, és két hétre rá el is mondtuk a megszületett szövegeket – mesélte. – Furcsa volt a helyzet, hiszen egy színházi előadás folyamatosan alakul, így az, amit mi láttunk, és amiről írtunk, nem biztos, hogy ugyanaz, mint amiről a néző két hét múlva kijön. Mégis azt éreztem, hogy megfogta a közönséget az előadásunk. Értették a poénokat, nevettek, tapsoltak. Úgyhogy összevetve nagyon jól sikerült ahhoz képest, amennyire tartottam tőle – tette hozzá a slammer.
– Mind a hárman más irányból közelítettük meg az előadásban látottakat. Nagyon erős darab, volt miből meríteni – hangsúlyozta Barcsai László. – Bájer Mátét teljesen elvarázsolta az előadás, azonnal megindult a tolla, már a darab közben. Irlanda Máté inkább az előadásban felvetett problémák vonalán indult el, mint a környezetvédelem vagy a hajléktalanság. Én tulajdonképpen egy kritikát fogalmaztam meg, ami pár órával a mi performanszunk előtt született meg bennem – mondta el. – Nem vagyok színikritikus, de azt hiszem, hogy van elképzelésem arról, hogy milyen a jó színdarab. Nekem tetszett az előadás, bár volt olyan része, amit kicsit öncélúnak éreztem, ezt bele is fogalmaztam a slam-be. Összességében jó kihívás volt ez a feladat, de azt hiszem, még csak kísérletezünk – tette hozzá. – Már készülünk is a következőre, láttuk a Pillantás a hídról című Arthur Miller színművet, és az október 30-ai előadás után a nézők is hallhatják majd, mi született ebből a darabból.
Mi is az a Slam Poetry?
Előadóművészet, hip-hop, költészet, közösség, verseny – mindez együtt a Slam Poetry. A nyolcvanas években, Chicagóban egy Marc Smith nevű melós egy helyi kocsmában előadta saját verseit. Mikor több barátja is követni kezdte példáját, megszületett a slam őse, az úgynevezett „Spoken Word” – a „kimondott szó.” A Slam Poetry mint önálló előadói műfaj pedig a Spoken Word versengő formája. Hazánkba 2006-ban érkezett meg, azóta már szinte minden nagyobb városban működik slam műhely, beindultak a megyei bajnokságok, évente pedig Országos Slam Poetry Bajnokságon versenyezhetnek a slammerek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.