Törőcsik Mari: "A Nemzetibe léptem be, és innen fogok meghalni"

Törőcsik Marit többek közt a művésznő 80. születésnapját ünneplő nemzeti Színházbeli gáláról is kérdezte a Népszabadság.

A Népszabadság cikkéből:

"Mikor rám osztanak egy szerepet, mindnél azt gondolom, nem nekem való. Hogy már nem volna szabad eljátszanom. Meg kell győzni az ellenkezőjéről. Zsótér Sándort nagyon szeretem,mindenre rá tud venni. Mondtam is neki, hogy egy hülye: Brand anyja mellett a húgát is rám osztja. Jó, hülye vagyok – reagált, ennyiben maradtunk. Én meg megcsináltam a szerepet. Most meg csak úgy megjegyezte: Brechtnél az öreg Galileinek van egy monológja, rám gondolt. Nem fog rávenni, pláne arra nem, hogy kivárjam az előadás végét. Erre nem azt látom, hogy ki vagyok írva rá?! Nem biztos, hogy elvállalom, csak ezt ő még nem tudja" - meslte Törőcsik Mari, aki az eredeti tervek szerint november végén Anatolij Vasziljev rendezésében Az öreg és a tengert játszotta volna, ám orvosa eltiltotta ettől.

Fotó: Reviczky Zsolt, nol.hu

"Vasziljev nagy rendező, II. János Pál pápától Fellinin át Peter Brookon keresztül mindenki leborult előtte. Hihetetlenül szeretem, dolgoztam nála két hónapig Moszkvában. Azt mondja, világtrend, hogy jó színészek felolvassák a szöveget, és a fontos két-három mondatnál kinéznek. Így csináltuk volna mi is. De mivel két filmet is forgattam egyszerre, és játszom a színházban, tartok attól, hogy elfárasztana. Kórházba is kerültem, és félni kell, nehogy tüdőgyulladást kapjak. Telenyomtak antibiotikummal, és a professzor letiltotta a bemutatót. Az egész ország tudja, voltam klinikai halott. Röhögve azt szoktam mondani: nem beszélek a betegségeimről, mert már eleve úgy ül be a közönség: Te, ez még él?" - mondta Törőcsik Mari.

A művésznő a forgatásokról így mesélt: "Kamondinál egy tolószékben ültem, összesen öt mondatom volt. Csak sokat kellett ott lennem. A fiamat Hegedűs D. Géza játszotta, állandóan ütöttem, hogy nem normális, amiért a Vígszínház vezető színészeként nem kért sok-sok pénzt, hogy a film miatt fel kellett híznia. Mészáros Mártánál sincs nagy szerepem. Ha sikerül jól megcsinálni –és ő jó filmeket készít –, akkor ez nagyon jó könyv, jó történet a megszálló orosz katonák gyerekeiről és asszonyairól."

Arra a kérdésre, melyik volt a kedvenc nemzetis időszaka, Törőcsik Mari így felelt: "Az a Nemzeti, ahova bekerültem. Felejthetetlenek, akik között felnőttem, megtanultam a szakmát, és tartották bennem a lelket. Szükségem is volt rá, mert sokan nem fogadtak el színpadon, mondván, nem tudok se mozogni, se beszélni. Gellért Endre és Major Tamás ölben tartott, be fogsz épülni a Nemzeti Színház falai közé, mondták. Úgy jöttem el a Nemzetiből, hogy rávágtam az ajtót Zsámbéki Gáborra. Tisztáztuk később, hogy nekem volt igazam, most ő a legjobb barátom. Egyébként hosszú ideig nem volt beszélő viszonyban Schwajda Györggyel, akinek tíz évig voltam színésze Szolnokon, én közvetítettem köztük telefonon, ha akartak valamit egymástól. A Nemzetibe való visszatérésem is Schwajdának köszönhető: én voltam az első, akit leszerződtetett. Akkor azt mondtam: a Nemzetibe léptem be, és innen fogok meghalni."

A teljes interjú itt olvasható.