Heltai naplója - Bálint András estje a Radnótiban

Bemutatta Bálint András Heltai naplója című önálló estjét a Radnóti Miklós Színház.

Ajánló az est elé:

 
„Öregkoromba kezdtem ezt a verset,
Ezerkilencszáznegyvennégybe volt,
Förtelmes év! Az ország haldokolt,
Jöttek reá vad, égető keservek.”
Így kezdi Heltai Jenő – eddig kiadatlan – ostromnaplóját, majd folytatja: 
„Ezek a kusza följegyzések napról-napra íródtak lakásokban és pincékben, óvó- és illemhelyeken, kórházban, börtönben, menekülés és bujkálás közben.”
Heltai beszámol a hétköznapi borzalmakról, és bár megjárta a csillagos házakat és a Gestapo börtönét, mégis bájos humorral és öniróniával mesél, anekdotázik. Felidézi ifjúságát, a boldog békeidők Budapestjét, elhangzanak korabeli sanzonok és a János vitéz dalaiból is néhány (a zongoránál Darvas Ferenc).

Emlékezni kell és nem szabad felejteni, állapítja meg, bár „unokáink nem fogják ezt a kort megérteni”.

Bálint András szavaival az estről:

"(....) Fantasztikus ajándék, hogy a család jóvoltából hozzájuthattam a följegyzéseihez, amelyek különböző lakásokban, óvó- és illemhelyeken, börtönben, kórházban, bujkálás közben íródtak a második világháború idején, 1944. március 19-étől a felszabadulásig. Egyszer már készítettem egy Heltai-estet, ami helyes, bájos verseket, dalokat, sanzonokat vonultatott fel. Olyanokat, mint a Mert dalaimnak…  (És belekezd: “Mert dalaimnak azt a részét, Mely túlnyomónak mondható, – Minek tagadjam gyöngeségem – Kegyedhez írtam, kis Kató. És dalaimnak az a része, Mely túlnyomónak mondható, Kegyednek semmiképp se tetszett, Sőt visszatetszett, kis Kató. Igaz, hogy önt tegezni mertem, Ami botránynak mondható, Mert önt csupán magáznom illik Vagy kegyedeznem, kis Kató…”) De most egy egészen más jellegű produkcióra készülök. Az ostromnapló olyan szemszögből mutatja be 44-et, ami szerintem teljesen ismeretlen számunkra. A zsidó származású Heltai az üldöztetés idején már 73 éves volt, a teste, a lelke, az agya mégis mindent kibírt és végig humorral szemlélte a saját kalandjait. Ez lenyűgözően groteszk írásokat eredményezett. A stílusát jól szemlélti az, amikor lejegyzi, hogy a rádióban a János vitéz daljátékot éneklik az ő szövegeivel és hozzáteszi: “Nekem nem szabadna hallgatnom, mert le kellett adnom a rádiómat”. Ez a helyzet is Örkény István tollára méltó, mint a legtöbb történet, ami Heltaival megesett.

Mi történt vele a háború idején?

A fia, aki hivatalosan is kereszténynek minősült, kérelmezte a hatóságoknál, hogy apját mentesítsék a zsidótörvények alól, ehhez azonban Heltainak személyesen kellett volna írnia a kormányzónak, ő azonban ezt a gesztust nem volt hajlandó megtenni. 1944-ben egy levélben úgy fogalmazott: „Sok jót kaptam attól az országtól, amelyben születtem, és amelynek a nyelvén írok, el kell fogadnom a rosszat is”. Így hát neki is csillagos házba kellett költöznie. Egy rövid ideig, a János vitézre való tekintettel levehette a sárga csillagot, de a Szálasi puccs után újra köteles volt hordani. Akkor be is zárták a Gestapo börtönébe, a Majestic Hotelbe. Bár ott rendezkedett be a zsidók deportálását koordináló Adolf Eichmann irodája, Heltai megúszta. Nem vitték el, de ennek a veszélye mindig fönnállt, így a fia illetve egy ideig Slachta Margit szerzetesnő, az első magyar női országgyűlési képviselőbújtatta. Egyébként Heltai hozzáállását 1944-hez az is mutatja, hogy nem szűnt meg dolgozni, a háború idején folyamatosan fordított. Amikor annak idején unokabátyja, Herzl Tivadar cionista vezér rá akarta venni, hogy szervezze meg a magyar zsidóságot a cionista mozgalomnak, leszögezte: ő nem zsidó, hanem magyar.

Több estednek -köztük a mostaninak - a feleséged, Deák Krisztina a rendezője.

Igen, mert jól tudunk együttműködni, ő ismer engem a legjobban, viszont merészebb, mint én. Kifinomult ízlése van és kulcsfontosságú ötleteket ad minden darabomhoz. Neki jutott eszébe például, hogy az Úr és kutyában egy kutyával lépjek fel, vagy hogy a Radnóti estemen körbeüljön a közönség és együtt mondjuk a Nem tudhatom című verset. Kriszta ragaszkodott ahhoz is, hogy a János vitéz visszatérő motívuma legyen a Heltai-darabnak, hiszen az író életét is jelentősen befolyásolta. A díszlet egy olyan szobát idéz majd, ahol költözés előtti állapotok uralkodnak, könyvkötegek, újságok állnak halomban egy régi karosszék körül és a háttérben a János vitéz már kissé megkopott, meggyűrődött plakátja lesz látható Fedák Sárival, aki az ősbemutatón bő gatyában és karikás ostorral lepte meg a közönséget a címszerepben. A dalműből is elhangzanak majd részletek, ezeket Darvas Feri fogja kísérni zongorán. Talán még énekelni is fogok... (Nevet.)"

Folytatást itt talál.

A produkcióról képekben:

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

Fotó: Dömölky Dániel - Radnóti Színház