Ugyanazokat a gonoszokat játssza az Óz, a csodák csodája című zenés mesében Kútvölgyi Erzsébet, akiket majd 25 éve ugyanitt, a Vígszínházban. Csak más a látvány, a tempó és a színpadtechnikai lehetőségek. A színésznővel a Népszabadságban olvashatnak interjút. Lapszemle.
Szombaton mutatják be az Óz, a csodák csodáját a Vígszínházban. A meseelőadás premierje előtt a Népszabadság újságírója, Szemere Katalin arra volt kíváncsi, mi a legnagyobb különbség a kilencvenes évekbeli, Gárdos Péter rendezte és a mostani, Marton László rendezte előadás között.
"Teljesen más a kettő. A kilencvenes években még nem voltak olyan látványelemek, mint a díszletre vetítés vagy a reptetőszerkezet. Akkor Fehér Miklós bácsi bűbájos lelke muzsikált, most Kentauré pörög. Abban nem volt annyi rohangálás, itt sok van – többek között a folyamatosan mozgó forgószínpad miatt. A lényeg mindkettőnél azonos: a gyerekek szeressék" - mondta Kútvölgyi Erzsébet.
Kútvölgyi egyensúlyozó képességeit alaposan igénybe veszi a darab. Hol biciklin ülve, hol a seprűje mellett reptetik a levegőben. Azt meséli, hogy szerencsére nincs tériszonya, sokkal nehezebb a játék a tűzzel. Hozzáteszi, azt kell, hogy lássák ugyanis a nézők, mintha égne a tenyere.
"Ennek a szerkezete megvolt 25 éve is, akkor Ungár Anikó tanította be a trükköt, most Holcz Gábor" - tette hozzá.
A színésznő sok-sok nagy sikerű gyerekdarab állandó szereplője. Arra a kérdésre, hogy másként kell-e játszani a gyerekeknek, azt válaszolta, hogy a lényeg mindig az őszinteség. Felnőtteknek, gyerekeknek egyformán. De a gyerekek sokkal őszintébben reagálnak: hangosan kacagnak, pfujolnak, kiabálnak, sírva fakadnak, toporzékolnak. Akár ki is szaladnak...
A teljes interjút itt elolvashatják.
Forrás: Népszabadság, Vígszínház