"Anyukám, akarsz ide szerződni?" - Stefanovics Angéla válaszolt

Stefanovics Angélát kérdezte Kővári Orsolya a Színház című lapban.

A Színház c. lap cikkéből:

A színésznő, aki megszűnéséig volt a Budapesti Kamaraszínház tagja, elmondta, a teátrum a fővárosi színházi társadalom perifériáján mozgott, a szakma ritkábban járt oda előadásokat nézni, nem fogadták be igazán a budapesti színházi közösségbe. "Megfordultak ott olyan rendezők, színészek, akiknek a pályája nem alakult jól vagy átmeneti helyzetben voltak. Akik másban akarták kipróbálni magukat. Szűcs Miklós bevonzotta ezeket az embereket, és szinte mindenkinek lehetőséget adott arra, hogy megmutassa magát. Gyakran előfordult, hogy a viszony néhány év után megromlott, de ez már más kérdés, mert ennek a befogadó működésnek köszönhető, hogy elég sok érdekes dolog született. Jó munkák találtak meg és megtanultam a szakmát, vagy legalábbis többféle helyzetben szereztem gyakorlatot. Egyrészt olyan érzése volt az embernek, mintha egy vidéki színházban dolgozna Budapesten, másrészt volt az egészben valami underground-feeling. Társulati tag voltam, mégsem úgy tűnt, mintha egy ilyen kőszínházi valamiben lennék" - mesélte Stefanovics Angéla.

Fotó: Pályi Zsófia, origo.hu

A színésznő elárulta, a Radnótiba szeretett volna szerződni a főiskola után, de akkor nem kellett oda több fiatal lány. "Az osztályfőnököm, Benedek Miklós elmondta, nem tud nekünk szerződést ajánlani, annyit tehet, hogy felhívja azoknak a színházaknak az igazgatóit, ahová szívesen mennénk. Voltam olyan tárgyaláson, ahol a szüleimről kérdezgettek, hogy mivel foglalkoznak, mennyire támogatnak, lassan esett le, miről van szó: ha anyagilag támogatják a színházat, oda szerződhetek. Jantyik Csaba látott egy vizsgaelőadásban, ő ajánlott be Juhász Réka helyére a Kamarába, aki akkor gyereket várt. A bemutató után felhívott Miklós és megkérdezte, anyukám, akarsz ide szerződni? Mondtam, hogy igen. Negyvenötezer forint volt a kezdő fizetésem. Akkor váltottam ki a vállalkozóit, ami negyvenezer forint volt havonta. Így indultam" - mesélte Stefanovics Angéla.

"Sokféle próbafolyamatban vettem részt, volt, hogy nem írta meg a szerző a darabot, hogy a rendező csődöt mondott és nekünk kellett összerakni az előadást. Ezekben a helyzetekben az ember magára van utalva, kénytelen egyedül megoldást keresni áthidalhatatlannak tűnő szituációkra. Bizarr módon, ezek a helyzetek erősítették a közösséget. Összetartottunk. Amióta eljöttem, alternatív csapatokkal dolgozom, vagyis olyanokkal, akiket annak neveznek. Pintér Béláéknál nem vagyok társulati tag, de a mostani a negyedik közös munkánk, és otthon érzem magam náluk, ami ebben a helyzetben biztonságot ad. Emellett izgalmas dolgokat csinálunk Kárpáti Péterékkel, próbálkozom a stand up-al, amit csak félve mondok, de úgy érzem, menne nekem. Most szerencsés idők járnak felettem" - fogalmazott Stefanovics Angéla.

A színésznő rendszeres közreműködője a Titkos Társulat előadásainak. Arra a kérdésre, mi olyan vonzó színészként a Kárpáti Péterrel való közös munkában, így felelt: "Kísérletezget. És miután író, egészen más szemszögből, más eszközökkel közelít. Sokkal szabadabb a munkafolyamat, és sokkal inkább szól az emberekről, akikkel együtt akar dolgozni, mint bárhol máshol. Péter tényleg belőlünk gyúr valamit. Szeretem, hogy az egész előadást költészet szövi át, hogy furcsa, álomszerű világok születnek nála, melyekben nagyon jó színészként létezni."

A Színház c. lap interjújából többek között az is kiderül, mekkora szabadsága van egy színésznek Pintér Béla társulatában, hogyan készültek a Végh Zsolttal és Kálmánczhelyi Zoltánnal közös filmek, és miért vonult el nyolc évre Maglódra.

Akciót hirdet a Színház! Az idei novemberi és decemberi számot is ingyen postázzák, ha előfizet 2016-ra! Elérhetőség: szinhazalapitvany@gmail.com.