Október 30-án újabb bemutatót tart a Gárdonyi Géza Színház.
Ezúttal Eugene O"Neill darabját, az Utazás az éjszakába című drámát láthatja a közönség. A rendező maga a teátrum igazgatója, Blaskó Balázs.
- A célegyenesbe fordultunk, egyre sűrűsödik a levegő a próbákon - fogalmazott a direktor. - A mű egy nap történéseit mutatja be érdekes nézőpontból: nem a valóságot látják majd, hanem az író visszaemlékezését családjáról. A díszlet is álomszerű, minden átjárható, és a zene is igen hangsúlyos szerepet kap. A történet középpontjában az anya morfinfüggősége áll, az 1941-ben írt drámára is ez hívta fel újra a figyelmet: a drogproblémák. Ebből következik, a cselekmény sem lesz egy fáklyásmenet - összegzett Blaskó a heol.hu-nak.
Ajánló a darab elé:
Minden társadalom, vagy ha így jobban tetszik, az emberi együttélés legkisebb sejtje, a család. Itt szocializálódunk, itt tanulunk életmintákat. Itt kötjük az első kompromisszumokat az együtt maradás érdekében. Ütközünk, sérülünk, csiszolódunk, fejlődünk. Személyiségünk kiteljesedik, vagy beszűkül. Gátlásaink erősödnek, vagy oldódnak. A szülők hibákat követnek el önmagukkal, egymással és gyermekeikkel szemben. A gyermekek is követnek el hibákat testvéreik, szüleik és önmaguk rovására. A családban sérelmeket őrzünk és megbocsátunk. Élünk, szeretünk, ragaszkodunk egymáshoz.
Az előadás során egy párás nyári reggel első óráitól vezet a whisky- és morfingőzös-ködös út egyetlen nap hosszú íve alatt az éjszaka sötét órái felé. A négytagú Tyron család vélt és valós igazságokat felszínre hozó, sérelmeket felfakasztó tragikus napja ez, utazás a családi éjszaka mélyére.
O'Neill-ről - Részlet Robert Brustein A lázadás színháza című tanulmányából:
O'Neill volt az első, aki hazája irodalmában joggal mondhatta magát drámaírónak. Pályája a húszas-harmincas években ível felfelé. Amerika ekkor kezdi leszoktatni magát a nyárspolgáriságról, hogy térdet hajtson a Kultúra szentsége előtt. Az amerikai kultúrmánia elsősorban az irodalmon kívüli tényezőkre irányult, azaz inkább a művész személyiségére, semmint művészetének tartalmára. A kiéhezett kritikusok és kulturális fogyasztók számára, akiket nem érdekelt, hogy milyen is a mű, csak Nagy legyen, O'Neill volt az a hazai drámaíró bajnok, akit nem csupán Ibsen, Strindberg és Shaw, hanem Aiszkhülosz, Euripidész és Shakespeare ellen is ki lehetett állítani a küzdőtérre.
A külsőségeket illetően O'Neillre igazán ráillett a szerep, amit alakítania kellett. Komor volt és titokzatos, magánéletét balszerencse felhőzte, személyiségében pedig az érzékeny költő finom alkata, egy markos kocsmai Akhilleusz harciasságával ötvöződött. Kalandos ifjúkorát tengerészként, aranyásóként és csavargóként töltötte, és a nemzet szemében ezzel eleget tett a magazinokban olvasható igénynek, amely szerint az írónak Hatalmas Élményre van szüksége ahhoz, hogy a Való Életről írhasson.
O'Neill: UTAZÁS AZ ÉJSZAKÁBA
Rendező: Blaskó Balázs
Fordította: Vas István
JAMES TYRONE - KELEMEN CSABA
MARY CAVAN TYRONE, James felesége - SAÁROSSY KINGA
IFJ. JAMES TYRONE, a nagyobbik fiú - TÓTH LEVENTE
EDMUND TYRONE, a kisebbik fiú - NAGY ANDRÁS
CATHLEEN, a konyhalány - NAGY ADRIENN
Díszlet: BÉNYEI MIKLÓS Jelmez: MOLNÁR GABRIELLA
Súgó: SZECSKÓ ANDREA Ügyelő: HÓDOSI ILDIKÓ
Rendezőasszisztens: BLASKÓ ZSÓFIA/KATONA MÁRIA
Rendező: BLASKÓ BALÁZS Jászai-díjas
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.