Ismét műsorra kerül a miskolci színházban a Boldogtalanok. Füst Milán darabjáról a rendezőt, Szabó Mátét kérdeztük.
"Az elmúlt években sok műfajban kalandoztam, míg rájöttem, engem leginkább a színész érdekel" - nyilatkoztad a Boldogtalanok-bemutató idején. Hogy érett meg benned a felismerés?
A Boldogtalanok rádöbbentett, hogy ha egy szöveg valóban megszólal, akkor minden más lényegtelen. Ezért ebben az előadásban nem akartam mást látni a színpadon, csak a színészeket. Eszembe jutottak óvodai emlékek - akkor még alig volt szükségünk kellékekre. Ez is elgondolkodtatott... Reménykedni kezdtem abban, hogy a puszta játékra bízhatjuk magunkat a készülő darabban. Ezért amennyire lehetett, eszköztelenségre törekedtem - csak jelmezek jöttek és pár fényjel az utolsó héten. Többször láttam előadást vagy valódi színházi pillanatot megvalósulni úgy, hogy még nem volt néző, díszlet vagy kellék. De érdektelen az egész, ha hiányzik egy tényező: a színész, aki létezik és akinek a létezése jelentőséggel bír, attól függetlenül, hogy mi veszi körül. Nekem el kell magyarázni a történetet, ha nem látom, csak elhangzik, mert hiányzik az emberi gesztus. A színészek fantáziája csodálatos. Ha nincs díszlet és kellék, tehát ha “nincs mit látni”, akkor is látni, amit ők látnak. A szöveg és a jelenlét erejével olyan sűrűségű momentumokat tudnak teremteni, hogy a körülöttük lévő világ megszűnik. Egymással kialakított kapcsolataik, közös játékaik egy lecsupaszított és egy bútorokkal gazdag térben egyaránt képesek életszagú közeget kreálni. Ez nem csak a Boldogtalanok előadására igaz, hanem minden színpadi helyzetre, ami igazán megvalósul. Számomra többek közt ez igazolja, hogy minden létezik, amiről hisszük, hogy van.
Ennek a tapasztalanak a hatására másfelé fordult az érdeklődésed?
Nem. Továbbra is sokféle darab érdekel. Műfajtól függetlenül az foglalkoztat, mi a válasza a színészeknek a kérdésekre, amiket felteszünk egy próbán. Arra is válasznak tartom, amit és ahogyan próbálnak , hogy jók-e a kérdések. Úgy érzem, hogy ebben a színházban nagy a nyitottság az együtt gondolkodásra. Van miből merítenünk, hiszen van közös élményhalmazunk. Az is jót tesz a munkának, hogy egyre jobban, sok oldalról ismerjük meg egymást, és mindannyiunknak az az igénye, hogy ne gegekből, színészileg megalapozatlan, kitett poénokból építkezzenek az előadásaink.
A Boldogtalanokat már sokan nevezték remekműnek. Te miért tartottad fontosnak elmélyülni benne?
A cím egy végkövetkeztetés, a mű ennél több emberi régiót jár be. Gazdag, humorral, élettel teleszőtt, darabokra hullott, de komplex világot mutat. Félszavakból áll össze, mégis egy természetesen zajló, kegyetlen, sokszor nevetséges történetről szól és arról, hogy a szeretetvágy nem feltétlenül jár együtt a szeretetre való képességgel. Füst Milán, a szerző párflekkes újsághír alapján, egy megtörtént eseményt képzelt el és teremtett újra.
"A karakterek feltérképezése, látszólag egyszerű mondataik és szavaik elemzése, majd az ezekből felépített alakok ábrázolása az egyik legnehezebb színészi feladat, mely egyben kíméletlenül őszinte, zsigeri és valóságos alakításokhoz vezet" - írtátok az előadás ajánlójában. Miért, hogy ez az egyik legnehezebb színészi feladat?
A szó és mondattöredékek természetes, köznapi, ugyanakkor jellegzetes nyelvet hoznak létre és feltételezik mindazt, ami nem hangzik el. Tehát nem csak a kimondottakat kell értelmezni, hanem fel kell lelni a ki nem mondottakat. Ez a munka a színészeket is eléggé igénybe veszi. Szerintem enélkül a szöveg eleve megtanulhatatlan.
Milyen tapasztalatokkal járt ez a rendezésed? Meg lehet-e fogalmazni, mit adott neked ez a munka?
Életem egyik igen nehéz időszaka, a miskolci igazgatóváltás közepette zajlott a próbafolyamat, munka közben mégis sikerült megfeledkeznem mindenről, és ez sokat jelentett számomra. Kicsit talán jobban akartuk, mint máskor, hogy a fontos színházi problémák mellett igazi színházi kérdésekkel foglalkozzunk.
Füst Milán: BOLDOGTALANOK
Húber Vilmos: HARSÁNYI ATTILA
Gyarmaky Róza: ULLMANN MÓNIKA
Víg Vilma: SIMKÓ KATALIN
Özv. Húberné : NÁDASY ERIKA
Sirma Ferenc: FANDL FERENC
Dr. Beck Gyula: DÉNES VIKTOR
Rózsi: SZIRBIK BERNADETT
Székely Ferenc: SZATMÁRI GYÖRGY
Hentesinas: GALUSKA ROLAND
Tér: TIHANYI ILDIKÓ, SZABÓ MÁTÉ
Jelmez: TIHANYI ILDIKÓ
Dramaturg: CSEH DÁVID
Súgó: MÁRTON ANDRÁS
Ügyelő-Rendezőasszisztens: ÉRSEK JUDIT
Rendező: SZABÓ MÁTÉ
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.