"El akartam menni tengerésznek" - Haumann Péter válaszolt

Haumann Pétert a Hajdú-Bihari Napló kérdezte. Lapszemle.

A Hajdú-Bihari Napló cikkéből:

"Bele akartam dögleni abba, hogy színésznek mentem. A főiskola ápolt légköre után - legalábbis nekem annak tűnt - egy logikusan, de számomra idegenül működő, színházi nagyüzembe kerültem. Annyi finomságot, élénkséget kaptam, s ezt itt hirtelen nem találtam meg. El is akartam menni tengerésznek, már le is tettem kétszáz méteren az úszóvizsgát. Mégis, az a furcsa, hogy amennyire nem szerettem itt lenni, mégis a több mint ötvenéves pályám alatt Debrecenre szívesebben emlékszem, mint az összes többi helyre. A cívisvárosban egyébként a temetőben csavarogtam a legtöbbet - ott nyugalom volt" - mesélte Haumann Péter, aki Debrecenben kezdte pályáját.

Arra kérdésre, milyen szempontok alapján választ szerepeket, elmondta, nagy luxus lenne, ha választhatna, inkább az a kérdés, miket kap. "Sokszor eszembe jut az a közhely, hogy ha a korom engedné, még egyszer újrajátszanék - talán jobban - korábbi szerepeket" - tette hozzá.

Fotó: menhazszinpad.hu

Haumann Péter szerint a színház mindig is politikai színtér volt. "Gondoljon csak Shakespeare-re, a királydrámákra, hogy miket le mert írni. Vagy vegyünk akár csak egy kabaréjelenetet, azokban is micsoda politizálások folyhatnak. Engem nem is zavar ez, dolga a színháznak a politikával is foglalkozni - anélkül, hogy ez kifejezett szándéka lenne. Vagy talán a politizálás helyett pontosabb úgy fogalmazni, hogy aszínház mondja ki azt, amit lát" - mondta a színművész.

Azt is elárulta, többször is szörnyű figyelmetlen volt, négy élvonalbeli filmrendezőt is sikerült ügyetlenséggel és indulatossággal megsértenie. "Egy olyan konkrét példát tudok mondani, ahol már nem hozom kellemetlen helyzetbe ezt az embert, mivel az illető sajnos meghalt. Kaptam egy telefont, hogy Fábri Zoltán szeretne velem beszélni. Mondta, van egy film (Az ötödik pecsét lett volna), lenne egy szerep, amire úgy feleltem, persze, küldjék el a forgatókönyvet. Itt követtem el az első hibát. Ha Fábri Zoltán akar az emberrel beszélni, akkor nem szabad elkérni a forgatókönyvet, csak elvállalni a munkát. Majd jött a másik hiba, bár ezt nem én okoztam. Alá volt húzva egy szerep, ami miatt visszatelefonáltam: annyi ellenszenves alakot játszottam akkoriban (az Amerika- ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság főnökét; Torquemada főinkvizítort, a Hitnyomozót a Csillag a máglyán-ban), hogy nem akartam még egyet. Tévesen azt a karaktert jelölték meg nekem, akit végül Latinovits alakított. A nyilast. Valójában azt szánták nekem, amelyet végül Márkus játszott el. Ezután tizenöt évig nem tettem be a lábamat a filmgyárba, de nem bántam, mert volt helyette egy csomó tévéfilmem" - mesélte Haumann Péter.

A teljes interjú a Hajdú-Bihari Naplóban olvasható.